Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-69
148 69. országos ülés február 22. 187Í). akkor, mikor a komikus rész jön, és azért nevet a tragicus episod felett, és sír, midőn mindenkit nevetésre gerjeszt a komikus részlet, (Tetszés balfelöl) ösiök ép akkor váltak támadókká és akkor váltak szenvedélyesekké, mikor mi az ország bajainak súlya alatt fegyverszünetet és közös erőfeszítést ajánlottunk. [Élénk tetszés balfelöl.) Ennek, t. ház, kell, hogy valami psychologikai oka legyen, és ez k : pezi az áthidalást arra, hogy a velü:ik szemben levő padokról történt felszólalásokra némely megjegyzéseket tegyek. Psychologikai oka e jelenségnek nagyon egyszerű. Már bevezetó'leg mondám, hogy a kormánypártnak az ily természetű vitában feladata az, hogy a kormány által initiált pénzügyi politikát védelmezze. Már most mit védelrncz/.cn az a szerencsétlen párt, mikor a kormánynak pénzügyi politikája nincs? (lilénk hdyeslés baljtlii) Minthogy azonban sikerült —• annak csak örülhetünk — gyakori buzdításaink által a megfogyott phalanx erejét galvanisálni, (Derültség) minthogy ennek következtében önök elhatározták, hogy bizony neki gyürkőznek és részt vesznek a költségvetési vitában, minthogy ennek következtében valamit mégis mondani kellett, és minthogy a kormánynak politikája nincs, mi maradt hátra, mint neki menni az ellenzéknek, keresni annak szemében a szálkát, hogy észre ne vétessék a gerenda saját szemükben; (Tetszés a, baloldalon) szóval, szerepet cseréltünk a ház két oldalán: mi vagyunk a védők, mi lépünk fel javaslatokkal, önök támadnak és pedig tisztán negatív állásból. {Élénk tetszés balfelöl) A kormánypárt padjairól mutatkozó ez élénkségnek két különböző főágát különböztetem meg: ;i front-t ím adást és egy megkerülési maneuvert. A front-támadásban, mely alatt én értem azon felszólalásokat, melyek egyéni szempontok belevegyítése nélkül tisztán a jelenleg adott pártviszonyok közt mozognak, megkülönböztetem a positivust, comparativust és supellativust. A positivus Kármán t. képviselő ur beszédében nyilatkozott, (Derü'tség) a eomparatVus Jókai képviselő nr beszédében, és tegnap elpattant a supellativus, Láng Lajos képviselő ur beszédében. (Derültség halfelöl) A positivus, a rideg contemplativ észnek uralmát; (Nagy derültség) a comparativus a szív melegségét, a superlativus, a szenvedélyt, az elkeseredettséget jelentik. (Folytonos derültség.) A positivus jelképezi előttem a philosophiát, (Nagy derültség) a comparativus, a költészetet, a snperlativns a szónoki philippikát. Ennek megfelelt a hangulatnak skálája, mely ezen beszédekben nyilvánult. Mig Kármán t. barátom beszédén a contemplativ melancholiának egy bizonyos neme vonul végig, (Zajos derültséf) addig Jókai Mór felszólalásában a zokogó kesergés az ellenzék kegyetlensége fölött; és Láng Lajos képviselő ur philippikájában a mindent leromboló harag nyilvánult. (E'énk helyeslés bal- és szélső balon.) A hangulatok ezen skálájának megfelelt a követelményeknek azon egymásutánja, melyekkel a t. képviselő urak velünk szemben fölléptek. Mig Kármán Lajos t. képviselő ur megelégszik azzal, hogy maradjunk úgy, a hogy vagyunk. — Pitt is jó ember, Fox is jó ember, csak az a hibájuk, hogy nem eléggé szeretik egymást; — (Derültség) addig Jókai azt követeli, hogy ma, a 11-ik órában oda álljunk önökhöz, s önökkel karon fogva küzdjünk a muszka invasio és a német cultura ellen; Láng Lajos ur pedig ily kevéssel nem éri be. Az ő követelménye egyenesen odáig terjed, hogy mi szíveskedjünk elpusztulni. Kevesebbel meg nem elégszik. (Elénk derültség balfelöl) T. ház! Sem a contemplationak, sem a hangulatnak ezen fokozataival, mint ilyenekkel semmi dolgom ; és én reménylem, hogy e tekintetben gróf Szapáry péazügyminister ur megelégedését is ki fogom nyerni, a mennyiben én ennek következtében a t. párt ezen belügyébe bele nem avatkozom. De igenis, van némi hozzászólásom ama követelményekhez, melyeket az ellenzékhez, nevezett képviselő urak ki-ki a maga kiindulási pontjából intézett. (Halljuk!) Kármán képviselő ur követelményét elfogadom: maradunk, a kik voltunk, maradunk a hol vagyunk, iparkodni fogunk egymást kölcsönösen érdemszerint méltányolni, meggyőződésünket tisztelni, ha lehetséges, egymást szeretni is. Sokkal nehezebb az álláspont Jókai t. képviselő ur követelményeivel szembea. A t. képviselő ur nemes pathosszal azt mondja nekünk, hogy ma, midőn itt a 11-ik óra, midőn választanunk kell vagy a köztt, hogy az oroszokat kidiplomatizáljuk Bulgáriából, vagy a közt, hogy fegyverrel kiverjük őket onnan, vagy a köztt, hogy a táboraokokat professorokká nevezzük ki, —- hogy ezen 11-dik órában egyesüljünk velők egy nagy actióra. Maguknak az alternatíváknak harmadikára, t. i., hogy küldjük haza a hadsereget, s csináljunk a tábornokokból professorokat, egy általános elvi fenntartást meg fog nekem engedni a t. képviselő ur; ezt talán még meg fogjuk beszélni, mielőtt arra jönne a sor, mert itt nekem elvi aggályaim vannak; de azon általános követelményre, hogy egyesüljünk vele egy olyan actióra, a melyet talán én is helyeselnék, mert hisz itt a 11-ik óra, erre nézve egy kérdést intézek a t. túloldalhoz, mert attól függ a válasz a melyet adandók: hány óráig tart az az egy óra, 11 órától 12-ig? Mert jó ideje halljuk már, hogy itt a 11-ik óra, (Täszés balfelöl) de ezután
