Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-66

100 66. országos ttlás február 19. 1879. tudják, hogy Magyarország túlnyomólag nem iparral, hanem gabonatermeléssel, földmíveléssel, állattenyésztéssel és borászattal foglalkozik, és mégis e tekintetben van legmostohábban dotálva. Nemcsak anyagi segélyt értek, hanem szellemit is. Ott van mindjárt Trefort t. minister ur, ki eultusminister ur létére átvette a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium vezetését is. 3in megengedem, hogy ő, mint eultusminister, helyén van (Felkiáltások a baloldalon: De hogy!) — ezt Ítéljék meg a szakemberek, — de bátor vagyok azt állítani, hogy mint földmívelési minister nem volt helyén. Egy egyszerű példából meggyőződhetik a t. ház, hogy ő nem értheti jól Magyarország földmívelési érdekeit, mert én nem hiszem, hogy ha őt tavaszszal a mezőre kivhmők, meg tudná különböztetni a búzát a rozstól. (Nagy derültség.) Trefort Ágost: Tiz évig magam voltam gazda. Szalay Imre: Nagyon lekötelez a t. minister ur, ha e kételyemet eloszlatja. Hogy Magyarországon a szakembereknek híjával vagyunk, azt senki sem tagadhatja. Nem szándékom itt a különböző szakokat felemlíteni, a mint azok az egyes ministeriumoknál képviselve vannak; maradok kizárólag a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministeriumnál s annak budgetjére kívánok néhány észrevételt tenni. (Halljuk!) En a jelenlegi t. kereskedelmi minister urat csak két hónap óta ismerem mint ministert; tevékenységéről sem tudok többet, mint azon köriratot, melyet a törvényhatóságokhoz intézett. En tudom, hogy a minister ur erdélyi, tudom, hogy kitűnő pomolog; dehogy a földmíveléshez is értsen, azt bátor vagyok kétségbe vonni. Hanem azért ez irányban is tanultam tőle valamit ; ő ugyanis azt mondja, hogy hazánkban kétféle juh van, t. i. juh és birka. (Nagy derültség.) Megengedem, hogy nekem e tekintetben csak helyi tudomásom van ; de én a juh és birka köztt semmiféle különbséget felfedezni nem tudok, s e tekintetben a magyar lexicon is mellettem bizonyít. (Derültség.) A t. minister ur azt mondja ezen köriratában, hogy ha nem egyoldaíulag csupán búzát termelünk, hanem más terményeket, mint pl. répát, repezét, kendert, ez milliókra menő jövedelmet fog adni. Ezen milliók szeget ütnek a fejembe. Mikor a mi pártunk részéről Simonyi és Helfy t. barátaim számtalanszor kiszámították, hogy ebből és ebből ennyi és ennyi millió jönne be, azt mondották, hogy dobálódzunk a milliomokkal; a minister ur pedig most szintén nem tesz egyebet, még pedig kevesebb joggal, mint dobálódzik a milliomokkal, {ügy van a szélsőbalon.) Hogy a minister ur nem nagy szakember, azt mutatja a borászatra vonatkozó pontja (Halljuk! Halljuk!) kibocsátott körlevelének, hol azt irja (Halljuk!): „Ország-világ megadja, hogy boraink az e tekintetben létező legnemesebb termékekkel bátran kiállják a versenyt, helyes pinczegazdaság folytathatására éghajlatunk középmérséklete és az annak megfelelő pinczék kiválólag alkalmasak." Ugy látszik, ez az a régi slendrián, (Derültség a szélsőbalon) midőn a pinczéknek a középmérsékletű égalj melletti hőmérsék hidegségére fektetek a fősúlyt. Hiszen épen az a baj nálunk, hogy a pinczék többnyire hidegek, és a borok ki nem erjedvén, nem alkalmasak a kivitelre. A mit tehát a minister ur mond, annak épen az ellenkezője áll. (Derültség a balon.) Midőn a vámtárgyalás alkalmával felhoztam azt, hogy borkivitelünk csekély, különösen két oly piaczra, melyek mintegy arra vannak teremtve, hogy borainkkal mi lássuk el, — Angliát és Oroszországot értettem — senki sem szólalt fel a túlsó oldalon, hogy megkiséreltetett volna állításomat megczáfolni és igy kénytelen vagyok azt gondolni, hogy állításomat elfogadták. Mert mit mond a t. minister ur is? Azt mondja, hogy boraink kivitelének másik nehézsége a vámviszonyokban rejlett és rejlik most is. Midőn mi megmondjuk, hogy ezen vámviszonyokon segíteni kell, miért nem segítenek rajtuk, mikor a minister ur is belátja, hogy itt van a baj ? Már pedig, gondolom, azt nem fogja mondani, hogy borkivitelünk ügye valami csekélység* mert ez fontos nemzetgazdászati tényező. Már tehetett volna valamit a t. ministerium — nem ugyan a mostani minister ur, hanem az előbbiek, — 4 éven át a borászat emelésére, ha mást nem, legalább azt, a mit a kis Erdély meg tudott tenni a maga emberségéből, hogy piuczeegyletet alapított. Sokszor beszélgettem e tárgyban Korízmics t. képviselőtársammal , s ő azt mondta, hogy azt sem tudja kivinni a kormánynál, hogy oly kölcsönt adjon, mely a pinczeegylet tulajdonában levő borok által van biztosítva, pedig ő nem is ellenzéki képviselő. De erre nincs pénz, hanem Boszniára van. (Tetszés a szélsőbalon.) Miután a t. minister ur köriratában a különböző gazdasági ágakról szólt, egy általános frázissal vesz búcsút a borászattól, s azt mondja: „Megindult a mozgalom, s reméli, hogy a hires hegyalja régi hírnevét megőrzendi." De ezt azután nem köszöni meg egy bortermelő sem a kormánynak; mert a mely kormány a borászat érdekében nem tesz semmit, az ne vindicálja magának azt, hogy az ő érdeme folytán történt bármi előmenetel. Azon állításomat, hogy szakemberek hiányoznak, még egygyel tudom bebizonyítani, a mi megint nem a mostani minister hibája, hanem az egyesült ellenzék egyik igen t. férfiáé, Simonyi