Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-62
20 62. oríiégoi ölés február 12. 1879. kiterjedésben és minő óvintézkedések mellett szándékozik a minister ur a magyar-román határon a kereskedelmi forgalmat fenntartani." Az interpellátió február 4-ikén intéztetett hozzám, a ministerelnök ur Simonyi Ernő képviselő ur interpellatiójára ugyancsak a pestis ügyben felelt február elején. A két interpellátió közt párhuzamot vonni nem tartom egészen érdeknélkülinek. (Halljuk!) A két kérdés szélsőséget képvisel felfogásom szerint: az egyik tán túlságba menő óvintézkedések érvényre emelését kívánja, a másik kereskedelmi, ipari, pénzügyi érdekek miatt túlságos lazává, engedékenynyé akarja tenni a kormány eljárását. Azt hiszem, hogy "az igazság közbül esik. Tudom, hogy azt szokás mondani azok részérő], a kik az óvintézkedéseket lehetőleg mellőzni kívánják: hogyan lehet a pestis ellen óvszert használni, midőn annak lényegét és létegét nem ismerjük? Ha figyelemmel kísérjük a természeti jelenségeket, bátran lehet mondani, hogy azokat csak bizonyos határig ismerjük; ilyen a meleg, a villanyosság, a vonzódás. A betegség fejlődésének menetét illetőleg a pestisnél — fájdalom! —Európának évszázadokon át gyakorlati tapasztalatokat szerezni módjában volt. A tizennegyedik század kezdetétől fogva egész a tizennyolczadik század végéig, r sőt a tizenkilenczedik század elejéig is, sőt Ázsiában még tavaly is lijabb és újabb tapasztalatokat lehetett tenni. Mindezek azt mutatják, hogy elzárás által úgy egyes területek, valamint községekés vidékek igenis képesek voltak magukat megóvni a pestis elharapódzása ellen. A t. interpelláló képviselő urat figyelmeztetem arra, hog.y épen Brassó vidékén a tizennyolczadik század végén, körülbelül 1780-ban a pestis uralkodott, és pedig nem is jelentéktelen módon, mely elzárás folytán ott leköttetett. Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy majdnem positivitással lehet tsidni, hogy az Oláhországból bejött pestisben legelőször egy gyermek halt el Rozsnyón, ki azt, Oláhországból hozta; igy ragadt el azután a betegség Rozsnyón és vidékén. Thaly t. képviselőtársunknak egy igen érdekes munkája van, mely leírja az országnak 1709 — 10. és 11-ki eseményeit. Ebben nagyon érdekes adatok vannak a pestis terjedését illetőleg. Tisztába van hozva, hogy akkor a pestis a Maros balpartjáról, mely akkor megtörök uralom alatt állott, átjött Csanád és Békés némely községeibe, és azok elzáratván, hosszú időn át nem ment tovább. Később átment a Duna és Tisza közti területre; és pedig tudva van, hogy ez olykép történt, hogy egy kecskeméti asszony meglátogatta a ragályos vidéken lakó leányát és onnan kendert vitt magával haza. A következés az volt, hogy mindazok, a kik ezen kendert megérintették, elkapták a pestist. így terjedt azután rohamosan a Duna és Tisza köztti területen és az ország többi részeiben is. Mióta ily jelenségek ismeretesek, az óvó intézkedések behozatala a kellő időben, a szükséges korlátok köztt elkerülhetetlen követelményét képezik az állami biztonságnak. Tehát — habár sajnálom, — hogy kétségkívül bizonyos megszorításokat kellhet és kellett tenni kereskedésünk tekintetében, mely megszorítások nyomják a kereskedést és az ipart, tehát bizonyos áldozatokat kell hozni, és igy positiv ígéretet nem tehetek. A kormány feladata teljes lelkiismeretességgel és higgadtsággal tanulmányozni az adatokat és intézkedéseket, melyeket e tekintetben a szomszéd államok tesznek, és azok követelményei szerint nem fogja elmulasztani a szükséges lépések megtételét arra nézve, hogy a salus rei publicae megóvassék. Egyébiránt arra is figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy nemcsak Romániától való elzárásnak forog szóban, de esetleg a monarchiának Európa nyugati részeitol való elzárása is szóba jöhet azon esetben, ha azon államok nem találják elégségeseknek Magyarország intézkedéseit. Kétségkivül sújtó reánk nézve, ha kelet felől el vagyunk zárva, ele százszorosan sújtó volna, ha nyugoti kereskedésünk semmivé tétetnék oly intézkedések álltai, melyek a mi intézkedéseink elégtelenségének kifolyásai. Megjegyzem még t. i. azt, hogy Romániát illetőleg a kereskedés és forgalom a közelebbi időkben sem volt egészen szabad, mert a marhavész miatt az 1872: IV., XX. t. ez. következtében azon esetben, ha a szomszéd államokban marhavész mutatkozik, minden kérődző állatnak és azok minden nyers productumának, mint szőrnek, bőrnek, gyapjúnak behozatala el van tiltva és mivel fájdalom, a közelebbi hónapokban volt és jelenleg is van Románia fejedelemségében marhavész, azoknak behozatala az erdélyi részekbe és általában az országban el van tiltva. Ez kétségkívül igen nyomja azon vidéket, a melynek egyik képviselője t, Zay Adolf képviselő ur: de ezen nem lehet segíteni, ez törvényes kötelezettség, és ha ez törvényes kötelezettség nem volna, akkor az okszerűség parancsol »á behozni nem csak a marhavész ellem biztosítás kedvéért, de azért is, hogy a kereskedést e tekintetben Nyugot-Európával fenntarthassuk és számunkra biztosíthassuk. Röviden azzal végzem előadásomat, méltóztassanak megnyugodva lenni, hogy azon óvintézkedéseket, melyek a pártatlan és higgadt megbirálás által nélkülözhetetleneknek mutatkoznak, a kormány mindenkor meg fogja tenni. Én, mint földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister, mást nem Ígérhetek, mint azt, hogy mindent meg fogok tenni, a mit az I ország biztonsága és jóléte követel. Ezeket
