Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-72

232 72. országos ülés február 26. 18?S». apad, a birtokososztály tönkre megy, és az ősök hosszú során megőrzött birtok gazdát cserél? Nálunk a nemzet magkövét a birtokos osztály képezi és azért, ha egy baljóslatú irány által, a birtoklás hazánkban nevezetesebb módosulást szenvedne, a mennyiben nálunk a birtokváltozások által oly külföldi s idegen elemek csempésztetnek a nemzet testébe, kik a honszeretet emelkedettebb érzelmét nélkülözvén, e földhöz csakis azon haszon által érzik magukat kötve, melyet abból húznak, — lehetne e föld szép, lehetne virágzó, lehetne paradicsom, —de magyar föld nem lenne többé, {Igaz! halfelöl) és akkor nagy Szécsényink szavai megfordított irányban mennének teljesedésbe, vagyis „Magyarország nem lesz, hanem volt." Ilynemű aggályokkal szemben, s meggátlása ezéljából a kormányférfiak kedvencz eszméi közé tartozik, takarékosságra utalni a hon polgárait. Helyes! A takarékosság, a magyar faj erős oldalát nem képezte soha; szeret fényleni, feltunni, s hogy ebbeli hajlamait kielégíthesse, könnyen túlcsap a kellő mértéktartás korlátain, noha e tekintetben mindenütt a kedvező fordulatnak áramlata észlelhető. Ez egy, jól is van igy. Legyen a magyar takarékos, viszonyaiban rendezett; s midőn a 'kormányférfiak erre utalnak, jól teszik; de viszont ne feledjék, hogy hasztalan, a legöntagadottabb életmód, hasztalan a polgárok hangya szorgalma, ha ugyanakkor a kormány dobálva a milliókkal elviselhetlen terheket róv a polgárok vállaira [Helyeslés balfelni) s oly követelésekkel lép fel, minőket viszonyainknál fogva, sem a földbirtok, sem pedig az ipar nem bir meg. {Helyeslés balfelöl.) És azért szükséges, hogy a kormány az ajánlani szokottjtakarékossági ösvényen, mindenekelőtt önmaga menjen elől. Ezt pedig akként fogja tehetni, ha a foglalások kalandos politikájával felhagyva, nem czéltalaa terjeszkedésekre és inproductiv vállalatokra, de hanyatló mezei gazdaság s pangó iparunk fejlesztésére fogja a nemzet vagyonát fordítani; — továbbá, ha okulva a múlton, az expediensek, s könnyelműség politikája helyett, hozzá fog az eddig követett téves rendszer gyökeres orvoslásához; vagyis: közigazgatás-, törvénykezés-, védszervezet alakittassék át, a nemzet szükségei, s erejéhez, nem pedig a theoriák kívánalmaihoz idomítva. A nemzet regeneratiója, s felemelkedésének kulcsa, csak egy helyesen combinált, egészben keresztülvitt helyes politikai irányban fekszik; mert csakis a jó és helyes politika, teremti a jó és rendezett fináncziákat. És most bezárhatnám beszédemet, ha még röviden azon zaklatásokra nem akarnék reflectálni, melyeknek az adózó közönség, a közterhek kivetése s behajtásánál, az adóközegek részéről ki van téve.'"'És erre a t. pénzügyminister ür figyelmét különösen fölkérem, mert ez nem sporadice, de rendszerből űzetik. Gyakran történik, lehet, olykor az adóközegek tudatlanságából, kik a paragrafusok, ministeri rendeletek tömkelegében nem bírnak eligazodni, de igen sok esetben szándékos roszakaratból, hogy a kivetések hibásan eszközöltetnek; tudok reá esetet, midőn az adómennyiség meghatározásánál a döntő érv az volt: fizessen, elbírja. (Ugy van! Ugy van!) És ha egyszer megtörtént, hogy egy bizonyos összeg egy valakire kivettetett, történt légyen az bármily jogtalanul, idncs emberi erő, mely képes lenne a bajon segíteni. {Ugy van! ügy van! balfelöl.) Kérünk felvilágosítást az adóközegektől, nem tudnak adni, legtöbb esetben nem akarnak; s a megkárosított az adófelügyelőhöz fordul panaszával, itt aztán egészen meggyül a szegény panaszló fél baja. {Halljuk! Halljuk!) Nem egy alkotmányos állam hivatalnoka fogad ott, kinek hivatása lenne nemcsak az állam érdekeit képviselni, de egyszersmind a feleket is megvédeni a megkárosítások ellen: egy ázsiai kényúr az {Igaz! Igaz ! halfelöl) ha méltóságteljes pongyolaságát; és egy éjszaki hettman: ha embertelen bánásmódját tekintjük. {Igaz! bgy van! a szélsőbal felöl.) Elmondjuk, hogy bajunk van, hogy meg vagyunk rövidítve; kérjük, hogy tekintené meg az ügyet, mert e tekintetben nem bírván kellő jártassággal, nem tudunk magunkon segíteni, azonban ö egész laconicus modorban, {Derültség balfelöl) fontoságának teljes érzetében, s a hivatalos hang utánozhatlan méltóságával {Derültség és tetszés balfelöl) azzal utasít el: hogy ez jól van így, ennek igy kell lenni. {Derültség balfelöl.) Elhagyjuk e felfujt nagyságot, az alkotmányos hivatalnoknak e mostoha szörnyét, de annak világos tudatával, hogy meg vagyunk rövidítve, s íme másnap beállít a végrehajtó, s behajtja nemcsak a jogtalanul kivetett összeget, de kamat-, megintési díj s végrehajtási költségekkel szaporítva. {Igaz! ügy van! a szélső halfelöl.) S midőn végre sok utánjárás után sikerül a hibát felfedezni; midőn megtudjuk, hogy ugyanegy adónem három különböző' czímen s e szerint háromszorosan hajtatott be rajtunk {Felkiáltások balfelöl; Az életből van merítve!) s ennek orvoslása végett a ministerhez folyamodunk: folyamodványunk elintézetlenül ott pihen, míg azt majd az idő vasfoga, vagy a moly fogja megsemmisítés által legjobban elintézni. {Igaz! Ugy van! balfelöl) Az adózó polgár vállain a jogtalan teher továbbra is ott nehezül s fizet, mert ha nem fizet, exeqálják. Az adófelügyelő pedig midőn értesül, hogy bajunk orvoslatát a ministeriumuál kerestük, önelégülten dörzsöli kezeit, sarcastiemsan mosolyog, annak édes s megnyugtató tudatában, hogy