Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-74

74. orsíágos ülés február 28. 1879. 279 ban látni fogom, még jobban fogok örülni. (Helyeslés a szélső balon.) A mi illeti az én meggyőződésemet és nézetemet, én részemről Őszintén bevallom, hogy én Horvátországnak tökéletes függetlenséget és szabadságot biztosítanék Magyarországtól. (Helyeslés a szélső balon.) Legyenek önállók, függetlenek, szakadjanak el, váljanak el sz. István koronájától (Zajos helyeslés a szélső balon. Ivánka Imre közbeszól: r Nem áll!) azon perczben, a mikor tetszik. Én csak egyetlen egy feltételt szabok hozzá és ez az, hogy soha semmi körülmények köztt meg nem engedném azt, hogy Ausztriához csatoltassanak. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Ha önállók birnak lenni, ám legyenek önállók, alakítsanak Dél-Szláviát és mint jó szomszédok meg fogunk velők férni; de azt, hogy Ausztriához csatlakozzanak, a mig egy magyar ember él, tűrni nem fogjuk. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Ha önállólag meg birnak élni, én egyetlen egy ezérnaszállal sem fogom őket Magyarországhoz kötni. (Helyeslés a szélső bálon.) Azután áttérve a képviselő ur az egyesült elleuzék azon indítványára, üogy enquéte-bizottság küldessék ki, azt mondja, miért nem jött eddig semmi és most sem jön semmi országszabadító eszme az ellenzék részéről. Néhány sorral alább pedig maga is bevallja, hogy a kormány feladata az initiativa, a mienk pedig, hogy megbíráljuk, vájjon jól vagy roszul cselekszik-e? Tovább megint szintén mondja, hogy hagyjuk meg a kormánynak az initiativát és ne keverjük az ellenzék dolgát a kormányéba. T. ház! Hogy az ellenzék miért nem jön elő concret javaslatokkal, az ebben a házban már százszor meg volt magyarázva. Hogy mégis vannak a kik kérdezik, hogy az ellenzék positiv javaslatokkal miért nem lép fel, arról nem tehetek. Ez már axióma, a mely egész Európában minden parlament által el van fogadva, hogy az ellenzék positiv propositiókkal nem lép fel sehol. Ezt Zsivkovics képviselő ur — a mint mondom — beszédének egy más helyén maga is elismeri, hanem itt jól esett neki ezt a vágást csapni. De vannak mások is, igy pl. Láng képviselő ur és még volt egy másik képviselő ur is, nem tudom melyik, a jobboldalon, a kik azt modták, hogy miért nem lép fel az ellenzék positiv javaslatokkal. Ez, mondom, már annyiszor elmondatott itt, hogy a képviselőház naplóiban már nevezetes csomót tesz ki; méltóztassanak azon urak azt átolvasni és ha abból meg nem tanulják, hogy miért nem, én őszintén megvallom, nem vagyok képes őket arra megtanítani. Még csak néhány rövid észrevételt fogok tenni Hegedüs képviselő ur előadására. Őszintén meg kell vallanom, hogy a gyorsírói tudósítót már tegnap este megkaptam, de nem volt annyi időm, hogy egész beszédét átolvashassam , azért csak néhány megjegyzést tehetek arra. A t. képviselő ur először ugyanis azon vád ellenében védelmezi a pénzügyi bizottság jelentését, hogy ezen költségvetés reális alapokra van fektetve és erre nézve azt mondja, hogy csak Lukács Béla képviselő urat kell megezáfolnia, mert hát ő hordja magán az egész ellenzék érveit, mint az a teknősbéka, melyen az az elefánt áll, a mely viszi a világot. Azt mondja, hogy Lukács Béla képviselő ur azt mondta, hogy az 1877. évi kiadások 800,000 fittal nagyobbak voltak, mint az 1879. évi előirányzat, már pedig csak az államadósságok 12 millióval nagyobbak most. Ha ezt a képviselő ur repudiálja és azt mondja, lehetetlen, mert az oly frappáns, hogy mintegy letéteti a fegyvert az ellenzékkel, sajnos, körülbelül a dolog mégis csak úgy áll, mert néhány ezer forint ott, hol kétszáz millióról van szó, különbséget nem tesz. Hegedüs képviselő ur azt mondja, hogy nem 800,000-rel kisebb, hanem 1.400,000-rel nagyobb. Én nem tudom, de az én zárszámadásaim azt mutatják, hogy az 1877-ik évet valósággal megillető pénztári eredmény a a zárszámadások 7-ik lapján 247.566,000 frt. Az 1879-iki előirányzat pedig 246.902,000 frt. Tehát nem 800,000-rel, hanem az én számításom szerint 664,000-rel kisebb az előirányzat, mint az akkori kiadás. Holott az államadósságok tetemesen szaporodtak, ha nem is 12 millióval, mert a képviselő ur azt mondja, hogy Lukács képviselő ur a keleti vasutat nem vette tekintetbe, az is négy millióval többet tesz. De vegyük tehát ezt el onnan és számítsuk ide. A 140 millió kölcsönnek kamatai 1.800,000 írttal vannak felvéve. Már pedig 1.800,000-rel azon kölcsön kamatait, melyet önök szándékoznak felvenni, ezen összegből fedezni teljes lehetetlen. De vegyük el a 4 milliót a 12-ből, marad még 8 millió. Hát sokkal reálisabb, ha 8 millió a különbség? Azt mondja a képviselő ur, hogy Lukács képviselő ur elfelejtette, hogy csupán a pénzügyministeri tárczánál 3 millióval kevesebb költség van előirányozva, mint a mennyi 1877 ben elköltetett. Ez igaz s én azt épen szemrehányásul hozom fel az előirányzat valódisága ellen. Mikor a pénzügyminister ur exposéjában azt állította, hogy ezen előirányzat azért reális, mert az 1876-iki zárszámadásokra van fektetve, én épen ezen positióra hivatkoztam, hogy bármire van is fektetve, de a zárszámadásokra nincs. Most a képviselő ur ezt megfordítja, s azt mondja, látjátok mennyi a megtakarítás! A papírra akár mennyit írhatnak, az nem fog kiáltani, az tűrni fogja, akármi számot írnak rá. De micsoda alapra van az előirányzat fek-