Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-69

69. országos ülés február 22. 1S7U. 145 momentumát sem vagyok képes felfedezni azon előterjesztésben, melyet a pénzügyminister ur tett. (Élénk helyeslés balfelSl.) A másik momentum, mely a pénzügyminister ur felszólalásában aggodalmakra ad alkalmat, azon több, mint philosophiai resignatió, melylyel Magyarország közgazdasági helyzetéről szól. 0 constatálja a bajt, s azt mondja, hogy a vagyonosság folytonosan fogy és hogy ezen vagyontalanság kétségkívül nagy mérvben terjed az ország alsó osztályaiban, nagy mérvben terjed a társadalom többi rétegei közt, de leginkább s legaggasztóbb mérvben az úgynevezett középosztályban. Erre azonban más orvosszert, mint azt a már évek óta ismert panaceát: dolgozzunk és takarékoskodjunk, melyet Jókai Mór képviselő ur azon harmadik tétellel, hogy koplaljunk, kegyes volt megtoldani, nem ismer, (Élénk derültség és tetszés balfelöl) úgy, hogy most már a kormány és kormánypárt közgazdasági politikájának teljes képével bírunk. (Elénk derültség halfelöl,) Ezen bajok ellen, mondom, a t. pénzügyminister ur egyebet mint azt, hogy mi ezt vérző szívvel látjuk, mondani nem tud. A pelikánok, f. ház, szivök vérével táplálják néha apróikat; de hogy valamely országot pétizü>yministere szíve vérével közgazdászati bajaiból kihozni lehessen, arra eddig példát nem tudok. (Elénk derültség.) Ha tehát a kormány pénzügyi politikája csak intésbői és szomorúságból áll, és ha a t. pénzügyminister ur a vagyontalansággal szemben egyebet tenni, mint méla részvétének kifejezést adni, nem képes : akkor én ebből nemcsak közgazdászati viszonyainkra nézve, de közvetlenül « pénzügyekre nézve is szomorú és aggasztó következtetést vonok. Ugy látszik tudniillik, hogy a t. kormány előtt az egész pénzügyi feladat abban pontosul össze, hogy a beruházásoknak, és a boszniai kiadásoknak leszámításával 12 millió frtra leszállított deficitet valahogy eltüntesse. Hát, t. ház, tegyük fel, hogy ezen 12 millió frtnyi okvetlenül megszüntetendő deficit eltüntetése roppant erőfeszítéssel, minden eszköz használatával, és kedvező körülmények mellett el is éretik. Igen ám, t. ház, de akkor csak ott vagyunk, hogy egy új deficit kezdetének alapjait rakjuk le; mert azzal mi a Magyarország népére nehezedő terhekből még egy krajczárt sem vettünk le, azzal még nem kezdtük meg orvoslását sem azon állapotnak, mely szerint a direct adók jövedelme mind nehezebben és nehezebben folyik be, és azzal mi csak ott állunk, hogy be nem dugasztván azon forrást, a melyből a deficitek támadnak, két-három évre rendet csinálunk, hogy a KÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. III. KÖTET. baj annál erősebb és gyógyíthatlanabb mérveket vegyen. (Helyeslés a balon.) E két, dolognak komoly pénzügyi politika követelésénél, egymással karöltve kell járni: a pil anatnyi bajok orvoslásának a lehető legerősebb eszközök által, és a jövőbeli bajok megakadályozásának szintén a lehető legkövetkezetesb, legerélyesebb eszközök igénybe vétele által. Miután pedig én a t. kormány exposéjában ezen második követelménynek még csak sejtelmét sem tapasztaltam : a legjobb esetijén is csak pillanatnyi sikert, de maradandó segélyt az ő politikájától nem várhatok. (Helyeslés a balon.) Már most, t. ház, mit tegyünk mi egy ily helyzettel szemben, mit tegyünk mi oly kormánynyal szemben, melynek a bajok orvoslására contemplált rendszerét nem ismerjük ; azt sem tudjuk, vájjon van-e; azokból a mikre nézve a pénzügyminister ur exposéja nyilatkozik, azt kell következtetnünk, hogy nincs? Lemondjunk-e minden intiativáról, lemondjunk-e a bajok orvoslásáról? Nem, t. ház! Egy ilyen parlamenti helyzettel szemben két út állana a parlament előtt. Az egyik a normális út. A normális mód pedig lenne azon kormánynak eltávolítása, mely ekként feladata megvalósítására képtelennek bizonyult. Ezt mi megkísértettük akárhányszor, és erre törekedni fogunk ezután is teljes erőnkkel, akár korábban, akár később vezessen sikerre eljárásunk, azon teljes öntudattal, hogy ezzel nem személyes, de igenis objectiv, de igenis komoly politikai czélokat követünk. (Helyeslés balfelöl.) De ha a t. parlamentnek úgy tetszik, van egy másik út is és ezt mi & t. többségtől tanultuk. (Halljuk!) Nem önök hirdették-e már mindjárt az országgyűlés összeüldse után hírlapjaikban, de későbben felszólalásaikban is, hogy a bajok orvoslására nem az az út, hogy az ember a kormányt megbuktassa, de hogy a parlamentnek kell a kormányra nyomást és hatást gyakorolni oly irányban, hogy ez kénytelen legyen kezdeményezni és keresztül vinni az üdvös rendszabályokat? Mi tehát úgy tapasztalván, hogy a t. többségnek, melyről fel nem tehetjük, hogy kötelességét az ország irányában elmulasztani akarná, ama rendes út, a kormány megbuktatása nem tetszik, arra a térre léptünk, melyet a tiszt, többség eljárásából és theoriájából tanultunk: proponáltuk, hogy a kormánynak, melyet önök megtartani akarnak, legalább fogyatkozásait pótolják; hogy a kormánynál hiányzó initiativa helyébe, a parlament initiativáját léptessék; mert initiativára, ha valamit tenni akarunk valamely oldalról, okvetlen szükség van. (Igaz! Ugy van! balfelöl) Ez, t. ház, értelme, hordereje és gyakorlati czélja a b. Simonyi Lajos képviselő ur által 19