Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-73
73. országos ülés február 27.1879, 259 államvasuttal, és a déli vasúttal is. Tudjuk, hogy e eartell következtében az úgynevezett locális tarifák exorhitans módon felemeltettek. Ha tehát a minister ur közgazdasági szempontból oly nagy súlyt fektet mind e kérdésekre, historicus viszszapillantásaival és elmefutíatásaival csakis azt méltóztatott demonstrálni, hogy — példájára szinte csak szorosan közgazdasági szempontból szólva, — egy országot lehet ugyan tönkre kormányozni, de épen úgy lehet tönkre tanulmányoztam! is. {Ugy van! balfelöl.) Tanulságos közgazdasági elmefuttatásait egymásután kiterjesztvén az összes ministeri tárezákra, ezután már csak inkább futólag vadászott a tilosban, rövid programmot adva a kormánynak igazságszolgáltatási, pénzügyi, közoktatási, sőt honvédelmi reformtörekvésekről is. De itt már azután szabad komolyan kérdeznem a minister úrtól, ha — mit beismerek — csakugyan áll is az, hogy jó igazságszolgáltatás és közigazgatás, és a közmívelőclés emelése nélkül egészséges gazdasági fejlődés nem létezik ; ha mondom, nem is lehet kétségbevoisiii ez alapigazságokat: azok a dolgok, a miket ő mind e tárczákra vonatkozólag elmondani méltóztatott, képesek-e a földmívelés-, ipar- és kereskedelem sajgó sebeire bár csak egy gyííszünyi írt is csepegtetni? Joggal várhattam azt, hogy az igen t. pénzügyminister ur az igazságügyi tárezánál a még hiányzó hiteltörvények, különösen a solid kereskedelmi világ által régen sürgetett, a hitelezők kijátszására czélzó csalárd vagyonátruházások elleni törvényhozási rendszabályok sürgősségéi fogja hangsúlyozni. A közoktatási tárezánál, annak különben egész alapos kifejtése mellett, hogy a szántás és aratás csak oly fontos tudomány, mint az „arabs a-b-c" vagy a „gothus betűk ismerése", — c mellett, mondom, a t. minister urnak talán az ipari szakoktatás kérdését is lehetett volna mellékesen szóba hozni. A honvédelmi tárezánál, hogy a felszerelési szükségleteknek a hazai ipar által való fedezését fogja közgazdasági jelentőségű mozzanatként felemlíteni. Világért sem mernék a többség egyik tiszteletes budget-debatteurjével,a ki annyi szerencsével definiálta gr. Apponyival szemben a szerencsétlenség fogalmát a tekintetben, hogy a teli hordó is lehet szerencsétlenség, de Diogeues esetét kivéve minden esetben az az üres hordó; (Derültség) mondom nem kívánok Szeberényi tiszteletes képviselőtársunk nyomdokaiba lépve, azt mondani, hogy másról beszél Bodóné, ha a bor árát kérik, (Derültség) hogy t. i. csak azért tárgyalta a t. minister ur az összes tárczákat, oly behatóim, hogy még egy ideig titokban tarthassa azokat a nagyszabású rendszabályokat, melyekkel a földmívelés és kereskedelem emelése czéljából kellő időben előallani óhajt. Annak constatálasára, hogy a csatornázás és öntözés pár évvel ezelőtt létezett, ma nem; hogy borainkat meg kell ismertetni a külfölddel, stb. csak akkor birt volna szerintem értékkel, ha a t. minister ur egyidejűleg nemcsak tanulmányokra, hanem komoly gyakorlati kezdeményezésekre is utalt volna a csatornázás és öntözésre nézve; és ha kijelentette volna, miszerint mint magyar földmívelés-, iparés kereskedelmi minister csak úgy vél az országnak hasznos szolgálatokat tehetni, ha oly kereskedelmi szerződésekhez beleegyezését adni soha nem fogja, melyek — úgy mint a Németországgal imént kötött kereskedelmi szerződés —• borkivitelünk sorsát a külállamok kényekedvétöl teszi függővé. Igaz, a t. minister ur a parlamenti élet i gyenge oldalát látja abban, hogy az sok szóval jár, s lehet, hogy minket épen saját tárczájára vonatkozólag csupán azért nem örvendeztet meg közgazdasági politikájának főbb irányelveivel, mivel nem szóval ugyan, hanem írásban, í. i. egyrészről a törvényhatóságokhoz, másrészről a kereskedelmi s iparkamarákhoz intézett nevezetes ! körirataiban behatóan körvonalozta azon ügyl köréhez tartozó fontosabb földmívelés-, ipar- és ! kereskedelmi érdekű feladatokat, melyeknek meg1 oldására vállalkozott akkor, midőn egy ily közI gazdasági kiegyezés után és ily pénzügyi viszoj nyok köztt egy több éven át gazdátlan tárcza I vezetésére vállalkozott. T. ház! E padokról folyton hangoztatjuk i egy erélyes, öntudatos és hozzáteszem, nemzet! gazdasági politika inaugurálásának szükségesséi gét, hogy azon általános gazdasági hanyatlás, mely I e ház minden oldaláról coustatáltatik, belátkatI lan következményű állapotokra ne vezessen. Ugy I látszik, a kormányelnök ur maga sem zárkózott el a kormányzati és törvényhozási teendőknek ezen elodázhattál) nagy fontosságú tere elől; inert j már az 1875. februári konaánybeszéd utalt a • közgazdasági teendőkre, valamint az 1875-iki , trónbeszéd és a ház válaszfeliratában ismételten \ hangsúlyoztatik az, miszerint „a nemzet akkor, i de csakis akkor fog sikeresen megküzdheíni I a helyzet nehézségeivel, ha a termelés, kereskedelem és ipar fejlesztésére szükséges intézkedések által gondoskodva kend az adóképesség | emeléséről és a vállalandó terhek könnyebb visel: heteséről.« Már most igenis komoly, nagyon komoly dolognak tartom azt, ha épen a mi viszonyaink | köztt s épen a kiegyezési alkudozások és tárgyai lások közben Magyarországban harmadfél éven 1 át a közgazdasági tárcza csak ideiglenes kezek' uek, bár jóakaró, de egészen mellesleges gondoj zására bizattatván, végre c házban elébünk lép i Magyarország közgazdasági kormánytagja és nem , tud más feladatokra, más munkaprogrammra 33*
