Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-67

67. országos ülés febraár 20. 1879. \ \ 3 ma is. És a midőn az adót fizető polgárok leg­nagyobb része azon számtalan kisebb-nagyobb földbirtokosok, a mezei gazdasággal foglalkozó bérlők, egyesek és családok majdnem mind a véginséggel küzdenek, mert közgazdasági érde­keink minden irányban idegen érdekeknek fel lettek áldozva, a minek következtében nyers ter­ményeinket ma már alig vagyunk képesek érté­kesíteni, most majdnem, mondhatnám, vérlázító cynissmussal hirdetik minden oldalról, hja! hiába! Amerika tesz tönkre bennünket, mintha bizony uraim Amerikát felfedezni csak most, és nem Columbusnak, hanem a ministerelnök taktikájának sikerült volna. [Derültség) Ez azonban uraim, a kormány közgazdasági politikájának csak kezdete, mert a midőn később a legfontosabb közgazdasági kérdések kerültek napirendre, ekkor azon férfiú, a kitől a nemzet leginkább várhatta volna a nép érde­keinek, a nemzet jogainak védelmét, megfektette alapjait a legkomolyabb közgazdasági, politikai és pénzügyi bonyodalmaknak és válságoknak, miglen a közjogi törvény adta szilárd alapról leszorulva, minden még rendelkezésére maradt erélyével Magyarország békés polgárai egyes küldöttségek, egyetemi tanulók, népgyűlések, és utoljára még ministertársai ellen is fordult; (Igaz! ügy van! balfelöl) úgy hogy b. Simonyi Lajos volt kereskedelmi ministernek, vagy meg kellett volna tagadni egész ^politikai múltját, vagy le­mondani állásáról. O azt tette, a mi nézetem szerint az önzetlen hazafi kötelessége volt, de a ministerelnök ur ezen eredménynyel még nem érte be, mert csakhamar politikájának újabb áldozata Széll Kálmán volt pénzügyminister lett, a ki úgy látszik — mellékesen legyen mondva, nem tartja érdemesnek képviselőtársainak soraiban egy általa perhorrescált politikai iránynyal szem­ben, mint egyszeríí polgár küzdeni. Igaz uraim, jöhet még idő, a midőn Magyarország nem­csak anyagilag megnyomorítva, de az őt megillető politikai befolyástól megfosztva, a közös Reiehs­rath siralomházába fog kerülni, ekkor legalább marad a nemzetnek egy-két nagy embere, a ki eső után reánk borítja — adja isten a köpönyeget és ne a szemfedőt, De hát legyen ez, a mint van; én részemről úgy vagyok meggyőződve, hogy ha a kormány politikája káros az országra nézve, ezt mellék­tekintetek nélkül a nemzet előtt feltárni nem polgári erény, hanem hazafiúi kötelesség. {Elénk helyeslés a bálon.) Én tehát ellenőrzési jogommal élve, kötelességemet vélem teljesíteni, a midőn, mielőtt előadásomat befejezném, a t. ház figyelmét egy eddig legalább az én tudtommal a politikai életben nem igen látott unieumra felhívom. Mert tény az, hogy a ministerelnök ur a legfontosabb közgazdasági és kereskedelmi ügyeket a vallás­os közoktatásügyi ministerrel oldotta meg; a KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. III. KÖTET. midőn pedig a legválságosabb pénzügyi kérdések kerültek napirendre, akkor a belügyminister vette át a pénzügyminister teendőit, és midőn a dua­listikus rendszerből kifolyólag a parlamentnek kellett volna megoldani a politikai kérdéseket, ekkor ennek mellőzésével ezen ügyek a delega­tióra bízattak; úgy hogy van okunk attól tartani, miszerint a védrendszerről szóló új törvényt nem a honvédelmi minister, hanem Horvátország ministere fogja képviselni; a Horvátországgal kötendő kiegyezést pedig nem Bedekovics '6 excellentiája, hanem Dondukoff herczeg fogja védelmezni. (Élénk derültség.) T. ház! Szomorú tények azok, a miket adatokkal igazolva felsorolni szükségesnek tar­tottam ; még pedig azért, hogy mindenki meg­győződést meríthessen, miszerint nem várhatunk segélyt azon kormánytól, a ki midőn az ország­nak legnagyobb szüksége lenne szakférfiakra, egyenként és egymás után megbuktatja saját ministertársait. Ennek, nézetem szerint, azon pillanatban, a midőn programmjával merőben ellenkező irányt követett, politikailag megszűnt erkölcsi létjoga. Én tehát azt gondolom, ha a nemzet öngyilkosságának eszközei lenni nem kívá­nunk, ha a magyar nemzet önkormányzati képes­ségéről a világ történetében eddig nem látott szegénységi bizonyítványt kiállítani nem akarunk : úgy itt az ideje, hogy komolyan és mihamarább a törvényadta önsegély után lássunk, és azért, mivel ez meggyőződésem, szükségesnek sőt köte­lességemnek tartom ezen válságos pillanatban jelezni, hogy bárkit is bizzon meg esetleg a korona az államügyek vezetésével, mely irány­ban lehet szavazatomra számot tartani. (Halljuk! Halljuk.') T. ház! Én azt hiszem, hogy csakis a poli­tikai irány gyökeres megváltoztatása segíthet bajainkon; (Elénk helyeslés a baloldalon és a szélső balon.) nekünk kell, hogy olyan kormányunk legyen, ki képes megvédeni, és akar tekintettel lenni a magyar nemzet politikai és anyagi érde­keire ; mert ha a nemzet létfeltételei iránt kellő érzékkel lenni nem tudna, vagy ha a törvény­hozás ezen nagyfontosságú kérdéseket tovább is speciális érdekeknek alárendelni engedné, úgy akkor, tessék elhinni, bármennyire erőlködjünk, előbb-utóbb kivész azon „harmónia", mely Euró­pát átlengő cultur-állapotaira utalva, ma már egy monarchia fenntarthatóságának nélkülözhetetlen kelléke, de különben is, ha az ország zilált anyagi viszonyait rendezni akarjuk, a mit ha nem is akarnók, erre az ügyek fejleményei kény­szeríteni fognak: úgy nekünk első teendőnk a monarchia egyes törvényhozó tényezőivel tisztába jönni az iránt, vájjon a 67-ben kötött kiegyezés szellemében fenn akarjuk-e tartani sértetlenül a királyi esküvel szentesített és biztosított törvé­15

Next

/
Oldalképek
Tartalom