Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-69
*AA 69« országos ülés tesz. Vájjon beérhetjük-e, t. ház, ezzel? Hiszen > sí pénzügyminister ur által ugyancsak sporadice, de föl kell tennem, komolyan említett rendszabályok közt nagy szerepet játszanak olyanok is, j melyek az ország népének terheit növelnék. O j beszél az illetékekből eredő jövedelem szaporí- j tásáról; beszél a létező fogyasztási adóknak részint j * meléséről, részint új ily adónemek behozataláról. És én, t. ház, ily tervekkel szemben merev, j elutasító álláspontot a priori elfoglal ni korántsem .szándékozom; de midőn amúgy is súlyosan meg- ; terhelt népeink újabb megterheltetéséhez való i hozzájárulásunk fog annak idején megkívántatni, ' rlső kérdés, melyet felvetni fogok, mégis az lesz: ! clérhető-e ezen az utón igazán a segítség, elér- j hető-e azon eredmény — pénzügyeink gyökeres I rendezése — melyért egyedül vállalhatjuk magunkra azt a lelkiismeretben felelősséget, hogy új terhet rakjunk a nép vállára? Arra nézve t. ház, pedig, hogy vájjon a nekünk javasolt egyes j concret rendszabályok elfogadása által, ezen czél- j hoz csakugyan hozzájárulunk-e, magában abban I az egyes rendszabályban nem, de csakis a rendszabályok összességének, a tervnek ismeretében i lelhetünk útmutatást. Én tehát nem látom át, hogyan lehessen a t. háznak majd annak idején ily rendszabályokhoz hozzájárulását megadni, mielőtt azt a szerves egészet ismeri, mely azokat egyedül igazolja, elfogadását egyedül teszi erköl- j csileg lehetővé. (Helyeslés bal felöl.) De ha a t. pénzügyminister ur erre a térre lépett, a legkisebb, a mit tőle kívánhatnék, az volna, hogy az általános fölfogás, melyet pénzügyi helyzetünkre nézve élénkbe tár, olyannyira a helyzet komolyságának magaslatán álljon, hogy legalább subjectiv momentuma legyen abban megadva abbeli bizalmunknak, hogy az ő, bár nem ismert, de előre hirdetett initiativájának és az ahhoz tartozó rendszabályoknak a kívánt eredménye meglesz. Biztosítékokkal kellene bírnunk I — ismétlem — az iránt, hogy az ő, hogy a t. kormány felfogása a helyzet komolyságának színvonalán áll. Megvallom, t. ház, a pénzügyminister ur cxposéjából ezt a benyomást sem voltam képes meríteni, és minden egyebeket mellőzve, főleg két okból nem. Az egyik az a könnyűvérűség, hogy ne mondjam könnyelműség, melylyel a t. minister ur a boszniai espeditió pénzügyi eredményével elbánik; a másik az ország közgazdászati helyzetében rejlő momentumnak oly módon való felfogása, mely minden egyébre, csak egy határozott közgazdászati politikának létezésére nem enged következtetni, (Ugy van! balfelöl.) Az elsure nézve a t. pénzügyminister ur felhozza azt a már most szokásossá vált phrazist, hogy ez a haszontalan Bosznia csak nem fogja tönkre teuni Magyarország pénzügyeit, ezt a kis | február 22. 1879. terhet, mi, nagy ország mégis csak meg fogjuk birni emészteni. Ma Láng Lajos képviselő ur ily optimisticus felfogásnak hódol, én ezt neki rósz néven nem veszem; (Derültség balfdol) de ha Magyarország pénzügyministere arról a nagy felelőséggel járó helyről tesz ily nyilatkozatot, akkor ez elég volna arra, hogy iránta való bizalmamat— ha különben volna is—megingatná. (Ugy van! balfeläl.) A t. pénzügyminister ur indokolja ezt a meggyőződését, és egy nagyon loyaíisnak látszó — mert egy mellékkörülményt, t. i. a rente árcsökkenését is figyelembe vevő — számítás alapján kideríti, hogy a boszniai espeditióból mindössze 3.900,000 frt évenkénti coasolidált tehertöbbiet nehezedik Magyarországra. A számításnak ezen loyalitása tiszta képmása a lojalitás azon többi válfajainak, melyekkel a kormány eljárásában találkozunk. (Ugy van! Igaz! bal fel 81.) igen, felszámítja — látszólag nagy serupulozitással — egy mellék-körülmény eredményét; de egy fő-fő körülményt számításából egyszerűen kihagy, kihagyja t. i. egyszerűen azt, hogy nem csak 1878. és 1879-ben kell tetemes megszálló hadsereget Boszniában tartani, hogy tehát a eonsolidált évi tehertöbbiet nemcsak azon összeg kamatában áll, melyet 1878. és 1879-ben a megszálló hadseregre fordítottunk, de hogy bizony hosszú éveken át legalább 50—60 ezernyi megszálló hadsereget fog kelleni Boszniában tartani (Ugy van! balfeläl.) Eészletesen ezt kiszámítani nem tudjuk, mert hisz a boszniai számla lezárva s elénk terjesztve még a mai napig sincs; de hogy ebből a legoptimisticusabb számítás szerint a katonai budget növekedése terén legalább 6—7 millió tehertöbbiet fog sok éven át még Magyarországra nehezedni, az szerintem semmi kétséget nem szenved. (Ugy van! balfelBl.) E 6—7 milliót tessék ama 3.900,000 fithoz hozzászámítani, s lesz mindjárt az első évben legalább is 10 millió; a közelebbi évre pedig tessék ennek a 10 milliónak kamatait is hozzászámítani az előbbi kamatokhoz és a harmadik évben e 10 milliónak és kamatainak kamatait. Crescit indulgens sibi. (Tetszés balfclöl.) Ily számítás mellett, mint a milyet a t. pénzügyminister ur tesz, hogy t. i. ennek eonsolidált tehertöbblete csak 4 millió frt, megengedném talán, ámbár így sem tudnék róla ily könnyedén szólni — hogy e teher Magyarországot tönkre nem teszi; de miután e számítás nélkülözi a realitást teljesen: igenis kénytelen vagyok kimondani, hogy a boszniai occupátió teljesen qualificált arra, hogy mintegy gyógyíthatatlan nyílt seb legyen folytonosan pénzügyeinken, hogy azokon folyvást emészszen; és azért mert itt is a helyzetből folyó komolyságnak méltatását a kormánynál nélkülözöm, és a bizalom subjectiv
