Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-71

SÍ. •magot üléi frtraár u. m*. 19$ országra nézve, t. i. azt, hogy a véderőre nézve nem biruiik önrendelkezési joggal. Elismerem, véghetlen nagy örömömre szolgált hallani ezt a túloldalról, annálinkább, minthogy maga a pénzngyminister ur is exposéjában kiemelte, hogy Ö pénzügyeink végleges rendeze'sét reményli azon megtakarítások által, melyeket ő maga is igyekezni fog eszközölni a véderő költségeinél. Nagy haladást látok abban. Emlékszem rá, t. ház, volt idő, midőn ez túlzásnak declaráltatott, mikor az e padokról hangoztattatok. Most már honnan halljuk ? Halljuk a ministeri székekről és ez mindenesetre nagy haladás; de a nemzet megvárja, hogy e szép szavak, e szép Ígéretek be is váltassanak, mert akkor másként önökre súlyosodik az ország terheiért a felelősség, midőn a nemzetnek tett hivatalos Ígéretüket be nem váltják. És itt alkalmasnak látom áttérni azokra, a miket Jókai Mór képviselőtáram mondott-. Ki fogom emelni mindazon pontokat, melyek itt is konstatálják, t. barátom fényes fantáziáját; egyet azonban meg kell jegyeznem, hogy ő a költségvetési vita szempontjából azt declarálja, hogy az elébe terjesztett költségvetést megszavazza azért, mert Magyarországon egyszer megállapodott viszonyokat óhajt. Én meg vagyok róla győződve, hogy ez magát a pénzügyiniuister urat is meglepte, hogy azért szavazza meg ezen költségvetést, mert rendezett állapotokat akar, holott maga a költségvetés constatálja, számokkal bebizonyítja, hogy a lehető legziláítabb állapotban vagyunk. De én ezt mellőzve, csupán arra akarok reflectálni, mit a képviselő ur P,Z ellenzéknek, különösen ezen oldaláról, a hol én is ülök, mondott. Azt. monda ugyanis, hogy hozzánk ezen felhívást nem intézi, mert hogy a függetlenségi párt foglalja el holnap vagy holnapután a ministeri székeket, ezen gondolattal a legkéíségbecsettebb remény sem táplálja magát. Hát én megvallom, hogy mi igen is tápláljuk ezen reményt; sőt azt mondom, hogy ha mi ezen reményt nem tápláinók, nem is lehetne bennünket komoly embereknek tartani, mert annak nincs értelme, hogy valaki itt e házban ellenzéket képezzen, eszméket lelkesedéssel dicsőítsen, éveken át hirdesse a nemzetnek, hogy csupán ezen az alapon lehet a hazát boldogítani és azután azt mondja, hogy: de én nem reménylem, hogy ezen eszméket egyszer majd keresztül is fogom vihetni. Ily valamit komoly emberről nem lehet feltenni. (Helyeslés a szélső balon.) Mi igenis nemcsak reményijük, hanem azt mondom, hogy mi napról-napra látjuk, hogy közeledünk e czélhoz, vagyis inkább önök közelednek mi felénk. (Zajos helyeslés a szélső halon.) Hiszen a mit a képviselő ur mondott az orosz KÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. III. KÖTET. hatalomról, s a bosnyák oecupatióról, de a mit Grtinwald, Dárday és Zsilinsky képviselő urak mondottak a katonai költségek leszállításáról s az önálló magyar hadsereg felállításának szükségességéről, az mind nem egyéb, mint közeledés a mi programmunk felé. (Helyeslés a széls$ bal/elöl) Ám, ha önök úgy vélekednek, hogy mi nem reméljük, hogy mi magunk elérjük ezen czélokat, hanem önök képesek lesznek azokat megvalósítani, hát mi igen szívesen lemondunk a a reményről, és szívesen átengedjük önöknek azon glóriát, hogy önök valósítsák meg azokat az eszméket, a melyekért mi küzdünk, s legyen meggyőződve Jókai t. képviselő' ur, hogy éa akkor hívebb mamelukja leszek neki, mint ö Tisza Kálmánnak. (Derültség és helyeslés a szélsS balfelöl.) Nem akarom a t. ház becses figyelmét annyira igénybe venni, hogy minden egyes szónok nyilatkozataira kiterjeszkedjem; csak egyet akarok kiemelni, azt, hogy a hány szónok szólott a bosnyák oecupatióról, azt mind úgy érintette, mint váratlan eseményt, mint, mely ha nem jött volna közbe, minden másként volna, s azt mondták : nem tehetünk róla, hogy ily váratlan események kerültek elő stb. Én, t. ház, kijeleittem, hogy a bosnyák occupatiót váratlan eseménynek nem tekintem, sőt azt még eseménynek sem lehet mondani: mert esemény az, a mi » én akaratomon, hozzájárulásomon kívül, úgj szólván rám szakad. De midőn én előkészítek valamit, midőn én magam cselekszem valamit, azt váratlan eseménynek nem lehet mondani, s azért azt mondani, hogy e miatt nem bírják rendezni ügyeinket, ez ismét porhintés a közönség szemébe. A mit magunk tettünk, azt magunknak kell tulajdonítanunk, és nem szabad arról úgy beszélnünk, mintha az ránk szakadt volna, mint azt Korizmics t. képviselő ur múltkori bessédébea méltóztatott mondani, hogy nem tehetünk róla, hogy ezen esemény ránk szakadt. Nem szakadt az reánk, e kifejezés a tényekkel ellenkezik, mert tény az, hogy mi szakadtunk rá Boszniára és Herczegovinára. (Igaz! Ugy van! a szélső' balon.) És ezen ténynek, megvan a maga természetes logikai következménye, a melyet elviselni kell, és így tény, hogy mikor a kormánypárt beleegyezett a foglalási politikába, abban a perezben lemondott Magyarország pénzügyi rendezésének lehetőségéről ; ez annak kényszere következménye, vagy hogy Kármán Lajos t. képviselő ur erőteljes kifejezésével éljek, ez a fatumszerű végzet baljóslatának rettenetes syllogismusa. (Derültség a szélső balfelöl.) Én, t. ház, a jelen helyzettel szemben csak egy orvoslási módot látok, és ez az, hogy a kormány maga 25