Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-68

08. országos ülés február 21. Í879. 119 minden téren történtek megtakarítások; a jelenlegi költségvetésből is másfél milliót törült a bizottság a kiadások rovatából, s bár némely tételek emeltettek is, a megtakarítás mégis lényegesnek mondható. Csak egy költségünk van, t. ház, mely a lefolyt három év alatt nemcsak hogy nem fogyott, de sőt különféle czímek alatt emeltetett, s még most is emeltetik úgy, hogy nemcsak anyagi tehetségünket, hanem már türelmünket is kimerítéssel fenyegeti: — s ez a katonai költség. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Én megengedem, hogy a mi kormányunk e részben is felemelte szavát az illető helyen, tudom azokat, a mik a delegatiókban történtek. De megvallom, hogy mindig fájdalom fogott el annak tapasztalásánál, hogy a katonai költségek emelése ellen történt felszólalások mindig hiába valók voltak; és hogy a legsúlyosabb érvelések ellenében csak azon rövid katonai ékesszólás volt a döntő: annak meg kell lenni. Nem tagadom, hogy bizonyos elkeseredés fog el, midőn látom, hogy rongált pénzügyeink felnititatása és a nemzet gyakori feljaj dúlása figyelembe nem vétetnek; és midőn ennek ellenében tapasztalom, hogy itt e házban minden évben mily küzdelem foly száz és ezer forintos oly tételek felett, melyek a legszentebb közmívelődési czélokra lennének fordítandók, — de elvonjuk magunktól, megtagadjuk intézeteinktől, — miért ? azért, hogy az inproductiv katonai kiadások milliói szaporodjanak ! (Helyeslés) Tudom én azt, hogy a mostani alkotmánynak értelmében mi itt e helyen nem vagyunk jogosítva a közös katonai költségek leszállítása felett vitatkozni: de azt hiszem, hogy jogunk és kötelességünk felszólalni azon katonai gazdálkodás ellen, a mely egy rövid és aránylag csekély hadjárat alatt oly óriási költségeket csinált, a mely után ítélve, valami nagyobbszerű hadi vállalat esetében valósággal kétségbe kellene esnünk az ország jövője felett; jogunk és kötelességünk felszólalni azon katonai követelések ellen, melyek egy keserű satyra hatásával gúnyolják ki minden törekvéseinket az állami háztartás rendezésére nézt; {Helyeslés) jogunk és kötelességünk kijelenteni, hogy immár fogy a bizodalmunk azon legfelsőbb katonai körök iránt, — mert lelki szemeink látják azon mély gödör tágulását, melybe — ne adja isten, hazánk legszentebb érdekei fognának eltemettetni! Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy mi hiába fogunk itt takarékoskodni, ha ott e szót ismerni nem akarják; hiába fogunk egyes belügyi kormányzati tárczáknál levonásokat csinálni, ha ott a túlköltekezés évről évre növekedik, {ügy van!) A pénzügyi bizottság e kérdés érintése mellett felhozza, hogy a mostani viszonyok köztt a monarchiának nagyhatalmi állását véve figyelembe, egyátalában nem lehet nagyobbszerü reductiókat eszközölni. Tökéletesen igaz. Én birok anynyi gyakorlati érzékkel és azt hiszem annyi loyalitással is, miszerint belássam, hogy épen most, midőn a keleti kérdés még befejezetlenül áll előttünk, ezeD költségek nagyobb mérvben nem szállíthatók le egy. szene De tudom azt is, t. ház, hogy e kérdés még a háború kiütése előtt, sőt mióta az alkotmányos aerát éljük, mindig hideg közönynyel utasíttatott vissza. Es ez az, a mi ellen felszólalok: azon érzéketlenség, a mely hideg közönynyel nézi azt, a mi ebben a házban történik, mely hideg közönynyel nézi, mint bomolnak fel pártok, mint buknak meg kormányok, miként lesz haszonvehetetlenné minden törekvés, minden jóakarat; miként járják le, magukat egymásután legjelesebb férfiaink. És miért ? Nem valami reformeszmék miatti parlamenti harczokban, hanem nyomorú anyagi bajok feletti czivakodásban. {Helyeslés.) Meglehet, t. ház, hogy ezen felszólalásom miatt rövidlátással fogok vádoltatni, de vigasztal azon tudat, hogy e kérdésben az úgynevezett messzelátó politikusok sem voltak képesek valami nagy eredményt felmutatni, és azt hiszem. hogy nem is fognak mindaddig, mig katonai ügyeinket az ország viszonyaihoz és erejéhez mérve nem rendezzük. Minthogy azonban itt e helyen, mint mondám, ebben most nem határozhatunk: nem marad egyéb hátra, minthogy őszinte nyíltsággal, hathatós szavakkal kérjük a t. kormányt, hogyfadjon kifejezést a korona előtt azon nagy és méltó aggodalmaknak, melyek a nemzet kebelében különösen a katonai kiadások növekedése miatt támadnak ; méltóztassék megnyugtatást eszközölni ki arra nézve, hogy a takarékosság elve nem csak a belügyi kormányzatban, hanem a katonai körökben is szigorúan fog érvényesíttetni! Hogy e tekintetben is az európai külesemények nagy hatással lesznek, kétségtelen. Hogy minők lesznek ezek, azt valósággal sem én, sem pedig más előre megmondani nem képes. A jövő fátyolát fellebbentem hiábavaló törekvés. Jövendölésbe nem bocsátkozom; ezt átengedem azon ellenzéki képviselő uraknak, a kik a régi próféták látnoki szerepére vállalkozván, előre megjósolták Magyarország végelpusztulását. Az ily csalhatatlan próféták mellett én bízvást lehetek kétkedő. Kétkedem igen sokban azok közül, a miket hallottam. Kétkedem nevezetesen abban, hogy a mai körülnuáryek között bárki is képes lett volna ennél jobb költségvetést előterjeszteni; kétkedem abban, hogy az Ausztriával való kiegyezés végképen tönkre tette volna közgazdasági viszonyainkat; kétkedem abban, hogy Bosznia