Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-66
108 66. országos ülés február 19. 1879. egy kis jóizü hozzáadást adni, a mennyiben azt mondja: Hisz pár év óta köröztetik ezen megyében felhívás, melyben arra figyelmeztetnek a községi lakosok, hogy más politikai lapban, a „Tageblattban" a szász-ágostai egyház hivatalos közleményei közöltetnek. Itt talán mégis nagy a különbség. Én nem tudom, valóban megtörtént-e ez a köröztetés, de ha történt, nem történt hivatalosan, hanem más úton, melyen ily tudósítások rendesen szoktak köröztetni és nem eredtek oly hivatalos közegtől, mint a szolgabíró, ki, mint ebből az okmányból kitűnik, a községeknek parancsolta, hogy a kérdéses lapra előfizessenek. {Nagy zaj, felkiáltások: Eláll! Eiég!) Elnök: Csendességet kérek. Méltóztassanak a képviselő urat meghallgatni. A képv. urnak joga van szólni. Zay Adolf: T. ház! Rám a túloldal magatartása azon impressiót teszi, mintha a t. ház többsége most a maga keblében azt akarná agyonhallgatni, a mit a minister urnak nem egészen sikerült elpalástolni. [Zajos ellenmondás.) T. ház! Ezen ügy, a melynek tényállását bebizonyítottam, nem áll elszigetelten, hanem typikus jelleggel bir, nem véletlen az, hogy Szebenmegyében történt e szerintem botrányos eljárás, de történt egyidejűleg üesztercze-Naszód megyében ugyanazon lappal, Háromszék megyében, melyet a t, ministereinök ur képvisel, a Nemerével és Udvarhely megyében, a hol ez év elején a közigazgatási tisztviselők által bizonyos félhivatalos lapok kényszer utján terjesztettek. Nem kell-e most e tényből azt következtetni, hogy e 4—5 megye főispánja, vagy alispánja — és ezek semmikép az egyedüliek — nem saját kezdeményezése, hanem felsőbb inspiratiók következtében járt el? Én ugy hiszem, hogy egészséges észjárás esakis e következtetést vonhatja. T. ház! Visszatérek a ministereinök által felhozott azon tételre, hogy nem létezik azon igazságos ember, a ki saját ügyében, vagy abban, melyet az ő közegei követnek el, igazságos biró lehetne. E szerint nagyon kérem a minister urat, hogy ne hívja fel a házat, hogy válaszát tudomásul vegye, hanem engedje meg, hogy ezen tárgy napirendre tűzessék, {Derültség jobbfelöl.) hogy bírálja meg a t, ház, mennyiben törvényes a minister ur közegeinek eljárása. Ez indokból nem vehetem tudomásul a t. miinster ur válaszát. Tisza Kálmán ministereinök: T. ház! Egy pár rövid szót kénytelen vagyok szólni azokra, a miket a képviselő ur elmondott, a ki maga előrebocsátotta ugyan, hogy ily dologban positiv bizonyítékoknak lehetősége fenn nem forog, azután mégis azt mondotta, hogy bebizonyította, hogy a mit ő mondott, igaz volt; bebizonyította pedig azzal, hogy elbeszélte, a miről én megvallom őszintén, csakugyan nem tudok semmit, hogy előbb hogy mosolygott a főispán, és hogy haragudott az alispán, és azután, hogy mosolygott az alispán, és hogy mosolyogtak mindnyájan végig. {Derültség.) Én persze ezen négy szemköz tti jeleneteknek tanuja nem lehetvén és az ajtókon és a falakon és a sok mértföldnyi távolságon keresztüllátó szemmel nem bírván, ezt nem tudhatom, hanem arról biztosítom, hogy az ilyen dologban positiv tudomással birni bajos, ha a hivatalos jelentések bizonyítéka kétségbe vonatik. Ennek hasznát azután nem a minister veszi, ki az adatokat a hivatalos jelentésből előadja, hanem az, ki, mint a képviselő ur, ki ezzel szemben is fenn akarja tartani azon állítását, melyet a szebemuegyei főispán nemcsak rágalomnak nevez, hanem az ellen a törvényes utón keresendő elégtétel jogát magának fenntartja. Különben, t. ház, csak azt ismétlem és határozottan azt tartom, hogy mig tisztviselőnek bármely lapnak tartását elrendelni nincs joga, de azt a jogot, hogy valamely lapot inkább ajánljon, mint egy másikat, nem lehet tőle megvonni soha; nem lehet pedig, s hivatkozom e részben mindazon t, képviselő urakra, kik ismerik az ottani lapokat, épen a t. képviselő ur által patrocinált „Tageblattal" szemben, a mely majd minden számában a magyar állam léte ellen izgat. Kérem válaszomat tudomásul venni. {Elénk helyeslés.) Zay Adolf: T. ház! (Nagy zaj. Eláll! Eláll! Nyugtalanság) Elnök: Méltóztassanak meghallgatni a képviselő urat, neki joga van szólni. {Halljuk!) Zay Adolf: A t. belügyminister ur ugy látszik nem tagadhatja meg természetét. {Derültség.) Én eddig mindig csodálkoztam, sőt bámultam, hogy a minister úr — kifogyván a logikája — még mindig nem nyúlt az utolsó eszközéhez, a gyanúsításhoz és a cbauvinismusra való hivatkozáshoz. Most pedig látjuk, 'hogy ezért nem történt eddigi felszólalásában, mert fenntartotta magának a belügyminister ur, hogy a végén mondhassa el a leghatalmasabb, szerintem egyediili érvét. Én az ez iránti állításával szemben határozottan kijelentem, hogy a mennyire ismerem a szebeni „Tageblatt"-ot, az híven teljesíti journalistikai kötelességét, ugy az állammal, mint | a közönséggel szemben. Hogy pedig nem mindig I azon kellemes helyzetben van, hogy a t. minister I ur tényeit magasztalja, annak épen ő az oka és I én nem hiszem, hogy nem igen loyalis eljárás j az, hogy ellenzéki lapot azért csak, mert ellen| zéki, államellenes tartalmúnak nevez. (Zaj.) Ugy j látszik, hogy a t. minister ur még mindig nem ' akarja belátni, hogy ajánlani és parancsolni mást