Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-70
158 70. országos ülés február 24. 1879. istennek hála, a főispánok között egyetlenegy szerb sincs. Es mindezen kinevezések, t. ház, legnagyobbrészt t — hogy úgy mondjam — a régi jó időkből valók. Most egy szerb nemzetiségű államhivatalnok neve a hivatalos lapban legfölebb akkor olvasható, mikor azt, mint mondani szokás, „államérdek tekintetéből" transftrálják. Sok törvényszéki bíró •— mint ez például NagyKikindáu megtörtént — elismert képességük daczára, politikai gyanú ürügye alatt minden vizsgálat nélkül egész a kárpáti hegyláncz alá helyeztettek ót, liogy az ő heyeiket különben talán igen szakképzett férfiak foglalják el, a kik azonban szerbül egy szót sem beszélnek, sőt nem is értenek, a mi reájok nézve igen alkalmaik-in, a lakosságra nézve pedig káros következményű, mivel a legfontosabb ügyekben törvényszéki tolmácsok hiányáb n gyakran hivatalszolgák azok, a kik dcrűre-borúra fordítják a tanúk vallomásait, a biró pedig ezt teljes hitelűnek kénytelen venni. Hogy mennyire áll érdekében ezen állapot az államnak és az illető polgároknak, annak megítélését a t. házra bizom; részemről azonban a t. igazságiigyminister úrhoz azon kérelemmel fordulok, hogy odahatni szíveskedjék, miszerint jövőben a törvény rendeletei szigoiúan betartassanak, s hogy hasonló körülmények között a birák csak vizsgálat, illetőleg jogérvényes ítélet alapján áthelyezhetők legyenek. Meg kell még jegyeznem, hogy némely e. f. törvényszékhez való kinevezéseknél nem vétettek semmikép sem tekintetbe az ottani lakosság nemzetiségi viszonyai, így például a nagykikindai kir. törvényszéknél — jóllehet a törvényszék területén a lakosság viszonylagos, annak székhelyén pedig a polgárok absoluí többsége a szerb nemzetiséghez tartozik: a tiz törvényszéki biró közül — ide értve az elnököt is — csak kettő szerb; a nagy-kikindai központi járásbíróságnál pedig a birák között egy szerb sincsen. Midőn még azt is megemlíteném, hogy a legújabb időben valamennyi elhalálozások miatt megürült, és szerbekkel betöltve volt bírói állomások a felsőbb és legfelsőbb bíróságnál kizárólag nem szerbeknek lettek adományozva: akkor fájdalmas lélekkel kell constatálnom, hogy a t. kormány, s különösen a t. igazságügymínister ur — legalább eddig — a szerb értelmiséggel nagyon mostolián bánt, mikor ilyen szembetűnő módon mellőzte. Hogy elég szakképzett férfiakkal bírunk, azt hiszem, hogy a t. minister ur is el fogja ismerni, valamint azt is, hogy igazságos és méltányos volna, miszerint akkor, midőn magyar testvéreinkkel együtt és egy időben, egyenlő mértékben viseljük az állam terheit, ez irányban is egyenlő jogokat élvezzünk; ha mint honvédek megteszszük kötelességünket, meg fogjuk azt tenni mint államhivatalnokok is. Minélfogva kérem a t. kormányt, hogy jövőben az államhivatalok adományozásánál a szerbek irányában bőkezűbb lenne, s hogy őket is ezentúl gyakrabban kinevezés véjrett ő Felségének előterjeszteni szíveskedjék. Ls most, t. ház, legyen nekem megengedve, hogy még Ipolyi Arnoldnak szavait idézzem, a ki a múltban igy ecseteli hazánk viszonyait (Olvassa): „Országunk minden népe és nemzetisége, minden jövevénye és polgára leik édessel csüggött a neki édes és nem mostoha anyja, a haza sorsán. Lakói nem kívánkoztak ki belőle. Itt mindenki egyaránt használhatta nyelvét, megtarthatta nemzetiségét, szokását és vallását. Mindannyinak, a ki bejutott, a nélkül hogy nemzetiségét levetkőznie kellett volna, ez ország valódi hazájává lett. Szeretettel és hűséggel viseltetett iránta mindegyik és csüggött rajta, mint fiu édes anyja emlőin. Gyermekei mint valóságos testvérek, összeforrva szellemben és érzetben, egygyé lőnek a magyar hazában és nemzetben." GrUiiWíJd Béla t. képviselőtársam „A felvidék" czimű „politikai tanulmányában" épen e szavakat idézve, azt mondja „hogy ez valóban igy volt". De erre mindjárt nagy páthosszal kérdi: „Vájjon jó volté ez ránk nézve, s nem volt volna-e jobb egy nyelvű, egy nemzeti jellegű országot hagyni az utódokra, ha —• és ez „politikai tanulmányának" a quintessentiája — „ha ez eredményt erőszakkal és vérontással kellett volna is elérni?" És erre feleletül egy hatalmas „kétségkívül" következik. Ipsissima verba t. képviselőtársam Grünwald Bála urnak, melyek nagyon is jellemzik politikai rendkívüli tapintatát, mély államférfiúi bölcsességét és általában egész „politikai tanulmányát' 1 , de melyek magyarázatától én ez alkalommal tartózkodni fogok ; hanem ragaszkodva Ipolyi Arnold hazafias szavaihoz, kinyilatkoztatom, hogy én épen olyan hazára gondoltam, midőn ezen Őszinte szavaimat a t. hashoz és a t. kormányhoz intéztem azon óhajtással, hogy szeretett hazánk ezentúl olyan legyen, hogy nemzetiségi különbség nélkül mindnyájunkuak igazi anyja legyen. T. képviselőház! Alig több, mint száz éve annak, hogy az egyesült amerikai államok élénk lendületet adtak állami életüknek. A nép zömét ott az alig három millióra tehető telepítvényes képezte, hogy rövid idő alatt bámulatba ejtse a világot nagyságával, anyagi jólétével és cuhurai haladásával, melyeket szabadsága és szabadelvű intézményei segélyével elérni tudott. Mi 15 milliót számláló felvilágosodott nemzet vagyunk, országunk természeti gazdaságának közepette, nagylelkű fejedelmünk hatalmas védnöksége alatt, a ki nagy birodalma összes népeinek javát egyenlő mértékben szivén viseli. Mi is dicsekszünk sza-
