Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-73
ÍS, országos feléi febnér t~. Í879. 057 predsjednika, da li je istinita ona viest javnih listovah, pokojoj se u Bosni i Hereegovini; i to mimo zakono upravno — organisatorni statut? Ja dodnse neznani, da li je javno stanje Bosne i Hercegovine, da li je u obce politidki polozaj ovih zemaljah dosele u taj stadij dospio, da bi se njihora upravna orgauisaeija, bez kője onc nemogu ni öas biti, mogla odmah ustavnim putem ureeiti. Ali ja éu vjerovati presvietlomu g. interpelantu, i zelim da njegova ustavna sviest, ako nije odgovorom prenzviseuoga g. ministra predsjednika, bude skorimit djeli umerina. Mo gospodo ja zuam i vas ovdje sjeóam, da pod krunom sv. Btjepana ima dobár komád zemlje, koji se jur dugó pod ustavnom vasom vladavinom ravna mimo ustavno — zakonodavnoga faktora, mimo ovoga zajedniökoga i mimo hrvatskoga sabora. Vi znate, da je to razvojaceua vojniőka krajina hrvatsko-slavooska. Ako bi moja mólba sto vriedila, to bih ja gospodo upravio na voj, da toli ovoj, koli drugnu nezakonitosíim, od kojih sam glavne imao slobodu ovdje iztaknuti, sto prije kraj uőinite, kas medjunarodisi porazumak iskreno i trajno samoje tako mogucan. Prekidajüé vis sabore svoj govor kakád da ma dadem zakljuóak? Ja nisam za niöim drugim isao, nego da po svom najdubljem nojerenju oznaéim postojeée zlo, njegorizvor i pogibclji, kője odatle nasemu ustavu i parlamentarizmn u oace, a napoze dobni porazumka izmedju Ugarske i Hrvatske groze. Pitanje povjerenja ni nepoyjerenja prama vladi ja sam tim manje nakam spojiti spredmetom generalne ove razprave, sto po savjesti godoreó izvau sadanje saborke veóine nisam mogao drugdje nazreti jamstva za okret na bolje a kao Hrvatu svarlogah na pocetku govora izrazenih valja mi se i sumuje öovati, kao da sto drugo zelim nego !i promjena saine stvari. Pak posto i sam finánc, odbor i stovana veóina visoke kuóe stvar dosta ozbiljno stvaca ter sviest o neshodnosti i nemoguénosti vladavinskoga sistema sve obóenitijom biva, u őeni radostno nazirem ne samo nojet, nego i sam yoőetak boljemu, glasovat óu ja za prihvat proracuna. Ráth Károly: Tiszt ház! {Halljuk!) Csak sejtenem lehetett azt, hogy az előttem szólett tiszt, képviselő ur azon fehér lapot, melyet neki .urnak idején lovagiasan átnyújtottunk, néhány újabb millióval kivánja betölteni; annál inkább kell sajnálnom, hogy érdekes előadásával tüzetesebben nem foglalkozhatom, valamint egyáltalában a t. ház is, az úgy látszik a szavazásra teljes • zámban berukkolt horvát testvéreink felszólalásaira csak ritkán reflectálhat. Es így áttérve a tárgyra, t. ház, alig szükséges kijelentenem, hogy az általános költségKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. III. KÖTET. vetési vita 10-ik napján perczekig sem venném a t. ház figyelmét igénybe, ha mindazt, a mi első sorban az ily vita keretébe tartozik, valósággal kimerítve látnám. (Halljuk!) Tudom jól, hogy ez alkalommal van helye az egész kormánypolitika feletti bírálatnak, tudom azt is, hogy leghatályosabban történik e bírálat, ha az egyes szónokok a kormánypolitika egyes speciális moI mentumaival tüzetesebben szakszerűen foglalkoznak : de maga a budget, s ez esetben különösen a deficit, úgy hiszem, minden felszólalásnál a fejtegetések kiindulási pontját kell, hogy képezze, minden támogatás és védekezés a pénzügyi helyzetben kell, hogy sarkaljon. Már pedig bármily nagy örömmel üdvözöltem is azon harczkedvet, melyet épen az életbevágóbb kérdések körüli vitatkozások alkalmával évek óta a tiszt, többség padjaiban most először tapasztalunk, s mely harczkedv részben az apostoli missioszertíség többé-kevésbé magasztos hevével nyilatkozott: épen a többség t. szónokai közül alig tudnék egyet is megnevezni, a ki mindé a egyéb érdekes és fontos nagy dolgok mellett holmi mellékpillaníást vetett volna erre, a mi szegény deficitünkre s arra, lehet-e és hogyan lehet azt akár pénzügyi, akár gazdasági rendszabályok segélyével fokozatosan apasztani. Egyedül Korizmies képviselő ur hívta fel a ház figyelmét némely gazdászati teendőkre, csak hogy ezt is nyomtatásban terjesztette elő az orsz. gazdasági egyesület kérvénye alakjában. Annál helyesebbnek kell tehát elismernem egyrészről a pénzügyminister ür, másrészről a közgazdasági minister ur felszólalását, kik a helyes munkafelosztás elvének kellő érvényesítésével a teendőknek ezen két különböző, de egymást kiegészítő s egymással szoros összefüggésben álló irányát tették exposéjaik tárgyává. A t. pénzügyminister ur legnagyobb óvatossággal került mindent, a mi nem legközvetlenebbül a ressortjához tartozik, és csakis arra szorítkozott, hogy a nemzetnek egyelőre egy 30 millió frtba kerülő fehér lapot adott a kezébe, tetszés és bölcs belátás szerinti kitöltés végett, ezzel a rövid felírással: „dolgozzatok és spóroljatok." Ellenben a tisztelt kereskedelmi minister ur beszéde folyamában, melyet köteles feszült figyelemmel hallgattam mindvégig, háromszor is kijelentette azt, hogy ő a budgetet kizárólag közgazdasági szempontból kivánja tárgyalni. Elvtársain közül, különösen Lukács, Bujanovics és Lichtenstein tüzetesen megvilágosították az előttünk fekvő költségvetést szorosan pénzügyi szempontból, annál inkább szorítkozom én arra a második, alig kevésbé fontos térre, mely a tiszt, kereskedelmi minister ur programmbeszédjellegű előadásának keretét képezé. Azt hiszem, a t. ház minden tagja részéről hasonló érdeklődés fűződött 33
