Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-73

266 ?3. országai tlés február 21. 18Í9. azokra (Felkiáltás: Eláll! Halljuk!) Már méltóztassanak megengedni, de én 11 napja ülök itt (Derültség) és hallgatom azon ellenvetéseket, melyekkel a pénzügyi bizottság előirányzata meg­támadtatik, sokkal inkább ismerem a háznak hangulatát; hogysem régi dolgokra vagy a már megczáfoltakra visszatérjek, de a pénzügyi bizott­ság előterjesztésére és annak magatartására nézve oly ellenvetések merültek fel, a melyekre reüectálni kötelességem. (Halljuk!) Az első ellenvetés, melyet felhoztak, külö­nösen az előirányzatra vonatkozik, a mennyiben annak realitása lön megtámadva. (Halljuk!) E tekintetben igen kön^áí helyzetben vagyok, meri: az ellenzéknek úgyszólván minden tagja vissza­emlékeztet egy ős indus regére, mely szerint az egész világ egy teknős békán fekszik. Mindazon t. képviseli) urak, kik a költségvetést megtámad­ták, Lukács Béla képviselő úrra appelláltak. De hogy ha az indusok azt hiszik, hogy ha azon teknős béka megmozdul, akkora világ összedől, engedje meg nekem a t. ház, hogy én is hozzá­férjek Lukács Béla képv. ur számaihoz és meg­czáfoljam azon állításokat, melyek ezen számokra alapíttattak, (Halljuk!) Lukács Béla képviselő ur elismerésre méltó szakértelemmel szólt hozzá és bírálta a költség­vetést ugy, a mint azt bírálni kell, mert nem bo­csátkozott a tárgyhoz nem tartozó mindenféle kér­dések vitatásába; hozzá szólott kellő tárgyisme­rettel és elismerésre méltó buzgalommal. De egy­szersmind engedjen meg a képviselő ur, ő fogja leginkább belátni, hogy ő a költségvetést, némi elfo­gultsággal, némi részrehajlással bírálta. 0 a költség­vetés irrealitását először a kiadásokkal, azután a bevételekkel igyekezett bebizonyítani. Legelőször a kiadásokra nézve azt mondta, hogy az 1877. évi kiadások 800 ezer forinttal nagyobbak voltak, mint az 1879. évi előirányzat, már pedig csak az államadósság 12 millióval nagyobb most. Ez ké­rem olyan frappáns összeállítás, mely az első pilla­natra letéteti a fegyvert és elfogadtatja az állítást. mint ezt a t. ellenzék teve. A t. képviselő ur ismeri a zárszámadásokat, e körülménynek tudom be, hogy itt az összeállításban ugy állította össze a dolgot, a mint azt összeállítani szakértője előtt feltétlen szigorúsággal nem lehet. Mit csinált? Nemcsak az előirányzat szerinti kiadásokat és annak minden tételeit, igy tehát a befektetéseket, beruházásokat és átmeneti kiadásokat, a melyeket az egyes évek közt a budget realitása szempontjá­ból összehasonlítani nem lehet, mert azok esetleges körülményektől függő és nagy mérvben változó tételek; mondom, nemcsak ezeket a kiadásokat vette, hanem vette az előirányzaton kivüli kiadá­sokat is; pedig hogy ha az egyes költségvetések előirányzatát akarjuk megbirátni, akkor ugy eljárni nem lehet. Ennek a körülménynek tulajdonítható az, hogy bebizonyíthatni vélte azt, miszerint 800,000 frtnyi kisebb előirányzattal állunk szem­ben most, mint az 1877-iki eredmény. De az elő­irányzaton kivüli, valamint átmeneti és beruházási kiadásokat az egyes évek költségvetésénél a másik­kal szemben felvenni, mérlegelni nem lehet. És ha ezt nem tesszük, akkora dolog igy áll: Volt 1877-ben igenis rendes kiadás összesen 237 millió, 1879-ben 238.460,000 frt lőu előirányozva. Ebben a költ­ségvetésben először tehát nem kevesebb, hanem 1.400,000 írttal több irányoztatott elő. Azonban sokkal fontosabb, a mire szintén figyelnünk kell, az, hogy az előirányzatban történt emelkedés mindenesetre nagy és ennek következtében, hogy ha a védő be nem tudja bizonyítani e tekintet­ben azt, hogy mi e változásnak oka és mennyi­ben felel meg a realitásnak a költségvetés, igen természetesen vesztett Ugye van. Azonban a t. képviselő ur egy nagy számot mutatott fel, és ez a nagy szám az, hogy az államadóssági kamatok 12 millióval növekednek. Itt tévedés fordul elő; t. i. a keleti vasútnak kamat-garantiáját, mely még 1877-ben a vasúti kamat-garantiák közt szerepel, miután e vasút 1878-ban az állam tulajdonába ment át, most az államadósságok közé kell számítani; tehát a kiadások e tekintetben nem növekedtek. Ez több, mint négy millió. Továbbá a t. képviselő ur egészen tekinteten kivül hagyta azt, hogy egy tárcza, maga a pénzügyi tárcza az 1877-iki és 79-iki kiadások közt 3 milliónyi differentiát mutat, 3 milliónyi apadást az előirányzatban; és hogy ha Simonyi Ernő t. képviselő ur azt mondta, hogy micsoda költségvetés az, a melyben min­den egyes tárczának költségei fokozva vannak, felhozhatom neki válaszul azt, hogy a pénzügy­ministeri tárcza 3 millióval csekélyebbre van előirányozva, szemben azon 1877-iki zárszám­adással, a melyet a t. képviselő ur alapul vett és a melynek szempontjából a jelen költség­vetést megbírálja. Méltóztassanak most tekintetbe venni, hogy ezenkívül a vasúti kamat-garantiák, egyes üzemek kiadásai és a közösügyi reudes kiadások szintén kevesbedtek, ezek fognak annak magyarázatául szolgálni, hogy mért vaunak elő­irányozva a kiadások ugy, a mint vannak és miért mutatnak fel oly aránylag csekély változást az 1877-iki eredményhez képest. Azonban sokkal fontosabbak a realitás szem­pontjából, noha itt is csak összevontan akarok reflectálni, Lukács Bélának a bevételekre tett megjegyzéseire. Itt szigorú alapossággal vette fel az előirányzat szerinti bevételeket és azt mondja, hogy nem lehet helyes az a költségvetés, a mely az 1877-iki zárszámadási eredményekkel szem­ben 4 millió differentiát mutat fel, t. i. akkor 218 millió frt volt a bevétel, most 222 millióra van a pénzügyi bizottság jelentése szerint elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom