Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-66

96 66. országos ülés február 19.1S79. képviseljük az országot. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Talán azért, hogy igyekezzünk a magunk számára megtartani választókerületünket? Nem azért, hanem hogy tartsuk meg az országot a nemzetnek, a jövendőnek, Európának s a szabadságnak. (Tetszés a jobboldalon.) Én az elénk terjesztett költségvetést megszavazom azért, mert Magyarországon óhajtok már egyszer megállapodott viszonyokat, rendezett állapotokat látni. (Nyugtalanság a balon. Halljuk! Halljuk!) Uraim! méltóztassanak meggondolni, hogy Magyarországnak azon 10 év óta, mióta alkotmányát élvezi, már 6-ik ministerelnöke van és 6-ik pénzügyministere. Akármely ország államférfiának mondanók ezt el, azt az Ítéletet hozná rá, hogy ez kórtünet. Hat kormányválság, hat ministerváltozás a legfőbb helyeken, ez olyan nyavalya, hogy rajta segíteni kell. S én nem vádolhatom azokat a t. férliakat, kik egymásután elhagyták ezen székeket, sem könnyelműséggel, gem nem mondhatom azt, hogy megbuktak. El kellett nekik menniök azért, mert nem volt meg a szükséges cohesio a párt és a kormány között. A párt játszott kormáiryával és mint a gyermek a játékszert, ugy összetörte. Most az egyszer van egy kormány és párt, (Derültség a szélső balon. Halljuk! Halljuk!) mely 4 nehéz esztendőn keresztül megmaradt egymás mellett. Valamikor lesz krónikairója ennek a keserves négy esztendőnek; annak az elfogulatlan utókor itélőbirája előtt nem kell a mostani kormány és annak pártja számára semmi panegyrist irni, hanem csak aunyit kell majd mondania, hogy 4 esztendeig kitartottak egymással és szét nem váltak egymástól. Most szétválasztását a nehéz időkben megedzett összetömörült pártnak kisértik meg önök. Ennek állunk mi ellent. Ezért szavazzuk meg a jelen kormánynak a költségvetést. Meg vagyok győződve, hogy ha leszavaztatnánk és a mindenféle elemekből konglomerált ellenzék juthatna többségre, lehetetlen volna már a másik napon többségben maradnia. (Elénk ellenmondás a baloldalon. Felkiállások .• Miért 9) Ez a mi küzdelmünk nem olyan, mint az angol, vagy a belga parlamentben levő két párté, hogy a mint az egyik le vau szavazva, a másik tömören, mint egy ember ül a helyébe. Hiszen az ellenzéknek, ha a potior pártot tekintjük, az a szélső baloldal. (Felkiáltások a baloldalon: Ez nem áll! A szélső baloldalról: Halljuk! Halljuk!) igenis, a függetlenségi párt. Már pedig, hogy a függetlenségi párt foglalja el holnap vagy holnapután a ministeri padokat, azzal a gondolattal, ugy hiszem, hogy a legkétségbeesettebb reménység sem táplálja magát. (Felkiáltások a szélső baloldalról: Miértf Derültség a jobboldalon.) Keveset irigylek, de annak a kedély állapotát irigylem, a ki azt mondhatta: „miért?" (Tetszés a jobboldalon.) Igen, de az igen t. képviselőtársaim az egyesült ellenzéken arra számítanak, hogy majd talán a mostani kormánypárt az övékkel egyesülve képezhet egy újabb majoritást. (Felkiáltások a szélső balon: Szokás szerint! Halljukl Halljuk! jobbfelől.) Ezt én engedelmet kérek, nem hiszem. Ennek van egy lélektani és van egy politikai akadálya. Lélektani akadálya az, hogy a mi igen t. barátaink mind itt a parlamentben, mind sajtóközlönyeik utján nem azzal a tenorral bántak velünk, a melylyel szokott bánni egymással két politikai párt, a mely egymással küzd, de egy közös alapon találkozni remél. Elmondták rólunk, hogy minket már elhagyott minden okos ember, minden jóravaló ember, minden valamire való politikus, minden tekintély. (Felkiáltások bal/elől: Igaz! Derültség a jobboldalon.) Azt mondták, hogy nem maradt itt már senki, mint a ministeriumnak személyes jó barátjai. Azt mondták rólunk, hogy csak azok vannak itt, a kiket még csak önérdek köt a kormányhoz, a többi pedig — ipsissima verba — minden pártnak a salakja. Ennek nevezik a kormánypártot. Tudom, hogy ily forma czímzésekkel az önök t. szövetségese a szélső baloldal önöket is megtisztelé; (Derültség) hanem a szélső balra nem neheztelünk meg semmiért, — s ez nem akar gorombaság lenni — azért nem neheztelünk meg semmiért, mert őszintén kimondják, hogy „mi nekünk más a politikánk, más az alapunk, mi, ha többségre jutunk, titeket szépen elboesátunk, menjetek, a hová tetszik, haza, vagy ellenzéket csinálni, de nekünk nem kelletek." Ottan azt a képviselőt, a ki egyszer már a kormánypárton volt, és ugy ment át a szélső balra, mindig gyanús szemmel nézik. (Felkiáltások a jobboldalról: Eötvös Károly!) Mocsáry Lajos: Nem áll! Jókai Mór: És nem alaptalanul, mióta egyszer a törökök már ugy vették be Buda várát, hogy oda mentek látogatóba s mikor aztán többségre jutottak, kitűzték a török zászlót. (Derültség.) Azért a szélső balról mindenféle támadás lehet fenyegetés, de nem megbántás. Mig az igen t. egyesült ellenzék részéről, nem fenyegetés, de megbántás az, midőn azt mondják nekünk, „ti ugyan itt maradt kormánypártig emberek elég simples fráterek vagytok, (Elénk derültség) de ha nekünk sikerül megbuktatni pártotokat,- ne menjetek sehová, maradjatok helyeteken, jó lesztek a mi pártunk számára eczetágynak." (Elénk derültség.) Én nagyon kételkedem rajta, hogy nagyon sokan lennének, a kik ebbe a furcsa caudinába nyákokat meghajtanák. Meglehet, hogy csalódom, mert minden eon-