Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-66

102 66. országos ülés február 19. 1S7S>. a borkereskedőknek a cognac és drágább üvegborok árulása regaleadó nélkül. 1876 előtt ez nem volt igy és azóta pedig törvény nem hozatott, így tehát megint csak az lesz az oka, hogy a ministeriumban oly emberek, a kik ehhez értenének, nagyon kevesen vannak. 1876-ban, miutáo a törvényhozás nem intézkedett ez iránt, nem lehetett oly szabályrendeletet leküldeni Budapest fővárosához, mely törvénynyel ellenkezik. Az is nagyon jellemző, hogy midőn a borkereskedők közül többen panaszkodtak az iránt, hogy miért kell nekik oly roppant regale-adókat fizetni, a ministerium nevében azt mondta Eeitz ministeri tanácsos: a speciális borkereskedők, ha egyszersmind nem fűszer-, anyag- vagy vegyeskereskedők is, mint speciális borkereskedők, regaledíjmentesen a legkisebb törvényes mértéken alul semminemű szeszes italt nem árusíthatnak el, tehát azon kedvezményekkel sem bírhatnak, melyek az anyag-, fűszer- és vegyeskereskedőknek vannak fentartva. A borkereskedők tehát a helyett, hogy előnyökben részesittetnének, ilyen hátrányokat kénytelenek szenvedni és a fííszerkereskedők részesittetnek oly előnyben, mely a borkereskedőket inkább megilleti. Nem szándékozom a t. háznak figyelmét tovább fárasztani. (Halljuk!) Zárom beszédemet azon kijelentéssel, hogy a Simonyi Ernő tisztelt barátom és elvtársam által beadott határozati javaslatot pártolom. Még csak egyet kivánok megjegyezni. {Halljuk!) Jókai Mór t. képviselő ur midőn bevégezte beszédét, azt mondta: „ne szegy éljék magukat, hogy kormánypártiak.* Ebben egy nagy igazság rejlik, mert úgy látszik, hogy ott van valami szégyelni való. (Elénk helyeslés a szélső' balon.) Elnök: T. ház! Figyelmeztetnem kell a t. házat és a legközelebbi szólásra feljegyzett képviselő urat, hogy még a ministerelnök fog Zay Adolf képviselő urnak interpellatiójára válaszolni és azon kivül még két interpellatió van. Ha a t. képviselő ur nem végezhetné be beszédét fél 2-ig, jobb lenne azt talán holnapra halasztani. (Felkiáltások : Holnap ! Holnap!) Dárday Sándor: T. ház! Én beszédemet fél óra alatt bevégzem. (Halljuk!) Midőn a szőnyegen forgó átalános vitához kivánok hozzászólani, előre kell bocsátanom, hogy én a magam részéről a budget megszavazását nem tekinthetem bizalmi kérdésnek, nem tekinthetem pedig azért, mert én nem tartom a kormányt a mi válságos helyzetünk okozójának és legkevésbbé oly mérvben, mint azt a t. ellenzék szereti feltüntetni. Egy általam is igen nagyrabecsült államférfiú, a kit sajnálattal nélkülözünk ezúttal a törvényhozás termében, mert türelmetlen pártja elhagyta, ugyanily alkalommal, t. i. a költségvetés tárgyalása alkalmával, a háznak körülbelől ezen tájékáról igen helyesen fejtegette, hogy a kibontakozás módozatainak latolgatásánál kiinduló pontul az adott viszonyokat kell elfogadni, tekintet nélkül a különböző pártállásra, már csak azért is

; mert hisz vétkeztek intra et extra muros. Én sem tartozom azok sorába, a kik szemforgatással hálálkodnak az égnek, hogy ők nem oly bűnösök, mint azok; pedig ezt talán több joggal tehetném, mint a háznak új tagja, hanem elfogadom az adott alapot a nélkül, hogy a priori ellenzéki állást foglaljak el. De midőn a kibontakozás módozatainak latolgatásába bocsátkozom, lehetetlen, hogy eleve néhány megjegyzést ne tegyek annak legfőbb tényezőjére, t. i. a mi pártviszonyainkra. Én, mielőtt szerencsés lehettem volna, a ház tagja lenni, mint egyszerű iró is figyelemmel kisértem a törvényhozás működését, s azon meggyőződésre jutottam, hogy parlamentarismusunk egyik árnyoldala nem csak most, hanem az újabb közjogi alap teremtése óta az volt, hogy e házban a pártküzdelmek soha sem az ország vitális érdekeinek kielégítésére irányuló politikai elvek és irányeszmék körül, nem az állami szempontból kiinduló reformtörekvések körül, szóval nem határozott kormányprogramra ellenében ép oly határozott, tisztán kifejtett ellenzéki programra körül forogtak; hanem a kormányzás önczélul tekintetvén, a kormánynak minden actusa olyképen tárgyaltatott és tárgyaltatik ma is, mintha a pör tárgyát képezné az ellenfeleket képviselő pártok közt. Parlamentarismusunk ezen némileg prókátorias felfogását én nem onnan származtatom, hogy, mint mondani szokták, mi par excellence prókátor nemzet vagyunk; hanem származtatom onnan, hogy parlamentünknek iskolája még mindig a megyei élet, a hol pedig a küzdelmek szintén a megyei uralom körül forogtak, nagy hátrányára az ügyek állami felfogásának, (Helyeslés jobbról) a mint ezt Grrünwald Béla t. barátom, részemről is helyeselve, igen szépen kifejtette. Való az, hogy a megyében is a pártküzdelmek nem az administratió, a közigazgatási ügy menete körül forognak, hanem küzdenek ott is a megyei uralomért kicsinyben úgy, a mint küzdenek nagyobb stylusban, de hasonló kicsinyes szempontból a törvényhozásban. (Igaz! jvbbról.) Egyetlenegy mozzanatot tudok a mi közéletünkből, a melyben a pártérdekek alárendeltettek az ország érdekeinek és ez a fusió ténye volt. A Deákpárt kezet nyújtott az ellenzéknek, mihelyt az lemondott a közjogi ellenzés alapjáról. Mi uraim, fényesen bebizonyítottuk, hogy személyes politikát nem követtünk soha, és nem folytatunk ma sem. Hanem azóta támadt egy újabb fusiő, amelyet