Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-70

168 70. országos ülés február Sí. 1879. nem felforgatása-e minden alkotmányos formának az, hogy megszavaztatta magának a fedezetet oly kiadásokra, melyek még sem a delegátió, sem a magyar országgyűlés által nincsenek elfogadva. (Helyeslés n szüsb' balon.) De még több is történt azon törvény meghozatalánál; az t. i., hogy abban törvénybe foglaltattak még controvers dolgok, pl. a berlini szerződés, Bosznia occupatiója ; úgy, hogy ba most mi azt mondanók, hogy hisz voltakép Bosznia occupatiója a törvényhozás ált il szentesítve nincs, nem mondhatja-e a kormány azt: hisz már be van czikkelyezve, és a törvények szövegezésének természete azt hozza magával, hogy nemcsak az bir kötelező erővel, a mi a törvény szövegében imperativ formában van előadva, hanem az is, a mi mint tény, a törvény szövegében constatáltatik; s a mennyiben abból az országra vagy egyesekre nézve kötelességek származnak, azon tény törvény erejére van emelve, kötelező erővel bir. De legsúlyosabb e tekintetben az, a mit a t. ministerelnök ur, mint pénzügyminister, Bosznia oecupatiójának fedezése körül elkövetett. Folyóvá tette a 60 millióból ránk eső részt és azonkívül még 13 milliót. Én azt hiszem, hogy az igen t. minister urnak nem volt ahhoz joga, hogy a 60 millióból ránk eső részt Bosznia occupatiójára folyóvá tegye; nem volt pedig joga annál fogva, mert azon törvényben, melyben a 60 millióból ránk eső rész be van igtatva, csak annyi van, hogy az előre nem látható rendkívüli hadügyi kiadásokra fordítandó ; de hogy idegen tartományok elfoglalására, Bosznia occupatiójára van szánva, annak a törvényben nyoma sincs. De a törvénynek intentióját megmagyarázta a delegatio határozata és a delegatio hivatalos nyilatkozata, mely szerint azon összegsemmi esetre sem lesz Bosznia occupatiójára fordítható. A t. kormánynak tehát egyenesen kötelessége lett volna, midőn látta, hogy a delegatio imentiója ellenére is a 60 millió az occupatióra szándékoltatik fordíttatni, ezt megakadályozni; ez hatalmában állott és tőle függött, az ország megcsalatását, kijátszatását megakadályozni. {Helyeslés a szélső haloldalon!) Még világosabb ez a 13 millió kiadásánál, mert ennél a nuuister ur egyáltalán semminemű törvényes alapon nem formálhatott magának ürügyet arra, hogy ezt folyóvá tegye. Honnan merítette a minister ur azt a jogot, hogy ezt az öszszeget, melynek világosan más rendeltetése van, erre a czélra fordítsa. A 13 millió forintnak egy része fedeztetett a közös aetivákból, vagyis a helyettesítési és rokkant alapnak reánk eső részéből. Ezen közös activákra nézve a magyar országgyűlés még nem tett semmi intézkedést s ennélfogva természetes, hogy addig, míg a törvényhozás arra nézve új intézkedést nem tett, semmi egyébre nem volt szabad fordítani, mint arra, a mire eddig fordíttatott, a rendes közösügyi kiadások fedezésére. A mi pedig az aranyjáradékot illeti, melylyel ezen kiadásokat részben fedezte, számos törvényben meg van mondva az utolsó garasig is, mire fordítandó az aranyjáradék, más czélra fordítani egyáltalán nem volt szabad. Hanem hát az akkori t. pénzügyminister ur, ugy látszik, azt gondolta, hogy a pénznek nincsen szőre, és miután keze ügyében volt az aranyjáradék, miután az illetők által rendelkezésére bocsáttattak a közös activák, ő minden ceremónia nélkül kiadta, elköltötte, s most a helyett, hogy ezen vakmerő törvénysértés miatt az illető biróság elé állíttatott volna, „felmerült rendkívüli kiadások" czíme alatt ez is becsempésztetett a 100 mill. kölcsöntörvénybe,ezzel az ügy be van fejezve, s itt agy látszik, többé felelősségre vonatásról szó sem lesz. Tekintve állapotunknak összességét, én ugy látom, t. ház, hogy mi ugy alkotmányos, mint pénzügyi tekintetben zátonyra jutottunk. Körülbelől oly helyzetben van az ország, mint volt 1874-ben, midőn a Deák-párt hatalma önmagában összeomlott; és mi, a kik oly gyakran mondtuk, hogy ezen közösügyes rendszer mellett Magyarországon tisztességes, alkotmányos állapotot fenntartani teljesen lehetetlen, hogy fenn kell az alkotmányos életnek akadni, most másodszor ünnepeljük jövendölésünknek, állításunknak diadalát. Hanem azért, mert ez ugy van, t. ház, ez egyátalán nem menti fel a kormányt a személyes felelősség alól, mintha nem volnának egyéb mint egyszerű eszközök a fátum kezében. Ha valaki, én vagyok az, a ki azt mondja, hogy ezen mostan „fennálló közjogi rendszer melleit Magyarország érdekeinek kellő megóvása, Magyarország boldogulása lehetetlen, de távol vagyok attól, hogy azt mondjam, hogy például a múlt esztendőben kötött nemzetgazdászati kiegyezés, a boszniai occupatió nem volna egyéb, mint ezen közösügyes rendszer szükségszerű természetes kifolyása, igenis állítom, hogy egyedül azon rendszer mellett lettek ily dolgok lehetségesekké; hanem hogy egyenesen ezen rendszernek szükségszerű folyománya, azt egyáltalán nem állítom; csak az igen t. kormánynak, mely az ügyeket az utolsó időben kezelte, személyes vívmányai. Mert én azt hiszem, hogy még a közösügyes rendszer mellett sem vált lehetetlenné a nemzetnek ellentállást gyakorolni, mert ez nem is válik lehetetlenné mindaddig, míg a nemzet létéről lemondani nem akar. Van nevezetesen egy eszköz birtokunkban, melylyel a nemzet, szemben a hatalom túlkapásaival, ellentállást gyakorolhat, és ez, t. ház, abban áll, hogy nekünk szembea a hatalommal kell