Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-68

132 68. országos ülés febrnár 21. 1879. helyzetben vagyunk, m'gis más országok, — melyek vagyoni helyzete közelebb áll a mienkhez, jobban meg vannak teriielve, mint mi. En ebből nem azt következtetem t. ház, hogy direct adóink még valami emelést eltűrnének. Arról szó sincs. Elismerem, hogy direct adóinkat felemelni nem szabad. Sőt azon kell törekednünk, hogy azokat lehetőleg leszállítsuk, és pedig nem euyiker, vagy másikat, hanem lehetőU'ir a legutóbb behozott adónemet, az általános jövedelmi pótadót. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha tudunk új jövedelmi forrásokat nyitni. Négy csoportba osztottam az indirect jövedelmeket: a vám- és fogyasztási adókat az első csoportba, a másodikba a bélyeg és illetékeket, a harmadik csoportba a dohány- és sójövedéket, a negyedikbe az államvagyont. Megjegyzem, az elsőnél a vám- és fogyasztási adónál az arány igen kedvezőtlen. Anglia ezen réven összes jövedelmeinek 46% át szedi, Francziaország 31%-ot, Spanyolország 25°/o ot, Poroszország 187

0-ot, Ausztria szintén 18%-ot és Magyarország csak 6%-ot szed. Ez az arány igen kedvezőtlen, ezen mindenesetre segíteni kell. S hogy ezen segíteni igyekeztünk, mutatja a legutóbbi kiegyezés is, méhben mind a pénzügyi vámok behozatala,mind a fogyasztási adók emelése által igyekezett segíteni a kormány, s a közelebbi években az arány mindenesetre kedvezőbb lesz. A második csoport a bélyeg és illetékek, és ha nem csalódom az előttem szólott képviselő ur hozta fel, hogy Magyarországon azért nem lehet a mezei gazdaságnak valamire jutnia, mert az illetékek igen magasak. Az illetékek, t. ház, egy országban sem oly magasak, mint azon országban, a mely ma az anyagi emelkedésnek a legmagasabb fokára jutott, t. i. Francziaországban. Francziaországban bélyeg és illetékek fejében minden egyes fejre 7 frt 60 kr. esik, azaz összes jövedelmeinek 25 százalékát meríti ebből. S megjegyzem, hogy Francziaország emelte bélyeg- és illetékadóját, hogy köztársasággá lett, és pedig emelte 50 százalékkal. Angliában a lakosság minden egyes fejére esik 4 frt 92 kr,, az összes jövedelem 15 százaléka, Ausztriában 2 írt 43 kr., az összes jövedelem 12 százaléka ; Spanyolországban 2 forint 22 kr., az összes jövedelem 11*7 százaléka; Olaszországban 1 frt 61 kr., az összes jövedelem 8 százaléka; Magyarországon 1 frt 44 kr., az öszszes jövedelem 9 százaléka. Azt hiszem, hogy akkor, midőn a pénzügyminister azon rövid körvonalokban, melyekben jövő programmját kifejtette, és utalt arra, hogy e téren nagyobb jövedelmet akart biztosítani az államnak, nem chimaericus Ígéretet tett, hanem olyat, mely minden tekintetben megfelel viszonyainknak, mert sokkal helyesebb, ha e forrásokból merítjük a jövedelmei, mint a direct adókból. Harmadik csoport a dohány és a sójövedék. Ezen czírnen, miután nincs minden országban egyformán behozva, nem is hozhatok fel adatokat minden egyes országból, hanem csak onnan, a hol analóg viszonyok vannak, Spanyolországban minden egyes fejre esik 4 frt 31 kr., az összes jövedelem 22Vs százaléka; Fraucziaorszá<-ban 3 frt 64 kr., az összes jövedelem 12 százalékai; Olaszországban 3 frt 55 kr., az összes jövedelem 177s százaléka; Magyarországon 2 frt 92 kr., az összes jövedelem 18 százaléka. Ausztriát utoljára hagytam, mivel ez a legkedvezőbb; ott a lakosság minden egyes fejére 4 frt 60 kr. esik, az összes jövedelem 23-42 százaléka. Ausztriában tehát 50 százalékkal több jön be a sóból és a dohányból, már pedig senki sem fogja állítani, hogy 30 százalékkal több só és dohány fogy el Ausztriában, mint nálunk. Hanem ezt a kedvező eredményt annak kell tulajdonítani, hogy sehol sincs meg oly nagy hajlandóság a kincstárt megkárosítani, és mindenütt jobban megtartják a törvényeket, mint fájdalom, nálunk. Végre felhozom az államvagyont. Az államvagyon tekintetében igen kevés országgal állíthatok fel paralellát, mert Magyarországnak megvan még régi divatú államvagyoua, új divatú államvagyona pedig kevés van ; mig a legtöbb államban nincs meg a régi divatú államvagyon, a földbirtok, de vau új államvagyon, van vasút és más hasonlók. Mégis szabadjon némi hasonlatot tennem, hogy lássuk, milyen az arány. Három országot hozhatok fel,a hol vannak jövedelmek újabb természetű állam vagy ónból. Poroszországban és Belgiumban az összes állam jövedelem 35 százaléka, Bajorországban 52 százaléka, Magyarországon 14 százaléka az, a mi az államvagyonbóí kikerül. Már most, t. ház, tekintetbe kell venni a helyzetet, hogy nálunk igen nagy értéket képviselnek még az állam kezében levő földbirtok, s ezen kivül a bányák és ipartelepek. S ha mindezek daczára, e téren oly kevés jövedelmet tudunk felmutatni, azt hiszem, hogy a legfőbb baj abban áll, hogy mindeddig nem tudtunk e téren bizonyos consistentiára, bizonyos állandóságra jutni. Az ellenzék igen sokszor felhozta azt, hogy a parlament nem ministerképző intézet ; és én mindennek daczára bátor vagyok azt mondani, hogy ha a leggeniálisabb ember fog idejönni pénzügymiaisternek, ki mindenféle földi tökélyekkel el van látva, még az sem fog e téren egyszerre javításokat csinálhatni, azon egyszerű oknál fogva, mert administratiónk organismusa, melyet örököltünk a helytartó-tanácstól, a Bach-időből, roppant bonyolult; mert itt a legfontosabb, a legkülönbözőbb kérdések vannak, melyeket még sem a tudomány, sem az admiuis-