Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-71

198 71. országos ülés fefermár 25.1S79, habár mások is reflectáltak rá, t. i. Griinwald képviselőtársam nyilatkozatát; (Halljuk!) hr ár beszédének formai jelességét elismerem, ki k 11 jelentenem, hogy szerintem az teli van ellenmondásokkal kezdetétől fogva, végéig. Már az első ellenmondás, a mit érintettem, hogy a képviselő ur kijelenti, hogy megszavazza a költségvetést lelkesedés nélkül, sőt nem is lelkinyugalommal. Már bocsánatot kérek, egy képviselőnek e házban ily vallomást tenni csakugyan nem szabad. Kekünk első kötelességünk, lelkiismeretünk szerint szavazni. Ha a képviselő ur nem talál lelkinyugalmat a költségvetésben, akkor kötelessége ellene szavazni. Hanem hát ez felfogás dolga, mely felfogás nálunk már meglehetősen fel lett forgatva; e miatt tehát specialiter a képviselő urnak szemrehányást tenni nem akarok. Tudom, hogy nem egyedül áll itt e házban; vannak ott többen is, kik nem lelki nyugalommal szavazzák meg a költségvetést. A t. képviselő ur és utána Dárday képviselő ur, összes bajaink alapokát abban látja, hogy nem az összes hatalom van az állam kezében concentrálva, hanem ezen hatalomban bizonyos tekintetben osztozkodik a megye is. Grünwald képviselő ur nemzetiségi szempontból tartja ezt szerencsétlenségnek, s azt akarná, hogy a kormány kezében legyen concentrálva minden, mert ez utón lehetne a magyar nemzetiséget erősíteni. Általánosságban megjegyzem erre, hogy e kezekre csakugyan nem akarnám bízni a magyar nemzet erősítését. Tudjuk, nem egyszer történt, hogy a kormány a legfontosabb törvényjavaslatokat épen a nemzetiségi képviselők szavazatával birta keresztül vinni. (Ugy van! a szélső balon.) Ha egészen kezébe adjuk, nem azt fogná tenni, hogy minden úton-módon a magyar nemzetiségét erősítené, hanem erősítené saját hatalmát, ugy a képviselőházban, mint az országban. Ez veszedelmes eszköz. De a t. képviselő ur maga bizonyítja be, hogy ez nem helyes ut, és hogy nem a választás áll útjában a kérdésnek, mert ő maga hivatkozott reá, hogy itt a képviselőház, ez nemzetiségre magyar. A képviselőház választva vau, nem pedig kinevezve, s maga a képviselő ur beismeri, hogy magyar. Kérdem, ha a képviselőket ki lehetne nevezni, hiszi-e, hogy a bosnyák politika keresztül vitelére magyar képviselőket fogna a kormány kinevezni? A képviselőházban is legnagyobb részt idegen ajkú képviselők volnának. Egyáltalában szerencsétlenségnek tartom, hogy a nemzetiségi kérdés épen a mi oldalunkról, a magyar oldalról minden ok nélkül, minden provocáló alkalom nélkül úgyszólván felidéztetik. Nem volt erre semmi ok, S csakugyan láttuk, hogy ennek folytán tegnap Szabovljevics képviselő ur felszólalt, és felszólalásának értelme nem volt egyéb, mint az, hogy minden kinevezés, mely történik az országban, percentek szerint történjék meg. Csak azon csodálkozom, hogy miért nem számította ki, hogy a ministeriumban hány szerbnek, oláhnak és tótnak kellene részt venni. (Derültség.) Ennyire csakugyan nem lehet menni. Én azt hiszem, hogy e nemzetiségeknek Magyarország ellen egyáltalában nem lehet panaszuk, és bámulattal hallom a t. képviselő úrtól, hogy épen e pártról, melyhez tartozni szerencsém van, köztudomású, hogy legnagyobb ellensége a nemzetiségeknek és mintegy kivételként idézte Irányi és Mocsáry t. képviselőtársaim felszólalását. Először is tiltakozom azon kifejezés ellen „legnagyobb", mert ez subponálja, hogy vannak ellenségek. Én biztosítom, hogy a nemzetiségeknek ellensége e házban nincs. (Ugy van! a szélső bal felöl) Igenis, én magamis igen nagy bajnak tartom azon nemzetiségi kérdést. De tessék elhinni, hogy ezt részben mi | magunk csináltuk. Vannak egyes emberek, kik szeretnek ezen lovagolni és csinálják azon nemzetiségbeliek, kik ez által szerepelni kivannak. En magam erdélyi ember vagyok és mondhatom, hogy emlékszem fiatal koromból, de azóta is többször voltam ott és nem emlékszem, hogy akár én, akár családom valamely tagja, akár barátaim, vagy ismerőseim közül, bárki neheztelt volna valakire azért, mert oláh volt. Hála isten, a mi közéletünkben ez nem létezik. Tagadom, hogy a magyar közéletben nemzetiségi kérdés lenne, ez csak azon szónokoknál létezik, kik azt megcsinálják. És itt őszintén kimondom, hogy benső meggyőződésem az, hogy a legnagyobb hiba, a mit a törvényhozás 1867 óta elkövetett, az, mikor a nemzetiségi törvényt meghozta és habozás nélkül kimondom, ha ma szőnyegen lenne azon törvény, hogy az eltöröltessék, én egyike volnék azoknak, kik az eltörlés mellett szavaznának. Irányi Dániel: En nem! Helfy Ignácz: A nemzetiségi ügyben én csak egy kérdést ismerek el, és ez az egyenjoguság, ez pedig ki van mondva a törvényben s életbe is van léptetve, azt többé törvénybe iktatni nem kell. Mi nem akadályozzak őket a közmívelődés terén, haladjanak a maguk módja szerint, arra tehát nem kell törvény, sőt örülni fognánk, ha a szerbeknek regényírójuk volna, mint Jókai képviselőtársam vagy költőjük, mint Petőfi és sietni fognánk műveiket átültetni irodalmunkba, de ez nem tartozik a törvényhozás termébe, azok társadalmi kérdések, melyeket ott kell megoldani. Dárday képviselő ur, csatlakozva Griinwald i Béla képviselőtársam előadásához, kiemel egy i másik dualismust, mely nagy szerencsétlenség az