Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-74

280 74. országos ülés február 28. 1879. tetve, mikor a kiadások 3 millióval kevesebbel vannak előirányozva, mint a mennyi 1877-ben a zárszámadások szerint kiadatott. S egyszersmind 1.815,000-rel többet előirányoznak, mint a mennyi 1877-ben bejött. így tehát lehet az előirányzat nagyon jó, nagyon concret, de a mit a minister ur és az előadó ur állított, az 1877-iki zárszámadásokra építve nincs, mert csupán ezen egy tárezánál 5 milliónál nagyobb különbözet mutatkozik. Már a hol ennyi a különbözet, ott lehetetlen, hogy az előirányzat ugyanazon alapokra legym fektetve és én lehetetlennek tartom, hogy ezen előirányzat reális legyen. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a vasúti kamatbiztosítások is kevesebbre vannak előirányozva, de vájjon be fogják-e ezzel érni? Tény az, hogy a vasúti kamatbiztositások felemésztettek 16.174,000 forintot, önök pedig előirányoznak most í 0.800,000, de 4.200,000 frtot a keleti vasút fejében felvesznek az államadósságoklioz, tehát előirányoznak 15 milliót. 15 milliót irányoztak elő 1877-re is, de nem érték be vele és 1.174,000 frttal nagyobb volt a kiadás, mint az előirányzat. Mire alapítják tehát most ezen előirányzatot? A most megnyitandó vasutakra? Azt gondolja a t. képviselő ur, hogy ezek oly nagy jövedelmet fognak hozni, midőn az eddigi vasutak tapasztalat szerint semmit sem, vagy csak igen keveset jövedelmeznek, sőt sok helyen még az üzleti költséget sem fedezik? S ekkor előáll a pénzügyi bizottság s azt mondja, azon, nézetem szerint, balfogai ómból kiindulva, hogy a pénzügyi bizottságnak főfeladata megtakarításokat eszközölni. Nézetem szerint egyáltalában nem feladata. A pénzügyi bizottságnak feladata megbirálni a pénzügyi politikát. (Helyeslés a szélső balon.) Ha ezen politika helyes, akkor a kiadásoknál megtakarításokat eszközölni lehet-e, vagy nem lehet, az igen mellékes dolog. De azt mondani, hogy pénzügyi bizottság okvetlenül kell, tehát keresztül mennek valamennyi tärcza budgetjén és mikor néhány ezer forintot törültek, azt mondják, hogy most már nem lehet semmit törülni, tehát levonnak még néhány ezer forintot a kamatbiztosításból. Hegedüs Sándor előadó (közbeszól): 1878. Simonyi Ernő: Engedelmet kérek, a képviselő ur tegnapi beszédében bőven megmagyarázta és tiltakozott az ellen, hogy az egyik év kiadásai a másik év kiadásaira basiroztassanak. ED tehát abban a tekintetben, hogy ezen előirányzat helyes volna, a nélkül, hogy elősorolnám azon számokat, melyeket a képviselő ur Lukács Béla képviselőtársam adatainak megczáfolására felhoz, de melyek igen silányan sikerültek, csupán utalok a t. előadó urnak beszédjére, melyet bárki összehasonlíthat Lukács Béla képviselő ur beszédjével és látni fogja, hogy melyiknek következtetései a helyesek. Azután szól a t. előadó ur a boszniai oceupatióról s azt mondja, hogy azon kormány, mely ezen occupatiót elfogadta, illetőleg helyeselte és azon párt emberei azon szempontból is olcsónak tartották azt, a melyből Simonyi Ernő képviselő ur azt megtámadta, hogy t. i. a monarchia nemzetközi érdekeinek megszilárdítására nézve helyes volt-e vagy nem? Én megengedem és tessék elhinni, hogy ha ezt megengedem, igen nagy concessiót teszek, és saját magam meggyőződésén erőszakot teszek. Megengedem, hogy a ministerium és azt az támogató párt a boszniai occupatiót helyeselte és jóváhagyta. Azt mondja Hegedüs képviselő ur, hogy ő és pártja hasznosság és czélszerűség szempontjából is elfogadhatónak tartja a boszniai occupatióra szükséges költségeket. Hát ez az ő nézetük, és hogyha ez az ő meggyőződésükkel megfér, igen helyesen cselekszik, hogy ha megszavazzák. Éli részemről nem hallottam semmi érvet, a mely engem arról győzne meg, hogy a boszniai occupátió Magyarország érdekében történt, még akkor is, ha a költségeket más valaki is fedezte volna. Én itt a költségeket mellékes tekintetnek veszem, azt mondom, hogy a mi zilált pénzügyi viszo nyaink közt ez nagy kalamitás volt ránk nézve, hogy ezen költségek szaporítják kiadásainkat; hanem mindamellett ezt mellékes tekintetnek veszem és főkérdésnek az tűzöm ki, hogy vájjon hasznos volt-e Magyarország állami szempontjából ezen oceupatió vagy nem? de hát Hegedüs képviselő úrral ez iránt vitatkozni nem lehet, mert ő abba bele nem megy; ő azt mondja: ez politikai kérdés. Hát ő arra nem terjed ki, ő csak a kérdés pénzügyi oldalára szorítkozik. Azután arra nézve vitatkozik, hogy a deíiczit mikép számittassék ki; hogyan számíttassanak a boszniai költségek, vagy nem? És azt mondja, hogy ezt mindenféleképen lehet számítani. Tökéletesen igaz. ösak egyet akarok itt helyreigazítani, mert azt mondja, hogy én figyelembe nem vettem azt, hogy e delegatió a maga formájában megszavazta a 20 milliót. Simonyi képviselő ur, — úgy mond — ezzel nem elégedett meg, ő az 1879-iki előirányzatban keresi az 1878-iki kiadásokat. Hát én nem keresem: én csak azt mondtam, hogy nagyon rósz politikát követnek azzal, hogy az előirányzati számadások, melyeket előterjesztenek, sohasem foglalják magukban az egésx költséget, melyre, — mint mindenki előre látja, az idén még szükség lesz. Én azt mondom, hogy önök hozták be, támogatták, indítványozták és önök vitték keresztül azt a törvényt, mely a kormányt felhatalmazza 140 milliós kölcsön felvételére. Ebben a 140 milliós kölcsönben benne van 400 és egynehány ezer frt, mint további