Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-70

156 70. országos ülés február 24. 1879. szabadelvű szellemben, s a volt határőrvidékiek | megelégedésére fogja rendezni. l De nem akarom fárasztani a t. házat a közelmuliból vett ily képek ecsetelésével, hanem ez alkalommal csak röviden bizonyítandom, hogy az állami egységnek a kormány által a művelődés terén is czélba vett létesítése, egyrészt káros hatágú az általános művelődésre és haladásra nézve, másrészt pedig, hogy az államhatalomnak ily irányú törekvése, speciális állami viszonyaink mellet, czé'szeiűségi tekinteteknél fogva mindenesetre s feltétlenül hátrányos, de talán ki sem vihető. Es az, t. ház, a mit most elmondandó le.-ztk, szolgáljon egyszersmind válaszul t. képviselőtársam Gúinwald Béla ur minapi beszédére, a ki politikai túlbuzgalmában a közigazgatási reform eszméjének megvalósítása czéljából, a nem magyar nemzetiségek ellen a kormánynak oly drákói rendszabályokat hozott ajánlatba, melyek az ország összes nemzetiségeinél méltó elkeseredést képesek támasztani. T. ház! A modern államigazgatási tudomány — Steiu tanár szerint — főelvül állította fel: liog}' az általános művelődés mindenkire nézve szabad, mely szabadság akkép értendő, hogy mindenki az általános képzettséget magának saját tevékenysége által szerezze meg, és hogy eliez mindenki a maga módja szerint közreműködjék. Es miután az általános művelődés szellemi művelődési emberiségnek és nemzeti alakjában minden nép legfelsőbb egyénisége — ugy ezen elvekből indulva ki, állíthatom, hogy a nemzetiségek abbeli lörekvéseik, miszerint a művelődés terén szabadon mozogva, nemzetiségi egyéniségűk szellemében fejlődjenek, ceak a jelen kornak, a mai culturhal adásnak és a ezivdizácziónak természetes következményei. Akadályokat gördíteni e törekvéseknek valamely nemzetiség érdekében, de a többiek rovására, akár törvények, akár pedig az államkormánynak ideiglenes rendeletei és kivételes intézkedései által; egy nemzetiségnek kizárólagos művelődési képességét és — ha szabad magam ekként kifejezni •— kizárólagos jogot vindicálni a culturai superioritáshoz, minden többi nemzetiségre pedig úgyszólván a természetes alárendeltség bélyegét sütni — mindez, mint az általános művelődésre nézve feltétlenül káros hatású törekvés, a mai művelt korban mivel sem volna igazolható. íme, mit mond e tekintetben a nagy magyar államférfi, b. Eötvös József (olvassa): „Ha van úgy a tudomány mint a tapasztalat által minden kétségen felül helyezett tény, az bizonyára az, hogy az előttünk ismert európai népek köztt egyetlen egy sincs, mely magasabb műveltségre képesítve nem volna, melytől tehát megtagadhatnék a jogot, magasabb állás felé törekedni. A I mennyiben tehát a jelen kor nemzetiségi törek- j vései ezen meggyőződésből indulnak ki, és az egyes nemzetiségek szabad fejlődésének útjában álló akadályok eltávolítására irányulnak: ezen törekvések is művelődésünk eddigi felődésének természetes következményei és haladásunk tényezői. Esztelennek kell mondanunk azt, a ki ezen törekvéseket törvények vagy kormányintézkedések által megsemmisíthetni reményli, vagy a ki bármely országban valamely egyes nemzetiségnek oly fölényt biztosítani kivan, a mely csak a többi nemzetiségek elnyomása által tartható fenn." — Más helyen pedig, a hol a különböző nemzetiségek, mint a művelődés tényezőinek összműködését épen az általános haladás és műveltség érdekében szükségesnek vitatja, ez áll (olvassa)'. „Minden új, a művelődés nagy művében résztvevő erő, nyereség az egész emberiségre nézve, mely annál j lentékenyebb vívmányokat reménylhet, minél gazdagabb az egyéniségekben (t. i. nemzetiségi egyéniségekben). Nem feladatunk tehát ez utóbbiak számát csökkenteni, hanem a kapcsokat, melyek által mindezen egyéniségek egyegészszé egyesittetnek, megerősíteni és minden egyes egyéniségnek szabad fejlődését biztosítani". E nagy magvar államférfi szabadelvű nézeteinek szelleme és czélzata annyira világos, hogy magyarázatot sem igényel. E fejtegetéseiben mintegy mutatott azon útra, imlyen a kormány élén álló magyar államférfiaknak haladniuk kell. És valóban uraim, ez talán az egyedüli ut és mód a nemzetiségek kielégítésére, az összes elemeknek egy oszthatlan egészbe va!ó egyesítésére; de, úgy hiszem csalhatlan biztosíték azok félelme ellen is, a kik azt tartják, hogy a nem magyar nemzetiségek törekvései ez állam határain túlterjednek. Biztosítom önöket, hogy nem gravitál kifelé, nem keres támpontot az ország keretén kivül az, a ki magát otthon jól érzi. Egyébiránt kijelentem, t. ház, hogy én is követője és védője vagyok az államegység eszméjének ; de úgy vélem, hogy az államegység, melyet a t. kormány a művelődési téren is életbe léptetni óhajt, egy lehetetlen dolog, mert tekintettel a különböző nyelvek halmazára, ellentétben áll az Magyarország népességi viszonyainak természetével, ellentétben áll a szabadság és a cziviíizáczió elveivel; mindenesetre pedig képes az államhatalom ilyen intentiója az annyira óhajtott egyetértést és szeretetet megzavarni, a mi bizonyára érdekében épen nem állhat. De én nem kívánok nemzetiségi vitát előidézni, mert ennek most sem alkalma, sem kdye; s mert ez alkalommal egyedüli czélom, hogy gyakorlati érvényt szerezzek azon fennálló törvénynek, mely legalább nemzetiségi létünket elismeri. Az 1868. évi XLIV. t ez. már bevezetésé-