Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-70

70. országos ülés február 84, 1879. 159 had intézményekkel és ezer éves alkotmanyny.nl . Hogy lehes.-en azonban az alkotmány, hogy lehessenek az abból k'folyó szabadelvű intéz­mények azon centripetális erő, mely az összes nemzetiségi elemeket egy erős oszthatlan egészbe vonzza és egyesíti, szükséges e szabadelvű intéz­ményeknek élő kifejezést adni, szükséges azokat gyakorlatilag érvényre juttatni és akként alkal­mazni, hogy Magyarország összes nemzetiségei egyenlő mértékben t élvezzék az alkotmány min­den jótéteményét. És akkor meglesznek a kellé­kek ahhoz, hogy megalapítsuk és fejleszszük jólétünket befelé, és hatalmasok legyünk kifelé. Rajtunk áll, hogy a világ boldognak lásson ben­nünket, ezt pedig a meglevő lényeges kellékek mellett kölcsönös bizalom, testvéri egyetértés és összetartás által elérhetjük. Mily szépek és nemesek a szélső bal egyik vezéríagjának, t. képviselőtársam Irányi Dániel urnak ni. é. deczember 11-én tartott országos ülésben elmondott, és a testvén egyetértést hang­súlyozó ezen szavai: „Én. uraim, 1848-ban, fáj­dalom, tapasztaltam és tapasztaltuk mindnyájan, mily iszonyú szenvedéseket rovott a magyar nemzetre azon viszálykodás, mely a különböző nemzetiségek közt dalt, és azért 1849 ben a szegedi országgyűlésen fogadást tettem, hogy életem egyik feladatának fogom tekinteni a kü­lönböző nemzetiségek köztti egyetértés helyreállí­tását. Magyarország második alapi:ójának fogom tekinteni azon férfiút, a ki a magyarországi nemzetiségek köztt a jóbaráti viszonyt helyre­állítani képes leend." Adná az ég, hogy t. képviselőtársamnak e valóban hazafias nyilatkozata minél előbb ténynyé váljék, az összes nemzetiségek kielégítésére, és Bzeretett közös hazánk tartós boldogságára. T. ház! Ha valaha, úgy e komoly és vál­ságos időkben - van szükségünk egyetértésre és összetartásra. A nagy keleti kérdést a berlini congressus nem oldotta meg gyökeresen, sőt azt tartom, hogy még inkább összebonyolította a gordiusi csomót. Óhaj anám, hogy azon pillanat, mikor a keleti kérdés végleges megoldása lesz napirenden, mindnyájunkat kielégítve és kibékülve, mindnyájunkat „mint valóságos testvéreket, össze­forrva szellemben és érzetben" egyesítve találjon. Vessünk idejekorán fátyolt a zavart múltra, és elismervén mindenkinek a törvényen és termé­szeten alapuló jogát, munkálkodjunk vállvetve, mint egy anyától való igaz testvérek, ezen hazá­nak javára és előnyére. Összetartva erősek leszünk, mint a szikla, a nélkül csak homokhalom vagyunk, melyet a legelső vihar parányokra széthinteni képes. Végzem beszédemet a kezdetben felállított tétellel: hogy ha mindnyájan egyenlő terheket viselünk, kell, hogy mindnyájan egyenlő jogok­ban részesüljünk; s ezen kijelentéssel elfogadom a betérj-szt tt költségvetést a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslések.) B. Kemény Gábor földmívelés-, ipar­és kére kedelaii miniKter: T. ház! Egy pár megjegyzést szándékozom tenni a szőnyegen forgó budgetet illetőleg és pedig majdnem kizá­rólag közgazdasági szempontból. Minthogy pedig a jelen költségvetésnek tételei, viszonyai önmagukban aligha megérthe­tők a nélkül, i ogy azokat kap-sobuba ne hozzuk az eddigi költségvetésekkel, az 1867 óta köve­tett közgazdasági és pénzügyi politikával, engedje meg nekem a t. ház, hogy egy pár főbb vonás­sal ecsetelni megkíséreljem azon közgazdasági és pénzügyi politikát, melyet követtünk. Midőn 18(37-ben a felelős magyar kormány visszahelyeztetett, ránk szakadt a teendőknek egész halmaza és mi ernyedetlen buzgalommal, bizon} T os, nem tagadhatni, ideges mohósággal, de egyszersmind a jövőben vetett biztos reméuynyel fogtunk mindannak létesítéséhez, a mi országun­kat, hazánkat az európai — a jelenleg szokásos kifejezést használva — a culturnemzetek sorába fölemelje. Egyszerre költekezni kezdtünk nagy mértékben a közoktatásra és igazságszolgáltatásra, a felállított honvédségre, és a közlekedési viszo­nyok szabályozására és javítására. T. ba árom, a pénziigyrninister, ezelőtt néhány I nappal tartott beszédében kimutatta, hogy a ! beruházások, melyek 18ö7 óta az ország által eszközöltettek, összesen 416 millió forintot kép­viselnek. Azt gondolom, hogy egyike a legfőbb irány­mutatóknak a mi pénzügyi s közgazdasági poli­tikánk megítélésénél az, ha megvizsgáljuk, mik ama befektetések. Tény, hogy nagy része íizon 416 milliónyi adósságnak, melyet a pénzügy­minister ur kimutatott, — különösen, ha leszá­mítjuk azokat, a mik az 1848dki évnek követ­kezményei és örökményei — értem alatta az úrbéri kárpótlási összeget — és ha levonjuk belőle azt, a mi az 1867-iki kiegyezés folyo­mánya, mondom, hogy egy igen tetemes része, legalább is 70% je ezen nagy összegnek fordít­tatott az államvasutak régibb vonalaira és a keleti vasútnak részint kiépítésére, részint meg­váltására, összesen 200 millió forint, vasúti kamat biztosításra Í01 millió frt, egyéb vasúti beren­dezésekre és beruházásokra s előlegekre 13 mil­lió frt, összesen 3!4 millió frt. Ezekhez lehetne pedig tennünk, habár nem tisztán vasúti beruhá­zások, mint melyek a közlekedési viszonyok fejlesztésére voltak irányozva, ipar- és kereske­delmi szempontból eszközöltettek, s a földmívelés emelésére czélozhatóknak tekintethetnek, a láncz­hid és a másik két hid megvásárlása és kiépí­tésére fordított 22 millió frt; a fiumei kikötőre

Next

/
Oldalképek
Tartalom