Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-70

Í76 70. országos ülés fcbraár 24.1879. kezik, hogy a képviselő urak, ha ezen conservativ elveket vallják, nemcsak, hanem azt itt a házban nyiltan ki is jelentik, nem tartozhatnak azon kormány pártjához, a mely ezen elvet el nem fogadja, s ha mégis ott vannak, valósították Dárdai képviselő urnak az ellenzékről tett jóslatát, hogy az : ha kormányra jut, akkor is opponálni fog. Ezt mi lehetetlennek hittük, mint unicumot a parlamentáris rendszerben, most önök lehetővé teszik azt saját pártjokban, s ez igy lévén, nincs miért szemére vetni untalan az egyesült ellenzéknek azt, hogy a conservativ párttal egyesült, mert ez az elem, úgy látszik a szabadelvű pártban is megvan, csak az a különbség, hogy az egyesült ellenzékben nem ád életjelt magáról, mig ott Grünwald és Dárdai képviselő urak személyében támadólag lép fel. (Helyeslés a balon.) Ennyit a pártmozgalomról. Grünwald és Dárday képviselő urak erős támadást intéztek a megyék ellen; mellőzöm Dárday képv. urnak azon kijelentését, hogy a közigazgatás semmit sem ér Magyarországon; ezt a bókot örömmel fogadhatja tőle a belügyminister ur; rátérek azon elméleti fejtegetésre, melyet Grünwald képviselő úrtól a parlamentarismus mellett a municipális rendszer ellenében hallottunk; kijelentem azt is, hogy bár örömest tenném, ha lehet, nem fogom védelmezni a municipális rendszert, nem azért, mert ez Grünwa'd, s még inkább Dárday képviselő urak ellen lehetetlen lenne — hanem azért, mert van egy nagyobb ellenség, melynek rombolása ellen önmagunkat sem vagyunk képesek megvédeni: az idő ez ellensége mindennek, a mi régi, még akkor is, ha az új, a mit teremt, roszszabb a réginél; ezen erős hatalom ellen a megyéket megvédeni erőtlen vagyok, — — — de a megyerendszer, a mely politikai életemnek bölcsője, melyben Magyarország felvirágzásának édes álmát álmodám, bár szét van törve az, meglévő forgácsában védelmeznem kell azon vád ellen, mintha a megyék is számba vehető okozói lennének bajainknak; - - engedje meg hát a t. ház, hogy azon elmélettel szemben, melyet a parlamentarismus és municipális rendszerről hallottunk, összehasonlítva a két rendszer alatt történteket, tényeket állítsak, s ezen összehasonlításból kitüntessem azt, hogy legyen az államkormányzat municipális vagy parlamentáris, nem változtat semmit a dolgon ; — ha a politikai irány megfelel az állam érdekének, czélhoz jutunk, — ellenkezőleg, ha a politikai irány nem felel meg az állam érdekének sem az egyik sem a másik rendszer nem segít a bajon; ezen összehasonlítás által egyszersmind meg fogjuk nyerni a világos fektetet az általam felvetett kérdésre is megfelel-e az állam érdekének az a politikai irány, a melyet most követünk. i Nevezzük a két korszakot saját nevén: táb| labirák és modern politikusok korszakának; a | a táblabírák rendszere municipális; a modern poli1 tikusokó parlamentáris; kezdjük az ö&szehasoulí| tást a törvényalkotás szempontjából. Elismerem a modern politikusoknak a táblabirákat messze felülmúló elméleti tudományos képzettségét; azt hiszem, ők sem tagadják meg a táblabiráktól, az életből merített tapasztalást, i minek folytán mindig oly törvényeket hoztak, a melyek a népélettel, szokásokkal, míveltséy;i fokozatával megegyezők lévén, kedvező' talajra találtak s kevés költséggel a gyakorlatban több ideig : életképesek voltak. A modern politikusok, eltekintve minden egyébtől, csupán az elméletre tekintve, hoznak be külföldről törvényeket, léptetnek életbe intézményeket, melyek a népélettel, szokásokkal, | műveltségi fokával megegyezők nem lévén, a I kedvezőtlen talajban nagy költséggel járnak, a I gyakorlatban életképtelenek, s még újak s már | íoltra kerülnek, igy foltra-folt jővén, utoljára | biráink is nehezen igazodnak el rajta; csupán egy | oldala világos, a melyen, ha a peres felek nem | is, de az ügyvédek czélt érhetnek. Közgazdasági téren a táblabírák más segédeszközzel nem bírván, az ipar fejlesztése ezéljából társadalmi utón védegyleteket állítottak — [ a modern politikusok a parlament ereje mellett j mit tettek, mutatja az Áustriávali kiegyezés, i mutatják vám- és kereskedelmi szerződéseink, a melyek iparunk, kereskedelmünk s általában közgazdaságunknak nem előnyére, hanem hátrányára I szolgálnak és igy költségesen kiépített vasutaink, ha nem épen meddő befektetések, inkább jöveI delmeinknek elvezető, mint hozzánk vezető csatornái voltak. És itt legyen szabad Láng Lajos t. képviselő urnak egy megjegyzést tenni. — A nagy hazafi kinek jóslatára tetszett hivatkozni, Magyarország felvirágzását, közgazdaságunk, iparunk, kereskedelmünk fejlődésére s ezekből folyó; bsg a nép vagyonosodására fektette s kétségtelen, | hogy minden törekvése e pontra volt irányozva; i — s ha a nagy hazafi gyaníthatta volna, hogy I jőni fog egy kor, midőn Magyarország oly poli| tikát fog követni a mely az államot terhes adósI sápokkal terheli; iparának, kereskedelmének, általában közgazdasági fejlődésének gátokat vet s ez által a népet elszegényíti; ha gyanította volna, hogy \ jőni fog egy ifjú nemzedék, mely ezen politikát [ egész ifjú hevével támogatni fogja; ha a nagy hazafi képzelni tudott volna Magyarországon egy parlamenti többséget, mely az ifjú hév ilymódoni feilángolását lelkesült tapssal fogadja. Bizonyosan azt jósolta volna: Magyarország ma még van, de holnap nem lesz s elcsüggedve a haza jövője felöl, hazafi fájdalmában megtörve, végzetes sorsa