Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-74

74. országos ülés február 48. 1879. 281 ipuota a boszniai oceupatió költségére, a melyet önök a budgefbe fel nem vettek és én azt kívántam volna, ha már felvették a többit, a mi még e házban megszavazva nem volt, vettük volna fel ezt is ; miután azon kölcsöntörvény, a melyben az érintve van, csak épen úgy jött volna szavazás alá, a mint fog jönni azon 6 millió és néhány százezer frt is, a melyet önök felvettek. De azt, hogy a múlt évi kiadásokat nero találom itt, azt sohasem panaszoltam, hanem azt mondom: önök ugy tesznek, hogy a pénzt elköltik, a teher rajtunk maradt, de sem a múlt, sem az évi deficitben az sehol elő nem fordul. Azt találja a miuister ur, hogy jó, ha a boszniai occupatióra fordított költségek a számításban elkülönítve tüntettetnek ki épen az ellenzéki szempontból is, hogy mindig képesek legyünk rámutatni, hogy a boszniai oceupatió mennyibe kerül. Köszönjük, de fő ellenvetésünk a boszniai oceupatió ellen nem a pénzügyi tekintet, hanem hazánk államérdekeinek tekintete, s akár külön számítják el, akár semmibe sem kerül is* az államérdekek mindig egyformán lesznek érintve. (ügy van! a szélső baloldalon.) Azt moudja a képviselő ur, hogy különösen a nagyhatalmi viszonyok köztt élő államok életében mindig fordulnak elő katastrophák, rendkívüli nagy actiók, melyekre előre számítani siem lehetett. — Ha ez igy van, bizony kár nagyhatalmi állást elfoglalni, mert sokkal jobb biztosságban élni, mint kis-, vagy középhatalom. Hanem önök uraim nagyhatalmi állásról beszélnek és ezzel hízelegni akarnak a népnek, hogy ő egy nagyhatalom népét képezi. S miből áll a nagyhatalom? (Halljuk!) Mikor az oláh püspökök nem akarnak engedelmeskedni a magyar törvényhozásnak s a magyar nemzet érdekei ellen akarnak cselekedni, akkor az alkotmányos királyhoz fordulnak s attól kérik a magyar alkotmai^ megsértését. Ily nagyhatalmi állást, a hol ilyenek lehetők, nem kérek. (Élénk helyeslés baljelül.) A hol lehetnek honpolgárok, kik azt gondolják, hogy a fejedelemhez lehet fordulni a nemzet ellen s a nemzethez a fejedelem ellen, én oly országban, a hol a fejedelem és a nemzet nem együtt éreznek, nem egy eszméért, nem egy ezélért lelkesednek, élni nem vágyódom. (Helyeslés a szélső halon.) Még csak egyet kívánok megjegyezni. A minister ur azt mondta, hogy én a lótenyésztést nagyúri tempónak tartom. Nem tudom biztosan, hogy a lótenyésztésre vonatkozólag mondpttam-e azt, vagy a lófuttatásra vonatkozólag. Én ugy hiszem, hogy a lófuttatásra s az annak fenntartására adott állami segélyt neveztem nagyúri mulatság elősegítésének. Ezt fenntartom most is, mert ez nem egyéb, mint a nagyúri mulatságra való contributió: és én ezt nem tartom sem helyes1ÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. III. KÖTET. nek, sem igazoltnak a mi viszonyaink köztt. (JJgy van! a szélső baloldalon.) A mi pedig magát a lótenyésztést illeti, elismerem azt, hogy a lótenyésztés hasznos és üdvös eredményeket szült, hanem én nem ismerem el azt, hogy ezen haszon és jóllét azon arányban legyen az országban, a mennyibe a lótenyésztés kerül; mert a lótenyésztés évenként 2 millió forintba kerül, már pedig azon haszon, a mely ebből reánk háramlik, 2 millió forint alig lesz. Hát engedelmet kérek, azt mondják, hogy általánosságban 5 millió forintot veszünk be; ennyit vesz be az ország a lovak exportjából. No ha 7 milliót kapunk az exportból, akkor — mert az állam 2 milliót ad ezen czélra, — mi tulajdonképeu csak 3 milliót kapunk. Noha mi azért, hogy az ország polgárai 5 millió árúból 3 milliót kapjanak, 2 milliót ráfordítunk, ez olyan gschäft, a miből én legalább nem instálok. Hát én megengedem azt, hogy a lótenyésztés üdvös eredményeket szül, hanem engedje meg nekem a t. képviselő ur, biz az drága és általában ránk nézve olyan, hogy mi nem vagyunk jogosítva oly sokat költeni egy gazdasági ágnak emelésére, mert nekünk sokkal több és fontosabb gazdasági ágaink vannak, melyekre, ha ennyit fordítanánk, sokkal több eredményt idéznének elő. (Helyeslés a baloldalon.) Hát t. képviselőház, ezeket akartam általánosságban megjegyezni. Lehetnek még egyes tételek az előadó ur beszédében, melyekre nem reflectálok azért, mert nem volt időm az egészet végig olvasni és azokra a jegyzeteket megcsinálni, a mi költségvetést magát illeti, annak bírálatába nem fogok ismét visszatérni. Elmondatott az már eléggé, hogy mit jelent ezen költségvetés. Ha Lukács Béla képviselő urnak nem hisznek, akkor fogadják el azt, a mit Zsivkovics János horvátországi képviselő és Deák Ferencz nagy barátja mondott, a midőn azt mondotta, hogy az kétségbeejtő. Nohát akár ezt fogadjuk el, akár azt, a mit az ellenzék mondott, én mindig azt hiszem, hogy ezen költségvetés olyan, melyet, ha az országgyűlés el fog fogadui, nem fog üdvös intézkedést tenni az országra nézve és mert én üdvös intézkedésnek nem tartom, én részemről azt el nem fogadom, és kérem a t. házat, méltóztassék az általam benyújtott határozati javaslatot pártolni, mely ezen költségvetést el nem fogadja. (Helyeslés a szélső balon.) Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Be nem várva a túloldalról felszólalt képviselő urak biztatását, többször is részt vettem volna a költségvetés általános tárgyalásában, ha a vita tisztán e közül forgott volna és mindenesetre kötelességemnek ismertem volna a számoknak, az adatoknak rectifikátióját. De méltóztassék, a t. ház megengedni, ha végig nézünk a 11 napon át folytatott vitán, az ellenzék részéről 3G