Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-62

62. orsüégoi ilés vagyok bátor felelni, és kérem a t. házat, mél­tóztassék válaszomat tudomásul venni. Zay Adolf: T. képviselőház! A földmíve­lés-, ipar- és kereskedelmi minister urnak iater­pellátiómra adott érdemleges válaszát megnyi­totta egy polemicus hangú bevezetéssel és egy tanulságos történeti felolvasással. Az utóbbit köszönje neki, a ki előtt újság. Az elsőre nézve azt a megjegyzést vagyok bátor tenni, hogy midőn a minister ur azt méltóz­tatott mondani, hogy Simonyi Ernő interpellá­tiója az egyik szélsőség és az én interpellátióm a másik szélsőség és hogy az igazság közbül van és abban rejlik, a mit a minister ur hajlandó megtenni, csak félig volt igaza. Megengedem, hogy Simonyi Ernő ur interpellátiója az egyik szélsőség volt, de hogy az én interpellátióm a másik szélsőség volna, ezt nem engedhetem meg ; mert én interpellátiómban hangsúlyoztam azt, hogy minden intézkedést, mely szükséges, én részemről nagyon szívesen fogadok, de én szin­tén azt akarom, a mi szükséges és nélkülözhet­leu és csak a szükségtelen és nélkülözhető intéz­kedéseket nem akarom, kivált ha ez által létező és nagyon fontos érdekek is megsértetnének. Azt hiszem, hogy a t. minister urnak kötelessége volt mai válaszát és összes eljárását összhang­zásba hozni a kormánynak e hó 2-án, 3-án kibo­tott rendeletével és azzal, melyet a belügyminis­ter 1744. szám alatt f. hó 10-én közzé tett. Ezen, a hó elején kibocsátott ministeri rendele­tekben kilátásba van helyezve, hogy mihelyt Románia kormánya a kötelességét megtette, nem szükséges, hogy mi ezentúl azon óvintézkedése­ket Romániával szemben fenntartsuk, melyek addig alkalmazandók. Most már határozottan kimon­dotta a belügyministerf. hó 10-én kelt 6744. számú rendeletével: ..minthogy Románia fejedelmi kor­mánya az Oroszországban uralgó pest's távol­tartása czéljából megkívántató óvintézkedéseket a román küldöttekkel történt megállapodás sze­rint foganatosította..." tehát hivatalosan consta­tálta a belügyminister, hogy Románia a szüksé­ges óvintézkedéseket már megtette és a pestis­cordont szigorúan tartja meg. Ennek következtében azt mondotta a belügy­minister az idézett rendeletében, hogy az ojtozi, tömösi és orsovai szorosokon, sőt még a más határszéli szorosokon sem fog akadályoztatni a közlekedés. Meglehet, hogy a kereskedelmi minister ur erre azt válaszolna, hogy az idézett rendelet csakis az utasokra vonatkozott; de ha csak az utasokra vonatkoznék, erre a körül­ményre kell figyelmeztetnem a minister urat, hogyan lehetett volna mondani, hogy Romániá­ból a közlekedés sem az előbb említett három szoroson, sem máshol nem akadályozható meg; mert ha csakis személyekről van szó, miért braár 12. 187». 21 lett megemlítve a három szoroson kivül, melyen át az utasok közlekedése kizárólagosan meg van engedve, azon egyéb szoros is — bárhol másutt — a hol csakis az állatok és árúk szállítása van megengedve, és az utasok forgalma úgyis meg van tiltva? ! Pedig határozot­tan ki van mondva, hogy ott azon egyéb szorosokon a forgalom nem akadályoztatik, azaz azon forgalom, melyre úgyis meg vannak szo­rítva azon egyéb szorosok, t. i. az árúforgalom. A belügyministernek ezen 6744. számú rendeleté­ben, melyet bizonyosan nem saját szakállára, hanem összhangzásban ministertársaival kibocsáj­tott, tehát határozottan ki van mondva, hogy a rumaniai providenciákra nézve a magyar határon nem akadályoztatik a közlekedés. Ezen rendelet pedig már tegnap nemcsak a határszéli főispánok­nak, hanem a három vesztegigazgatónak ki van adva és mindjárt életbe is léptetve. A keres­kedelmi ministertől pedig várnom, sőt követelnem kell, hogy a saját intézkedéseit hozza összhang­zásba ezen rendelettel, mely az ő közegeinek, a vesztegigazgatóknak ki lett adva. A minister azt is említette szándékainak indokolásául, hogy a rumaniai közlekedésügy is bizonyos ezikkekre nézve, már a marhavész miatt meg van akadályozva. Erre nézve egyrészről arra figyelmeztetem a t. minister urat, hogy ő maga szüntette be a tömösi szorosnál a brassómegyei vesztegkerü­letet és bizottságot, másrészt pedig arra, hogy épen az ő ministeriumával szemben azon árú­czikkre, melyet ő most felemlített, a nyers­bőrökre nézve a szakközegek t. i. az közegész­ségügyi tanács és az állatorvosi tanintézet tanári kara hivatalosan kijelentette azon véleményt, miszerint nyers bőröket, ha a határon mészszel átdolgoztatnak, nyugton be lehet hozni, a nélkül, hogy sem a pestistől, sem a marhavésztől kel­lene félni. Ha így az illetékes szakközegek által tehát ki van jelentve, hogy bizonyos árúezikkeket bizonyos óvintézkedések mellett, minden veszély nélkül be lehet hozni: én részemről elfogadható okot nem találok, a miért ezen, az ország keres­kedelmére és iparára nagyfontosságú árúezik­keket a határforgalomból kizárják, és nagyon sajnálom, hogy a t. kereskedelmi minister nem képes az Ő ápolására bízott nemzetgazdasági ágak hivatását és érdekeit felfogni és őrizni. Kötelessége volna a kormányt minden olyan intézkedéstől visszatartani, melyek alapos ok nélkül a kereskedelem és ipar érdekeit veszélyez­tetik, és daczára ennek, mai kijelentéséből ki­vesszük, hogy ő a belügyminister által tett bölcs és üdvös intézkedéseket a kereskedelem és ipar kárára akarja elferdíteni. En részemről nem nyugodhatom meg a t.

Next

/
Oldalképek
Tartalom