Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-73
25R 73. országos Élés febraár 27. ISI*. ezen en uncia ti óhoz, a mennyiben egy, több éven át gazdátlan tárcza vezetését átvévén, először nyilt alkalma a t. minister urnak azon közgazdasági reformprograimnot kifejteni, melyet tárczája költségvetéseinek indokolásában kilátásba helyezett. A t. minister ur azonban beszédében felölelte jóformán az összes ministeri tárczák ügykörét, egyetlen egy kivételével: nem szólt, t. i. a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi tárcza közvetlen feladatáról. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Annál behatóbban, úgy látszik kiváló előszeretettel foglalkozott a vasúti kérdésekkel és a közlekedési ügyekkel általában, miből egész jogosultsággal lehet arra következtetni, liogy a tiszt, kormány immár elérkezettnek látja az időt a közlekedési és közgazdasági tárezának egyesítésére. [Derültség.) Kevesebb biztonsággal mernék azonban következtetést vonni arra nézve, vájjon a tiszt. kereskedelmi minister ur által igen tüzetesen körvonalozott vasúti politika még a jelenlegi tiszt. közlekedési minister ur intentióit tükrözik-e vissza, avagy az csak majd a két tárcza esetleges fusionálása után fog gyakorlatilag is érvényesülni. [Derültség a baloldalon.) A t. kereskedelmi minister ur nézetem szerint, ismétlem, helyesen járt el, midőn demonstrálni akarta azt, hogy a nemzet anyagi erejének fokozására a közvagyonosodás és az adóképesség emelésére, tehát egy öntudatos nemzeti gazdasági j politika inaugurálására a kormányzat minden í ágában öntudatos és symmetricus működést kell J kifejteni. Csakhogy mily sajátságos összefüggésbe '. hozta a t. minister ur az egyes tárczákat a kor- j mányzat szorosan vett közgazdasági feladataival? Itt van mindjárt a vasúti kérdés. A tisztelt minister ur szép, bár nem egészen új visszapillantást vet vasutaink keletkezésére, és méltán kárhoztatja némely vonaloknak ismert görbe vol- j tát; de midőn a csoportosításról és vitális kereskedelmi érdekeinknek megfelelő tarifa politikáról van szó, akkor mit mond? Azt mondja, hogy a csoportosítások keresztülvitele nem valami könnyű dolog, és arra nézve, hogy az mely vonaloknál, és mi módon eszközöltessék, csak akkor lehet concret javaslatokat tenni, midőn a dolog már előrehaladottabb stádiumban lesz, de addig bár ; komolyan foglalkozik a kormány a kérdéssel, a | részletekbe bocsátkozni még korai volna." I Tehát egy ily nagyfontosságú, közvetlen pénzügyi kihatással biró kérdés, mely már négy év előtt a jelen régime egyik elsőrendű programmpontját képezé, még ma is csak a tanulmányozás stádiumában van, s ha ez igy van, vájjon miért nem hallgat inkább a t. minister ur a dologról, mint a hal ? Vagy talán az efféle négy évi tanulmányozásokat kiváló érdemül rója fel a minister ur a kormánynak? Avagy azokat a tenni nem tudás, vagy tenni nem akarás kopott díszöltönyeként divatba hozott tanulmányozásokat egy szakavatott öntudatos és erőteljes kormánypolitika feladatai közt gondolja a párt híveinek gyengébbjei kedvéért feltüntetni? Az én meggyőződésem az, hogy tanulmányokat tehet a kormány, és kell, hogy tegyen bizonyos ideig; de ha e tanulmányok évekig tartanak a nélkül, hogy a kérdés gyakorlati megoldásához hozzá lehessen fogni, akior legyen a minister elég őszinte az illető kérdést, mint olyat, nielylyel megbirkózni nem képes, a napirendről letenni, nyíltan bevallva, hogy a magyar kormány nemcsak kifelé, hanem itthon sem bir kellő hatalommal az ország érdekeinek megfelelőleg kormányozni. (Tetszés a baloldalon.) Ugy látszik, a vasúti tarifák kérdése is, melyre a tisztelt minister ur méltán nagy súlyt fektet, oly sokáig képezi kormányunk komoly tanulmányainak tárgyát, mig legfontosabb export kereskedelmünk egyik piaczról a másik után leszorittatik. Midőn utal arra, hogy mértföldenként Vg krajczárnyi tarifa-különbözetek képesek száz meg százezernyi jövedelmet, millió meg millió forint forgalmat az országnak teremteni vagy megsemmisíteni, bizonyára tudja azt, hogy gabona, liszt és fakivitelünk Éjszak-Németország irányában jóformán már teljesen el van terelve, az úgynevezett köteléki tarifákban épen a magyarországi provenientiák hátrányára érvényben levő differenciális tarifatételek folytán. Mint a ki annyi előszeretettel foglalkozik collegájának ressortjával, tudnia kell azt, hogy nevezetesen az osztrák CarlLudwig-Bahn által létrehozott olcsó németországi köteléki tarifák következtében az orosz gabona p. o. Brodyból Berlinbe, Lipcsébe, Drezdába teljes 19*/ 0-al olcsóbban szállíttatik, mint a magyar gabona az ugyanazon távolságú magyar tiszavidéki s egyéb vasúti állomásokból, úgy. hogy egy métermázsa magyar gabonának Debreczenben 40 krral olcsóbbnak kell lenni, hogy a roszabb minőségű orosz gabonával az említett éjszak-németországi városokban versenyezhessen. (Mozgás a baloldalon.) Azt mondja a minister ur, hogy a kormány azért nem intézkedhetik rögtön, — tehát ismét folytatni kénytelen tanulmányait, — mivel csak kevés vasút felett rendelkezik feltétlenül. Tehát csak az államvasutaknál van az állam részére ily életbevágó közforgalmi kérdésekben a rendelkezési joo; biztosítva ? Ausztria, Németország s a többi államok nem voltak képesek az államnak e jogát a magán vasutakkal szemben is hatályosan érvényesíteni? Hiszen még itt benn is, a közbenső forgalomra nézve, az állam keze le van kötve a cartel által, melyet épen a jelenlegi kormány nem csak subventionált vasutak között kötött meg, hanem melyet kereskedelmünk véghetetlen hátrányára megkötni engedett az osztrák
