Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-73

266 ?3. országai tlés február 21. 18Í9. azokra (Felkiáltás: Eláll! Halljuk!) Már méltóztassanak megengedni, de én 11 napja ülök itt (Derültség) és hallgatom azon ellenvetéseket, melyekkel a pénzügyi bizottság előirányzata megtámadtatik, sokkal inkább ismerem a háznak hangulatát; hogysem régi dolgokra vagy a már megczáfoltakra visszatérjek, de a pénzügyi bizottság előterjesztésére és annak magatartására nézve oly ellenvetések merültek fel, a melyekre reüectálni kötelességem. (Halljuk!) Az első ellenvetés, melyet felhoztak, különösen az előirányzatra vonatkozik, a mennyiben annak realitása lön megtámadva. (Halljuk!) E tekintetben igen kön^áí helyzetben vagyok, meri: az ellenzéknek úgyszólván minden tagja visszaemlékeztet egy ős indus regére, mely szerint az egész világ egy teknős békán fekszik. Mindazon t. képviseli) urak, kik a költségvetést megtámadták, Lukács Béla képviselő úrra appelláltak. De hogy ha az indusok azt hiszik, hogy ha azon teknős béka megmozdul, akkora világ összedől, engedje meg nekem a t. ház, hogy én is hozzáférjek Lukács Béla képv. ur számaihoz és megczáfoljam azon állításokat, melyek ezen számokra alapíttattak, (Halljuk!) Lukács Béla képviselő ur elismerésre méltó szakértelemmel szólt hozzá és bírálta a költségvetést ugy, a mint azt bírálni kell, mert nem bocsátkozott a tárgyhoz nem tartozó mindenféle kérdések vitatásába; hozzá szólott kellő tárgyismerettel és elismerésre méltó buzgalommal. De egyszersmind engedjen meg a képviselő ur, ő fogja leginkább belátni, hogy ő a költségvetést, némi elfogultsággal, némi részrehajlással bírálta. 0 a költségvetés irrealitását először a kiadásokkal, azután a bevételekkel igyekezett bebizonyítani. Legelőször a kiadásokra nézve azt mondta, hogy az 1877. évi kiadások 800 ezer forinttal nagyobbak voltak, mint az 1879. évi előirányzat, már pedig csak az államadósság 12 millióval nagyobb most. Ez kérem olyan frappáns összeállítás, mely az első pillanatra letéteti a fegyvert és elfogadtatja az állítást. mint ezt a t. ellenzék teve. A t. képviselő ur ismeri a zárszámadásokat, e körülménynek tudom be, hogy itt az összeállításban ugy állította össze a dolgot, a mint azt összeállítani szakértője előtt feltétlen szigorúsággal nem lehet. Mit csinált? Nemcsak az előirányzat szerinti kiadásokat és annak minden tételeit, igy tehát a befektetéseket, beruházásokat és átmeneti kiadásokat, a melyeket az egyes évek közt a budget realitása szempontjából összehasonlítani nem lehet, mert azok esetleges körülményektől függő és nagy mérvben változó tételek; mondom, nemcsak ezeket a kiadásokat vette, hanem vette az előirányzaton kivüli kiadásokat is; pedig hogy ha az egyes költségvetések előirányzatát akarjuk megbirátni, akkor ugy eljárni nem lehet. Ennek a körülménynek tulajdonítható az, hogy bebizonyíthatni vélte azt, miszerint 800,000 frtnyi kisebb előirányzattal állunk szemben most, mint az 1877-iki eredmény. De az előirányzaton kivüli, valamint átmeneti és beruházási kiadásokat az egyes évek költségvetésénél a másikkal szemben felvenni, mérlegelni nem lehet. És ha ezt nem tesszük, akkora dolog igy áll: Volt 1877-ben igenis rendes kiadás összesen 237 millió, 1879-ben 238.460,000 frt lőu előirányozva. Ebben a költségvetésben először tehát nem kevesebb, hanem 1.400,000 írttal több irányoztatott elő. Azonban sokkal fontosabb, a mire szintén figyelnünk kell, az, hogy az előirányzatban történt emelkedés mindenesetre nagy és ennek következtében, hogy ha a védő be nem tudja bizonyítani e tekintetben azt, hogy mi e változásnak oka és mennyiben felel meg a realitásnak a költségvetés, igen természetesen vesztett Ugye van. Azonban a t. képviselő ur egy nagy számot mutatott fel, és ez a nagy szám az, hogy az államadóssági kamatok 12 millióval növekednek. Itt tévedés fordul elő; t. i. a keleti vasútnak kamat-garantiáját, mely még 1877-ben a vasúti kamat-garantiák közt szerepel, miután e vasút 1878-ban az állam tulajdonába ment át, most az államadósságok közé kell számítani; tehát a kiadások e tekintetben nem növekedtek. Ez több, mint négy millió. Továbbá a t. képviselő ur egészen tekinteten kivül hagyta azt, hogy egy tárcza, maga a pénzügyi tárcza az 1877-iki és 79-iki kiadások közt 3 milliónyi differentiát mutat, 3 milliónyi apadást az előirányzatban; és hogy ha Simonyi Ernő t. képviselő ur azt mondta, hogy micsoda költségvetés az, a melyben minden egyes tárczának költségei fokozva vannak, felhozhatom neki válaszul azt, hogy a pénzügyministeri tárcza 3 millióval csekélyebbre van előirányozva, szemben azon 1877-iki zárszámadással, a melyet a t. képviselő ur alapul vett és a melynek szempontjából a jelen költségvetést megbírálja. Méltóztassanak most tekintetbe venni, hogy ezenkívül a vasúti kamat-garantiák, egyes üzemek kiadásai és a közösügyi reudes kiadások szintén kevesbedtek, ezek fognak annak magyarázatául szolgálni, hogy mért vaunak előirányozva a kiadások ugy, a mint vannak és miért mutatnak fel oly aránylag csekély változást az 1877-iki eredményhez képest. Azonban sokkal fontosabbak a realitás szempontjából, noha itt is csak összevontan akarok reflectálni, Lukács Bélának a bevételekre tett megjegyzéseire. Itt szigorú alapossággal vette fel az előirányzat szerinti bevételeket és azt mondja, hogy nem lehet helyes az a költségvetés, a mely az 1877-iki zárszámadási eredményekkel szemben 4 millió differentiát mutat fel, t. i. akkor 218 millió frt volt a bevétel, most 222 millióra van a pénzügyi bizottság jelentése szerint elő-