Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-69
69. országos ülés február 22. 1879. 149 mindig csak a 11 óránál maradunk, és azon irányban, mely követendőnek mondatik, nem történik semmi, hanem annak ellenkezője; félek tehát, hogy a jövő évre is csak ott leszünk a 11-ik óránál, (Helyeslés bal felöl) és azért, mielőtt önökkel bizonyos czélokra záros határidő mellett egyesülök, az iránt kiváuok biztosítást, hogy az óra mutatóját a 11 órán eddigi szokás szerint meg nem állítják, hanem engedik a maga természetes folyása szerint tovább menni, és ha a 12-ik óráig sem történik az, a mit szavakkal hirdetnek: akkor viszont a t. képviselő urak készek lesznek ide hozzánk átjönni, és erélyesen követelni azt, a mit jámbor óhajtásként már néhány év óta kérnek. (Elénk helyeslés és derültség bal/elől.) Erre nézve azonban megbocsásson Jókai t. képviselő ur, ha azon tapasztalások, melyeket az önök eddigi eljárásából szereztem, bennem kecsegtető reményt nem keltenek. (Derültség balfelöl.) És hogy miért nincs, annak magyarázatát szintén Jókai képviselő ur beszédéhez fűzhetem. Hisz a t. képviselő ur az előbbi kormányokról és azoknak lemondásáról szólván, elmondja, hogy azok mindig egy egészségtelen parlamenti eljárás kifolyásai voltak; a párt játszott a kormánynyal és a kormány ennek folytán kénytelen volt elmenni; holott most végre valahára létezik egy párt és egy kormány, a melynek nagyobb dicsősége az utókor előtt nem lehet, a melyekről nagyobb panegirist senki nem irhát, mintha megírja azon egyszerű téayt, hogy képesek voltak fenntartani egymással az egyetértést négy álló évig. Nem tudom ugyan, mond-e evvel a képviselő ur nagy bókot akár a kormánynak, akár a pártnak: mert nyitva tartja azt a kérdést, melyiknek tehát a kettő közül oly diffieilis a jelleme, hogy óriási érdem vele 4 évig megférni. (Derültség balfelöl) De magának a jelenségnek tudom egy magyarázatát; s ez abban áll, hogy a mostani kormány a többi kormányok felett egy tekintetben tagadhatlan előnynyel bír; az előbbi kormányok, mikor észrevették, hogy pártjuk játszani kezd velők; a sértett önérzetnek felébredése folytán visszaléptek; (Helyeslés balfelÖl) a mostani kormány megtanulta, hogy ez a játszás mily ártatlan dolog; ha a párt játszani akar, hadd játszék aggodalmakkal, határozati javaslatokkal és egyéb parlamenti játékszerekkel ; utolsó analysisben mégis meg fogja szavazni azt, a mi kell, és a játék vége az, hogy mégis az történik, a mit a kormány akar. (Elénk helyeslés balfélol. Mozgás jobhfelÖl) De ugyanezt megtanultuk mi is. Addig, a inig a párt csak játszik, addig biztos, hogy az a í ; i-ik óra soha el nem fog érkezni. (Helyeslés balfdol) És ez az oka, tisztelt többség, hogy mi az önök eljárásához nem csatlakozhatunk, hogy önökkel kezet nem foghatunk, habár saját szavainkat is hallanók az önök szájából; de sajnosán meg vagyunk győződve, az eddigi tapasztalások folytán, hogy az önöknél csak puszta játék, mi pedig komolyan akarunk tenni. (Élénk helyeslés és derültség balfelöl. Mozg is jobb felöl.) Van még egy, de ez szintén a pártnak belügye lévén, azért hozzám nem tartozik; azon felszólítás, t. i. melyet Jókai t. képviselő ur közvetlenül szomszédjaihoz intézett, hogy ezentúl se szégyenljék a hűséget, (Derültség balfelöl) mondom ezzel nem foglalkozom, ez a pártnak tisztán belügye; de fölelevenítését ezen szép mozzanatnak el nem mulaszthattam. Már ha Jókai képviselő urnak azon sokkal szelídebb felhívását, hogy a tizenegyedik órában velők egyesüljünk, kénytelen voltam visszautasítani, természetesen annál kevésbbé leszek hajlandó elfogadni Láng képviselő urnak azon követelését, hogy mi egyáltalában szűnjünk meg létezni, párologjunk el; mert világosan azt ugyan ki nem mondja, de beszéde egész tenorjából kitűnt, hogy annyira kártékony lényeknek tart bennünket, különösen minket egyesült ellenzéket, hogy a mi megszűnésünket, politikai elpusztulásunkat, az országra nézve kiszámíthatatlan nyereségnek venné. Egyáltalában feltűnő dolog, a támadásnak azon concentrált dühe, mely ez alkalommal a kormánypárt padjairól az egyesült ellenzék ellen jön. Folytatása ez a t. kormány választások alatt követett taktikájának, midőn a t. függetlenségi párt bizonyos kegyteljes kaczérkodásokban részesittetett, melyekért pedig — tartok tőle — nem fog hálásnak bizonyulni. (Derültség balfelöl.) Ugy most is tény, hogy szélső szomszédaink legyezgetése mellett a támadásnak egész vihara ellenünk zúdul. De ennek is tudom egy psychologikus magyarázatát; és pedig tudom, vagy legalább vélem sejteni, Jókai képviselő urnak azon mondásából, hogy az ő hite szerint a t. függetlenségi párt arról, hogy maholnap kormányra jusson, talán maga sem álmodik. Ennek folyt in minek sokat gondolni a függetlenségi párttal? Hiszen annak részéről nincs veszélyben az, a mi iránt oly élénk féltékenységi érzet mutatkozik a t. túloldalon, (lilénk tetszés baljelöl) De Láng képviselő ur annak kimutatására, hogy az egyesült ellenzék egyébre nem való, mint arra, hogy elpusztuljon, először azt lobbantja szemünkre, hogy mi a bajok keletkezésének magyarázatával szédelgést űzünk; kimutatja, hogy nincs tulajdonkép olyan idő, melytől mi azt számítanók, mert Lónyayt nem kárhoztathatjuk, Kerkápolyt nem kárhoztatjuk, Szélit sem, legalább azóta, mióta nem miuister, Grhyczyt természetesen nem: hát hol, mikor keletkezett az a
