Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-73

?S. orseágoi ülés február 27. 1879. U& merész eoneeptiö helyén circulus vitiosust, az örök érzelmek helyén a cinismust, a bátor harca helyén a meghunyászkodást és a lelkesedés helyén az önmegadást találunk. (Igaz! ügy van! balfelöl) Igaz, való, hogy az absolutismus megfosztotta hazánkat az alkotmánytól és szabadságtól és tette azt erőszakkal, véresen mint a tigris, de nem jött el éjjelenként, mint a róka, visszalopni egyenként mindazt, a mit nem mer egészben és egyszerre elvenni tőlünk. {Élénk helyeslés bal/elől. Mozgás jobbfelöl.) Igaz, az absolutismus alatt szolgák voltunk a törvény és az erőszak hatalmánál fogva, de szabadok voltunk erkölcseink-, akaratunk- és hitünknél fogva; ma szabadok volnánk a törvény értelmében, de rabszolgák vagyunk szokásból, lelkületünk és tunyaságunknál fogva. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Akkor a költő vállán hordta a keresztet, ma mellén viseli azt, (Elénk helyeslés. Felkiáltások: Nagyon jó! Igaz! ügy van! Élénk taps balfelöl. Mozgás jobbfelöl) akkor a költő szava egy szózat volt, a mely harczra és kitartásra buzdított, ma a költő szava jobbágyi hűségre hiv fel és nem elvekért, nem, mert azon elveket még csak ezután fogja felfedezni a helyzet magaslatáról Szapáry Gyula pénzügyminister ur; hanem mihez ? személyekhez, és a mi a fő, a ministerekhez. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) El kellett tehát jutni a nemzetnek ezen állapothoz és el kellett jutnia azért, mert az 1867-ki kiegyezés nem tartatott annak, a minek tartatnia kellett volna, t. i.: egy expediensnek, egy működési alapnak, a melyből tovább kell haladni r a nemzet önállósága és függetlensége utján. És mert egy expediensen nem lehet nyugodtan élni, hanem vagy előre kell menni, vagy vissza kell esni a nemzetnek, önök a visszaesés útját választották, és ma ott állunk, hogy míg az absolutismusban minden perez közelebb hozta az alkotmányt és szabadságot, ma minden nap közelebb hozza hozzánk a kényuralmat és szolgaságot. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Tudom azt, hogy perliorrescálják és nem akarják elhinni, hogy a nemzet önállósága és függetlensége által pénzügyeinken javítani lehessen. Nem akarom én ezt hosszasan fejtegetni, csak azt kérdezem, vájjon miért szüntetjük meg az ugar-rendszert és létesítettük a szabad birtokot; miért szabadítottuk fel a jobbágyságot, lia nem azért, hogy az önállóság és szabadság megteremje a maga gyümölcsét az anyagi élet terén is? (Élénk helyeslés balfelöl.) És ha ez áll az egyesekre, áll a nemzetekre. De példával bizonyíthatom: ott van Németország; míg egyes apró államokból állott, a melyek függetlenek voltak, a nemzet gazdag volt és azon országok olcsóságukról voltak híresek; és ma, EÉPVH, NAPLÓ. 1878—81. III. KÖTET. midőn megszűnt önállóságuk és függetlenségük, azon államokban pusztít a nyomor, az inség, a pénzügyi hanyatlás és anyagi romlás (Igaz! ügy van! a szélső balfelöl.) Pedig azokkal szemben nem hozhatják fel azt, a mivel bennünket szeretnek vádolni, hogy nem munkásak és takarékosak, mert épen ezen sajátságaikról ismeretesek. Ha az önállóság és függetlenség nem volna az anyagi élet fejlődésének egyik főfeltétele és szükségessége, akkor vájjon miért vált el Holland Belgiumtól, miért szakadott el egymástól azon két tartomány, mely együtt sokkal erősebb lett volna, mint igy külön, de aligha jutott volna azon anyagi jólét és fejlettséghez, a melyhez külön, külön eljutott. (Helyeslés a szélső balon.) Kényeztetnek bennünket a túloldalról. Azt mondják, hogy a mi álláspontunkat értik, elfogadják és helyeslik, de nem követik. Miért? Mert az nem kivihető. Én nem tudom elfogadni azon okoskodást, mely azt tartja mindig ki nem vihetőnek, a mi igazság, és azt tartja ki nem mondhatónak, a mi valóság. Kényeztetnek, de mellékesen megjegyzik, hogy a legkétségbeesettebb remény sem táplálhatja magát azzal, hogy a függetlenségi párt kormányra juthasson. És irigyli a nemzet koszorús költője azoknak bárgyú boldogságát, kik arról álmodoznak, hogy azon faj, melyhez tartoznak, valaha szabad, és azon haza, melyben élnek, valaha független lesz. Én azt hiszem, hogy ez csak párttaktika, hogy az ellenzék két oldalát összeveszítsék. Ez nem fog sikerülni, mert mi nem barátkozásból, nem taktikából szavazunk az egyesült ellenzékkel, hanem, mert mindent, mi az ország bajaiból kivezet, bármily csekély lépés legyen is az, készséggel támogatunk. Mert mi nem azt akarjuk, hogy az ország elpusztuljon és tönkre menjen, a mig mi elveink valósításának lépcsőin a vezérszerepet az országban elfoglalhatjuk ; nem akarjuk, hogy az ország kiélt, elpusztult, hanem azt akarjuk, hogy az virágzó legyen, mert az a szabadságnak és önállóságnak egyik fő védelmi eszköze. (Elénk tetszés balfelöl.) Önök azok, kik a nemzetet a kétségbeesésben és apathiában tartják, hogy ezután is tűrje meg azon gazdálkodást, mely gazdálkodást és politikai rendszertelenséget önök a múltban követtek, és a jövőben követni fognak. Önök azok, kik úgy tesznek, mint a rómaiak, kik elébb elpusztították az elfoglalt országot, hogy azt annál tovább megtarthassák. De nemcsak a remény az, a mi biztat, hogy pártunk kormányra kerül. Megtalálom a biztatást, ha tekintem a történelmet, hogy ne nyúljak vissza régi időkre, a jelen időben is. Midőn Cavour Olaszországban meghalt, a kinek nagy szelleme a pártokat összetartotta, midőn azon különböző elemekből alakult párt, melyet Olasz32