Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-66

66. országos ülés febraár 19. 1879. 98 Irányzott deficit s azt látjuk, hogy azon párt, mely már négy év óta van kormányon, nem hogy kevesebb deficitet irányozna elő, hanem 30 milliót vesz fel s mivé fogja az még magát a 4-ik év végén kinőni, ha meggondoljuk, hogy az eddig előirányzott 20 millióból 30—40 millió deficit lett? Sokszor feltettem magamban a kérdést, és sokszor gondolkoztam a felett: miért kell nekünk Ausztriával szemben mindenben engedni? Én erre semmiképen sem tudom magamnak a feleletet megadni, mert én semmi néven nevezendő előnyt nem látok az Ausztriával való szövetségben; nem látok nemzetgazdászati, nem politikai tekintetben. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Nem Játok nemzetgazdászati szempontból azért, mert ezen egyesség mellett mi hiába akarjuk a mi gabonánk, boraink értékét emelni, mert keresztül nem vihetjük, ha ez Ausztria érdekébe ütközik, a hol kevesebb termeltetvén, nyers terményekért Magyarországra szorulnak. Midőn a román vámszerződésről az mondatott, hogy az befolyással van a magyar gabona árára, a ministerelnök ur azt mondotta, hogy ez ámítás. Hát, t. ház, én nagyon szeretek tanulni és nagyon szeretném, ha a t. ministerelnök ur szives lenne megmondani, miben tévedek, midőn a következőt mondom: Nemzetgazdasági elv az, hogy ha a kínálat nagyobb, mint a kereslet, ez az árakra befolyással van. Ezen elvnél fogva, midőn a romániai gabona a szerződés értelmében kevesebb vámmal vitethetik Németországba; tehát a piacz jobban elláttatik Romániából: a magyar gabona értékének csökkennie kell. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) S ha meggondoljuk tisztelt ház, hogy a mi gabonánknak nem csak a romániai gabona csinál concurrentiát, hanem a káros Lloyd-szerződés folytán az orosz gabona is, mely a tengeren olcsón szállíttatik Tr'észtig, nem természetes-e, hogy gabnánk lenyomatik? Politikai szempontból pedig, hogy nem hasznos ránk nézve az Ausztriával fennálló szövetség, kitűnik abból, hogy Ausztria oly szövetséget kötött Orosz- és Poroszországgal, mely badságszerető embereket nem csekély aggálylyal tölti el. Miért nem kötött szövetséget alkotmányos országokkal, például Angol- Franczia- vagy akár Olaszországgal is, a hol tudjuk, annyira szabadelvű a király, hogy ministereül egy köztársasági érzelmű embert választott. Elismerem, hogy mégis van egy jó oldala a Poroszország és Oroszországgal kötött szövetségnek, mert e két országban el van vetve egy mag, a mely most ugyan még csak csirádzik, még szükséges rá egy isteni szikra és a nap melege, hogy terebélyes fává növekedjék, de a mely, ha ott megered, leveleit elszórja majd más országokba is: ez a köztársaság. Azért örvendetes is lehet azon szövetségben, mert remélem, hogy azon mag ki fog kelni, és terebélyes fává nőve, át fogja hajtani levelét hozzánk is. A mi magát a budgetet illeti, azt sem találom úgy összealkotva, hogy abból egyetmást ne lehetne még kitörölni. Ott van például a királyi udvartartás költsége, a mely 4.600,000 forintra van előirányozva. Más államokban, a hol gazdagabbak az emberek és maga az ország, például Francziaországbau, Amerikában, a hol köztársaságok vannak: mily kevés ott a köztársaság elnökeinek fizetése, oly elenyésző csekély a mi királyunk udvartartási költségéhez képest, hogy az már első tekintetre szembeötlik; pedig azon államok tehetnék, hogy jobban dotálják fejőket, a köztársaság elnökét, mint a ki soha sem fog alatta állani egy királynak, mert a király csak születésjog után király nálunk, ott pedig a népek választják legfelsőbbjöket, a köztársaság elnökét. Négy év óta, mióta a kormány átvette a kormányzat gyeplőjét, óhajtottam volna, hogy bármely irányban is képes lett volna kimutatni hasznos voltát; hogy például az adózóknak érdekeit védelmezte volna, vagy az adózás terheit könnyítette volna. Négy év óta majdnem minden budget tárgyalása alatt az lett hangsúlyozva, hogy az illeték kivetésének rósz a módja, hogy az illeték igazságtalanul rovatik az emberekre; sok kellemetlenség, mulasztás és idővesztegetéssel van összekötve, míg valaki az igazságtalanul kivetett illeték alól szabadulni tud; — mindez irányban azonban nem történt semmi. Költött a kormány Boszniára, kidobott az ország milliókat a vámszerződés alkalmával; hanem reális befektetésekre igen keveset, vagy semmit sem gondoltak. Én ugyan nem igen szerettem azon vasutakat, a melyek nem országos érdekben építtettek a Deák-párt alatt, hanem egyesek érdekében, a mint egymás között a múltkor Lónyay gróf képviselő ur és Tisza ministerelnök ur oly szépen kifejtették, hogy egyiknek a csapi vonal tetszett, a másiknak a debreczeni, úgy hogy kénytelen vagyok gyanítani, hogy itt valami érdeknek kellett játszani a főszerepet; mondom, nem vagyok ugyan barátja az ilyen vasutaknak; de ez még mind megjárja; hanem van egy olyan vasutunk, a mely tökéletes absurdum. Ott van a Somogymegyén és Baranyán keresztül vonuló úgynevezett báttaszékdombovár-zákányi vasút, a melyhez hasonlót a vasutak történetében soha nem hallottam. Ugyanis ezen vasútnak nincs eleje. (Derültség.) A Duna, a melyre támaszkodhatnék, hogy forgalmát emelje, tőle egy óra távolságra van, s igy e vasút folytonos deficittel küzd. Gondolom, a t. kormányférfiak is nagyon jól 13*