Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-68
os ülés felímár 21.1879. végképen lehetetlenné tenné a kibontakozást; kételkedem abban, hogy az általános európai constellatiók figyelembevétele nélkül lehessen helyes politikát űzni. De midö'n ezekben kétkedem, másrészről megengedem, hogy a múltban történtek hibák, történtek oly kiadások, a melyek feleslegesek, vagy legalább koraiak voltak; megengedem azt is; hogy ez a kormány talán nem lesz képes diadalmasan megküzdeni azon nehézségekkel, a melyek kint és bent folytonosan támadnak és útjában állanak. De ha mindezeket megengedem is, és habár most sokban kétkedek, egyben még sem kétkedtem soha és ma sem kétkedem, t. i. Magyarország jövőjében. (Helyeslés jobbról.) És ebben nem kétkedem, mert a sok viszontagságok között is él bennem a jobbrafordulásnak reménye, és mert bizom abban, hogy a kormány a jövő ősszel elő fogja terjeszteni azon concret javaslatokat, melyek által az ország anyagi helyzetén segíteni vél, én a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Lichtenstem József: T. ház! Grünwald Béla t. képviselő ur tegnapelőtti jeles beszédében egy igen fontos nézetnek kelt védelmére itt e házban és én ugy tapasztaltam, hogy azon fejtegetések, melyekkel e kérdést tárgyalta, nem maradt minden nyom nélkül a ház tagjai köztt; úgy tapasztaltam, hogy a képviselő ur eszméi méltó elismerésben részesültek, és ezt a ház méltán tehette; mert csakugyan fontosak azon kérdések, melyeket a képviselő ur felhozott, mert azokkal a magyar törvényhozásnak elébb-utóbb foglalkoznia és azok iránt állást kell foglalnia. De azt hiszem, t. ház, épen azért, mert e kérdésekre is rá kerül a sor, és mert igen sok más nagy kérdés is vár kedvezőbb megoldásra, ahoz mindenekelőtt sokkal kedvezőbb budget - viszonyok szükségesek, mint a jelenlegiek. Mindaddig, míg az állami törekvés főképen abban culminál, hogy máról holnapra miképen fedezzük az állam szükségeit, mindaddig a míg minden nagy érdeket a pénzkeresés bajának rendelünk alá, mindaddig sok fontos kérdésre gyakorlati eredménynyel nem tekinthetünk. Én ezeknél fogva, t. ház, bátor leszek tisztán magában a budget kérdésében benn maradni és a ház engedelmével erre szorítkozni. (Helyeslés.) De minekelőtte azt tenném, engedje meg a t. ház, hogy igen röviden néhány megjegyzést tegyek Dárday Sándor t. képviselő urnak szintén tegnapelőtt hallott beszédére. (Halljuk!) A t. képviselő urnak sok baja van az egyesült ellenzékkel: azt mondja a képviselő ur, minthogy az egyesült ellenzék egyenlő közjogi alapon áll a többséggel és mégis ellenzéki, annak politikája tehát nem lehet más, mint személyes érdek. Én, t. ház, nagy szerencsétlenségnek tartanám azt, ha gyökeret verne nálunk azon meggyőződés, ha elhinnék azon nézetet, melyet a kormánypárti tagok részéről is hallottam, hogy t. i. a magyar parlamentben jogosultsága csak két pártnak van, t. i. 5 hogy vagy kormánypártinak kell lenni, vagy közjogi oppositiónak. Én azt hiszem, t. ház, hogy, ha a kérdést igy állapítjuk fel, akkor minden egészséges parlamenti pártfejlődést lehetetlennek mondunk. (Mozgás a szélső balon.) Kell, és szükséges, hogy a közjogi alapon belől is foglalhasson állást egy párt, és a közjogi alapon belől is jogosult bármely párt alakulása. Egyébiránt, ha Dárda) képviselő ur figyelemmel kisérte az egyesüli ellenzék működését, annak létrejötte óta, az esetben meggyőződhetett arról, hogy a párt, melyhez tartozni szerencsém van, — igenis, mindig kimondotta azon objectiv indokokat, melyeknél fogva a kormány egyben vagy másban követett eljárását ellenzi. És így, ha a t. képviselő ur mégis azt mondja, hogy ez csak személyi politika, méltóztassék megengedni, ő ezzel legalább is nem igazságos ; az egyesült ellenzék azon tagjai pedig, a kik elébb a független szabadelvű párt tagjai voltak, azok egyenesen a kormány-párttól kiléptek és képeztek oppositiót, ha ezen férfiakat személyes érdek vezetné, méltóztassék megengedni, akkor inkább a kormánypártban maradtak volna, mert a tapasztalás azt bizonyítja, hogy személyes aspirátiókat a kormány támogatása mellett inkább ki lehet elégíteni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A képviselő ur ezek után barátainkhoz a párton kivüli képviselő urakhoz fordul, azt mondja, hogy „ők kínokkal várják a megváltás óráját". Nem tartom magamat hívatva arra, hogy a párton kivüli t. képviselő urak nevében beszéljek. Tudom, hiszem, hogy ők erre nyilatkozni fognak. De egyet, engedelmet kérek, nem hagyhatok szó nélkül. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a párton kivüli képviselő urakkal szemben eszébe jut azon mondás: ismerlek szép maszk! stb, T. ház! Én azt hiszem, ezen czélzást érti mindenki; de ha valaki igazságos biró akar lenni; ha valaki azon korszakról, melyet a 70-es évek pénzügyi gazdálkodásának nevezünk, igazságos és elfogulatlan Ítéletet akar mondani, akkor annak be kell helyeznie magát az akkori idők viszonyaiba, s ha teszi azt és figyelembe veszi az akkori irányzatot és felfogást, ha tekintetbe veszi, hogy akkor az ország, a társadalom a herczegtől a hordárig benne volt bizonyos mozgalmas és meglehetős szédelgést tanúsító vállalkozási kedvben ; ha mindazt, a mi akkor fennállott, figyelembe veszi, ugy az, a ki helyes ítéletet akar mondani, kénytelen beismerni, hogy
