Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-73

248 73. országos ülés február 97.1870. viszonyok között a jelenlegi többség a kormány­hatalmat kezeiben megtartsa. (Te'szés a szélső balon.) Mikor arról van szó, hogy ki a hibás, elő­állnak önök, hogy a helyzet a hibás. Bizonyosan az a helyzet, melynek magaslatára fel fog emel­kedni a pénzügyér ur, hogy a bajokat orvosol­hassa. Mások ott találják a megyét gúzsba kötőit kézzel és lábbttl s azt mondják, hogy a megye a hibás, ennek kell lennie, mert ez van meg­kötözve, mig minden más gonosztevő, a ki a haza ellen vétett, szabadon jár. Azt mondja Jókai t. képviselő ur, hogy hibás Európa és hibás a muszka. Európa azért, mert nem fegyverzi le Oroszországot, s Oroszország azért, mert nem küldi Európa tábornokait professoroknak. Annak lesz igaza, a ki azt mondotta, hogy hibásak vagyunk mindnyájan; önök azért, mert ily politika folytatását megtűrik, és önök meg­engedik, hogy a nemzet önérzetre ne ébredjen és a képviselők állampolgári kötelessége meg ne törje a pártfegyelmet, hogy első kitörésében is a kormányt eltávolítsa azon helyről; (Elénk helyeslés a balon) mi is hibásak vagyunk, mert talán nem tettük meg egész erőnkkel s egész tevékenysé­günkkel azt, a mit meg kellett volna tennünk, hogy önöket, uraim, megbuktassuk e házban s az országban. Ha valamiért, akkor csak ezen mulasztásunkért sújthat a jövő. (Helyeslés a szélső balon.) Minek következése az, hogy a parlament­nek el kell veszteni tekintélyét. Törvényjavas­lataink nem vitattatnak meg, a parlamentből a kapacitatió teljesen ki van zárva. Az ok a klubb­rendszer, a hol a lelkiismeretek és meggyőződé­sek besoroztatnak, zászló alá állíttatnak és mint fegyelmezett csapatok úgy vezettetnek előre. Ha valaki el akar maradni, el akar távozni a zászló alól, ott állnak, a kik kardlappal kergetik vissza, (Elénk helyeslés a balon.) Miként hozatnak tör­vényeink? Hol vitattatnak meg? Hol történik törvényeink javítása érdekében capacitatió ? A kormány elkészíti a javaslatot, beviszi a kormány­párti körbe, ott felolvastatik s általános helyes­léssel találkozik. Ha valaki hozzá talál szólni, ott az az ismeretes gárda, mely lehurrogja, lekiabálja és leszoktatja arról, hogy egy másik törvény­javaslatnál is érvényesíteni meg is kisértse meg­győződését ; mikor a törvényjavaslat eljön az osztályokhoz, eljön a képviselőházhoz, többé nem az a kérdés, mi az, a mi abban a törvény­javaslatban foglaltatik, helyes-e vagy helytelen, hanem az a kérdés, hogy a párt által párt­kérdéssé állittatott-e fel, vagy nem? (ügy van! ügy van!) és ha pártkérdésnek állíttatott fel, bármily nagyok a terhek, melyeket reánk hoz, bármily megalázó legyen a nemzeti méltóságra, a t. ház többsége mégis megszavazza. Ezen csak úgy lehet segíten', hogy ha fel­hagynak a klubbrendszerrel. Augliában, hol valódi alkotmányosság van, hol a törvényhozás komo­lyan foglalatoskodik és azt nem annak tekintik, hogy a pártok csatákat vívjanak a ministeri székekért, hanem arra valónak, hogy csatákat vívjanak egy törvényjavaslat javításáért, Angliá­ban ily rendszer nem létez r k. Midőn 1867-ben a klubbrend szert, melyet Amerika után Caucus rendszernek neveznek, a pártvezérek hatalmuk érdekében, hogy uralmukat megszilárdítsák, ma­gukat a kormányon hosszasan fentarthassák és a többséggel nagy és apró botlásaikat jóvá­hagyathassák. Angliában az egész sajtó, a kép­viselők azt visszautasították, és így kénytelenek voltak vele felhagyni a pártvezérek. T. ház! Jókai képviselő ur azt monda: vissza kell, hogy utasítsa indignatióval azt, hogy itt e háznak ezen oldaláról hangoztattatott, mi­szerint az absolutismus jobb volt, mint a jelen­legi állapot. Indignatióval, mert az a legsujtóbb kritikája a jelenlegi állapotnak, hogy az absolu­tismussal hasonlittathatik össze. Pedig a nép csak az anyagi oldalát tekinti az összehasonlításnak, csak azt látja, hogy adója kevesebb vala, hivatal és hivatalnok kevesebb volt, hogy a hivatalos visszaélés kevesebb volt, mert büntették legalább ; hogy az absolutismus 18 év után, 3 hadjárat, egy nagy mozgósítás után hagyott, igaz, reánk 31 millió évi kamatterhet, mig a jelenlegi alkot­mányos Magyarországnak 65 millió terhet hozott nyakára. Tehát még félannyi idő alatt kétannyi­val többet. De én, t. ház, nem tekintem a helyzet anyagi oldalát, mert azt tudom, hogy a kik sza­badságot és alkotmányt akarnak élvezni, annak meg kell adni az árát, de tekintem a két állapot erkölcsi oldalát. Ezelőtt 12 évvel volt egy nem­zet, egy magyar nemzet, melyet nemcsak a rab­bilincs fűzött egy tgészszé, hanem egy eszme: az önálló Magyarország eszméje, egy hit, hogy ez önálló Magyarország lenni fog, mert lennie kell, összefűzte akkor egy erős akarat, küzdeni a létért, összefűzte azon tudat, hogy a jog erősebb, mint a zsarnok, összefűzte a lelkesedés azon tiszta heve, mely a harczainkat szent küzde­lemmé változtatta, melyben elbukni diadal, szen­vedni vértanúság, meghalni maga a feltámadás vala. (Helyeslés a szélső balon.) Most más, egészen más a nemzet. Nincs egy eszme, mely összekötné egy egészszé, a vezér­eszme helyén a végtelen üresség tátong. A nem­zeti szabadság iránt való vágy egy kétes hitté, egy gyanús reménynyé változott át. (ügy van! bal/elől.) Elvesztettük a múltnak átérzését, a mely hőseinket nevelte, elvesztettük a jövő iránti hitet, a mely a vértanúkat a halálban is boldogította; elvesztettük az akaraterőt élni, a mely a nemzetek ezredéves viszontagságai köztt is feutartotta, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom