Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-70
70. •rsasäges ülés feljr*ár 24.1879. 161 szellem volt olyan, hogy nem tökéletes ismeretével a viszonyoknak és megfontolásával a dolgoknak, indultunk a vasútépítésekben. A szélső baloldalról tiltakoznak az ellen, a mit mondtam, {ügy van! a szélső balról) 8 azt mondják, hogy Ők mindig ellene szavaztak a vasutaknak. Ea pedig, mint a ki 67 óta mindig képviselő voltam, nagyon jól emlékezem rá, hogy soha olyan tarka szavazásokat — ha szabad e szóval élnem — mint a minőket vasúti kérdésekben a képviselőház felmutatott, nem láttunk. Emlékezem p. o. a dombovár-zákányi vasút megszavazására. Nem volt párt, nem volt kormánykérdés a dologban. Megtörténtek a számítások, megkísértették bebizonyítani, hogy m nő világforgalmi vasút lesz az, s a végén jóváhagytuk mindnyájan. Nem mondom, hogy egyesek nem szavaztak ellene, de ezt nem mint párt tették. {Ügy van! jobb felöl) Ha áll az, hogy a vasutak kiadási terheinket dominálják, adósságaink főtömegét képezik : akkor ok nélkül való, egyik pártnak a másikat hibáztatni; akkor nem lehet sem a mostani, sem az eddigi kormányokat azzal vádolni, hogy ebben mekkora hibát követtek el. {Helyeslés jobbJd8l.) e És ha egész őszinteséggel feltárom nézetem szerint azon törekvéseket, melyek e tekintetben elkövettettek, egyszersmind arra is vagyok bátor a t. házat figyelmeztetni, és szintoly őszintén bátor vagyok kimondani, hogy mind a mellett, hogy az eredmények nem voltak olyanok, minőket remélni lehetett: — ez nem mind az előrelátás hiányának rovandó fel. Igen nevezetes befolyással voltak a mostoha eredményekre azon ipari és kereskedelmi eonstellatiók, melyek egészen kivül állottak mi rajtunk, és igen nevezetes befolyással volt az, hogy mikor ezen vasutak épültek, legnagyobb mérvben 1868., 69. és 70-ben dús aratással rendelkezett az ország, azután az isten úgy rendelte, hogy éveken át nyomorú terméssel kellett az országnak küzködni. Én meg vagyok győződve, hogy ugyanazon vasutak, melyek eddig állandó terhet képeztek, és állandó defiezitnek voltak forrásai, jövőben a jólétnek és vagyonosságnak válhatnak forrásaivá. Nem mondom, hogy önmagukban, hanem bizonyos intézkedések életbeléptetése által, {ügy van! jobbfelöl.) Es ha azt kérdik, mik tehát azon intézkedések, melyek eszközlendők volnának a végből, hogy a vasutak sokkal jobban jövedelmezzenek, mint eddig: tudok némely dolgot elmondani. {Halljuk!) T. barátom, a pénzügyminister ur már felemlítette beszédében a vasutak csoportosításának kérdését. Ez kétségkívül egyike lesz a legfontosabb dolgoknak. Például csak egy vasútra leszek bátor a t. házat figyelmeztetni, mely pusztán KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. III. KÖTET. azért, hogy nem egy kézben van, és igy különböző érdekek versenyének van kitéve, az ipar 1 és kereskedelmi viszonyokra nyomasztólag hat. Ez a budapest-fiumei vasút. Ez Zákányig a déli vasút kezében van, Zákánytól Zágrábig államvasút, Zágrábtól Károlyvárosig ismét déli vasút» Károlyvárostól Fiúméig újra államvasút. A következmény az, hogy mivel a déli vasútnak Pragerhof felé van egy másik vonala, azt is lehetőleg igyekszik kizsákmányolni; elvonván Fiúmétól azt, a mit lehet, s a forgalmat eltereli más irányba. Most ugyan e tekintetben kedvezőbb fordulat állott be, de csak azért, mert a déli vasút jónak látta olyan tarifamódosításokat hozni létre, melyek következtében azon nagy export, mely pár hó óta Fiúméban észlelhető, érvényesült. Én ezért nem akarom kárhoztatni a déli vasutat. Miután nyereségre alakult vállalat vagy társulat, kizsákmányol minden eszközt arra, hogy saját czéljai elérését előmozdítsa ; de az államnak kötelessége, hogy a főirányok feletti domináló hatalmat, vagy közvetlenül, vagy versenyző pályák létesítése által közvetve megszerezvén, ez által az ország forgalmának és közgazdasági viszonyoknak megfelelő intézkedéseket hozzon létre. (Zaj.) Elnök: Csendességet kérek. B. Kemény Gábor földmívelés és kereskedelögyi minister: Ezek kissé száraz tétej lek lehetnek, de nem akarok polémiába elegyedni , és úgy tartom, hogy nem szóvitára, de a tények ! és eredmények taglalására van szükségünk, {ügy van! jobbfelöl. Haljuk!) Bocsánatot kérek, hogy ha, nem sok időre ugyan ily száraz tételek vitatásával bátorkodom a t. ház türelmét igénybe venni. {Halljuk!) Az egyik föltétel tehát a vasutak csoportosítása, és ha erre nézve azt mondja valaki, miért nem eszközöltetett már eddig, bátor vagyok megjegyezni, hogy ez nem valami könnyű dolog; áldozatok nélkül aligha keresztülvihető lesz, és arra nézve, hogy az mely vonaloknál és mi ] módon eszközöltessék,csak akkor lehet concret javaslatokat tenni, midőn a dolog már előrehaladottabb stádiumban lesz; de addig, bár — mint már a pénzügy minister ur jelezte, — komolyan foglali kőzik a kormány e kérdéssel, a részletekbe bocsátkozni még korai volna. Ezzel kapcsolatos a tarifa-kérdés. A tarifakérdés valamely iparczikk, valamely gyártmány kivitelét, vagy behozatalát lehetővé, vagy lehetetlenné teheti. Némelykor egy mázsánként és mértföldenként egy fél krnyi emelkedés, vagy alászállás a tarifa tételénél száz meg száz ezernyi jövedelmet, millió meg millió frt értékű forgalmat képes az országnak teremteni, vagy megsemmisíteni. Itt megint azon kérdéssel találkozunk, hogy miért nem intézkedik a kormány rögtön? Azért nem, mert a kormány eddig csak
