Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-66

66. országol ttléí február 10. 1879. 103 Jókai M. t. barátom, az ellenzéki árnyalatok eonglomeratiójának nevezett. Ezen íüsio az élőbbemnek nem annyira hasonmása, mint inkább homlokegyenest ellentéte. Különben igaz az, hogy ha ketten tesznek ugyanazt, az sohasem lesz ugyanaz. Ezen egyesült ellenzéki fusió már csak azért is ellentéte az előbbinek, mert velünk ugyanazon közjogi alapon áll, és tőlünk tisztán személyes érdekek választják el. Még az Ausztriával kötött egyezmény tárgyában is nem elvi különbség választott el minket ő tőlük, hanem csak azon hit, hogy ők képesek lettek volna kedvezőbb egyezményt kötni, a mi azonban csakis hit dolga. A hiedelem pedig feltevésen alapulván, vajmi gyönge alap ez reális politika üzésére. (Helyeslés a jobboldalon) Szerencsétlenségére ezen általam igen t. párt az országban azon választások alkalmával nagy reményt nem volt képes kelteni, és miért? Azt hiszem azért, mert „das Land merkte die Absicht und ward verstimmt", mert az országban más czélját az egyesült ellenzéknek, mint a személyes, ellentétet felfedezni képes nem volt. Ez az oppositió pedig nézetem szerint olyan neme az oppositiónak, a melyet ágy neveznek, hogy ő Felségének leghűségesebb oppositiója, mert csupán csak addig opponál, mig a kormányra jut {Helyeslés jobbról.) Hogy eddig a házban az egyesült ellenzék nem tudott valami nagy bizalomra szert tenni, ezt mutatja leginkább az, hogy azon elvtársak, a kik tőlünk a külügyi politika miatt elváltak, nem nálunk, hanem a párton kivül álló képviselők tornáczában, a Dante által limbusnak nevezett tornáczban foglaltak állást, hol meglehet, hogy kinok köztt várják a megváltás óráját. De legnagyobb szerencsétlenségük az, hogy vezérférfiaiknak erejét kipróbáltuk akkor, midőn ezen párt kebelébe tartoztak s ezért azt mondhatjuk nekik: ismerünk szép maszk s ezért nem megyünk veled a lugasba. [Derültség a jobboldalon) Mi választja el tehát tulajdonképen a velünk ugyanazon alapon álló ellenzéket tőlünk? Felfogásom szerint csak az, hogy a külpolitika terén velünk egyenesen és határozottan ellenkező nézetben vannak. Az én nézetem azonban e tekintetben az, hogy a mi válságos pénzügyi helyzetünknek a külpolitika nem egyedüli okozója. Hiszen, ha az önök által indítványozott decimalis kimutatása a zárszámadási bizottságnak, már kezünkben volna, egy futólagos pillantás meggyőzhetne bárkit is erről, de meggyőződhetünk így is igen csekély tanulmány mellett arról, hogy a külpolitika által teremtett kényszerhelyzetből folyó deficzit csak töredékes része, állandó, chronicus defiezitünknek. Nem akarok most annak fejtegetésébe bocsátkozni, hogy a külpolitika nem szolgálhat pártalakulások alapjául, már azért sem, mert hiszen abba nem egy párt, hanem még az állam hatalmi körén kivül álló faktorok is biruak befolyással. Ettől eltekintve, egyáltalában bajainknak kátforrását nem találom a követett külpolitikában, mert a mi bajaink sokkal mélyebben feküsznek. Nézetem szerint, midőn az ellenzék a külpolitikát tolja minden kérdésnél előtérbe, követi III. Napóleonnak módját, mert a külpolitikának előtérbe tolásával arra iparkodik a nemzet figyelmét fordítani, nehogy belkormányzati programmot kérjen tőle. Sokkal jobban érzi a nemzet azt, hogy bajainknak mi az égető gyökere, semhogy elhinné az egyesült ellenzéknek azt, hogy a monarchia életereje oly annyira megfogyott volna, hogy a bosnyák oecupatióba fog belehalni. Államháztartásunk egy állandó chromikus deficzitben szenved, a melynek meggyógyulását az igaz, hogy megzavarták a külviszonyok, de ez egy okkal több azon komoly törekvésre, hogy államháztartásunk rendezésére törekedjünk minden áron és törekedjünk szükség esetében kedvencz eszmék feláldozása árán is. (Felkiáltások a baloldalon: Melyek azok?) Nem vagyok barátja az oraculumszeríí sejtelmeknek, én részemről tartózkodás nélkül ki fogom fejteni, hogy kedvencz eszmék alatt mit értek. [Halljuk!) nem csak azért, mert csekélységem nem tarthat számot arra, hogy valaki nézeteimnek találgatásába bocsátkozzék, de kifejtem azért ia, mert valószínűleg ellenkezőjét értem annak, a mit az általam nagyrabecsült államférfi nézetének vall. {Halljuk!) Közigazgatásunk, t. ház, merem állítani, legdrágább az egész continensen ; és ennek oka szerintem azon dualismus, mely mint vörös fonal húzódik végig a megyei és állami administratiók körül; hogy ezen dualismus ezúttal nem szolgál előnyére a mi administratiónknak, azt ma itt Grünwald Béla képviselő ur is kifejtette, úgy hogy ennek fejtegetését feleslegesnek tartom; de erős meggyőződésem az, hogy rendszer-változtatás nélkül nem érjük el administratiónk javulását és államháztartásunk rendezését. (Felkiáltások a jobboldalról: Igaz!) Megyei rendszerünkből úgy is csak annak költséges formáit tartottuk meg; úgy állanak azok előttem, mint az ódon kastély mellett az üres granariumok, melyekbe már dézsmát nem visznek. (Helyeslés) Egész államéletünk oly gyökeres átalakuláson ment keresztül, mint mezei gazdálkodásunk, azon dézsma ideje és a földtehermentesítés óta; de azért mi fenntartottuk az egész megyei intézményt főispánjával, alispánjával, egész megyei apparátusával, mintha csak az üres granariumok mellett az ódon kastélyokban hatás nélkül a költséges uri székeket fenntartanók. (Tetszés. Igaz! Igaz!) Vegyük csak részletenként. Pénzügyi igazgatásunk, törvénykezésünk immár állami, árvaügyeink ellátását külön árvaszékek intézik, ka-