Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-69
150 69. országos ülés február 28. 1879. romlás? Erre a t. képviselő urnak csak egyet vagyok bátor válaszolni. 0 furcsának találja azt, hogy mi a volt ministereket nem okoljuk, hogy azok hibáit nem tárjuk fel. Megengedem, hogy ez a t. képviselő szokásának nem felel meg. O a ministereknek hibáit valószínűleg addig simogatja és rejtegeti, mig ministerek, hogy őket azután támadja meg, mikor megszűntek ministerek lenni. (Elénk tetszés balfelöl.) Ez nekünk nem szokásunk. Mi azt hisszük, hogy a volt minister nem árthat többé, annak hibáit tehát kár bolygatni, holott a ki actu minister, az árthat, annak hibáiról kell tehát beszélnünk. Komoly hanggal fordult azután hozzánk a t. képviselő ur; elvonja tőlünk a történelem minden elismerő szavát; azt mondja: koromsötétté festjük az ország helyzetét, és az olyan államférfiúi, ki nemzete erejét kiesinyli, és azt a nyomorultság színében tünteti fel, a történelem nem dicséri. Különben azt tartja, ezt azért teszszük, mert nekünk desperatiót kell előidéznünk a nemzetben, mint a kikhez csak végső desperatiójában fordulna a nemzet. Már, t. ház, vegyük kissé komolyan a t. képviselő ur felszólalásának ezen részét, minthogy az a t. túloldalon a lelkesedésnek oly nagy viharát idézte elő. (Halljuk! balfelöl.) Én először azt hiszem, hogy a történelem nem a szerint mérlegeli az államférfiakat, a mint pessimistikus vagy optimistikus hatások alatt álltak, a mint rózsásabb vagy kevésbbé rózsás színben ecsetelték az állam viszonyait; hanem a szerint mérlegeli, a szerint adja nekik vagy vonja meg tőlük a dicséretet, a mint ők a nemzetiek mindenkor a teljes és osztatlan igazságot megmondták. (Igaz! balfelöl) Legyen az aztán vidám, vagy szomorú, az mindegy; a nemzetnek első joga az, hogy mindenkor az őt igazgatni, az őt vezérelni hivatott férfiak részéről a t : szta igazságot hallja (Helyeslés balfelöl) s e tekintetben a történelem összehasonlító Ítéletétől közöttünk és_ a kormánypadokon ülő férfiak köztt nem félek. (Élénk helyeslés balfelöl.) De azt mondja a t. képviselő ur, hogy a nemzet csak a végdesperatióban fordulna mi hozzánk, azon államférfiakhoz, a kik az ellenzék padjain ülnek ; és azt mondja, hogy mi ezért idézzük elő a desperatiót. Ugyan kérem t. ház, kicsoda idézi elő a desperatiót? Azok-e, a kik azt mondják: a nemzet helyzete súlyos, külügyi veszélyek környeznek bennünket, beiviszonyaink nem virágzók, közgazdasági állapotaink hanyatlók: de ennek nagy részben a kormány fonák politikája az oka; a bajokon lehet segítem", hogy ha a kormányzat jobb, bölcsebb, előrelátóbb kezekbe tétet : k le; vagy nem inkább azok, kik valahányszor a nemzeti organismusban mutatkozó valamely betegségre történik hivatkozás, valahányszor valamely külpolitikai irányzat veszélyességéről van szó, s valahányszor a helyzet a maga érdeme szerint sötéten ecseteltetik, azt mondják: erről senkisem tehet, ezért nem a kormányférfiak felelősek, azt nem ez vagy ama párt idézte elő, az magában a helyzetben van, azon változtatni, azt javítani egyáltalán nem lehet. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ugyan kérem, t. ház, mi az a mi kétségbeejtheti a nemzetet: az-e, hogy a bajok egy részét oly körülményeknek tulajdoníthatja, melyeket megváltoztatni hatalmában áll, vagy az, ha ezen bajok elementáris bajoknak mondatnak, melyeknek forrásai magában a nemzet gyengeségében, tehetetlenségében, önsegélyre való képtelenségében rejlenek? (Elénk tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) S ez az, a mit a t. túloldalon folytonosan tesznek. (Ellenmondás a jobboldalon.) Midőn a közgazdasági kiegyezés hátrányaira figyelmeztettünk, a túloldalon azt mondták: ez néma kormány hibája, senki az adott viszonyok közt nem lett volna képes jobb kiegyezést létrehozni, meg kell alkudni a helyzettel. Midőn a külpolitika roszaságát és veszélyességét hangoztattak, onnan azt mondták: ezen változtatni egyáltalán nem áll a nemzet hatalmában; itt a házban csak sejtették, künn a folyosón pedig kimondták, hogy nem a parlament, hanem más tényezők csinálják a külpolitikát; (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsÖ baloldalo?i. Ellenmondás a középen) ezen mi nem segíthetünk, ennek oka a nemzet gyengeségében fekszik. (Elénk tetszés a bal- és szélsÖ baloldalon.) T. ház! Én azt hiszem, hogy a ki a desperatiót előidézi, az nem mi vagyunk azért, hogy ezen székekre, adesperatió révén juthassunk; hanem önök azok, a kik a desperatió révén azon maradnak (Zajos tetszésnyilvánítások és taps a. | bal- és szélsíi baloldalon.) Az ma nem egy sejtelem, nem egy a vitában felhozott suppositió és hypothesis, de tény, hogy a nemzet csak azért nem buktatta halomra az önök politikáját és uralmát, mert sikerült benne előidézni a kishitüséget, az I elcsüggedést (Igaz! Ugt/van! a bal- és szélső baloldalon) és mert ugyanazok, a kik a nemzet hiszékenységének révén jutottak a hatalom birtokába, ma a nemzet kishitűsége által tartják azt meg. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Azért vigyázzanak magokra a t. képviselő urak, midőn támadnak és ne feledkezzenek meg arról, hogy nem jó kövekkel dobálni annak, ki maga j törékeny üvegházban lakik. (Helyeslés balfelöl) A front-támadásokkal, t. ház, a mennyire tőlem telik, végeztem. Sokkal komolyabb színezettel I mint ezek, bírnak azon fellépések, melyeket én a vitaczéljára való tekintettel és a felszólalt t. képviselő urak ezen második kategóriájának párti
