Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-66
W. országos ülés február 19. 1879. 1 jectura lehet csalódás; meglehet, hogy azok, a kik a mostani kormánynak személyes jó barátai, egy új kormánynak egy kézszorításra megint jó barátai lesznek — már t. i. szemben, háta mögött majd frondeurködnek; az is meglehet, hogy azokat, a kiket önérdek köt ide, miután a túlsó párt tagjai közül senki azzal nem gyanúsítható, hogy öt valami önérdek vezeti, (Elénk derültség a jobboldalon) tehát a saját pártjánál senki önérdekét a jövendő kormány nem kénytelen respeetálni, meglehet, hogy igy mindazon emolumentumokat, mik különösen a mostani időben, a magyar ministerium ujjairól lecsepegnek, (Elénk derültség a jobboldalon) az új kormány ezekre az az önérdek által ide kötött régi emberekre fogja átruházni. Azokat pedig, a kik még netalán duzzognának a „simplex. fráter" elnevezés miatt, majd azzal lehet kiengesztelni, hogy külön-külön megmondják minden egyesnek, hogy nem ő volt az alatt értve, hanem a többiek. (Nagy derültség.) llyformán újra összehozatik a nagy majoritás az új kormány támogatására ideig-óráig. Ez azonban, t. ház, tart addig, a mig a politikai akadály, a melyet említettem, felmerül. Egy oly ellenzéknek, a mely nem akar kormányra jutni soha, szabad minden eszközt felhasználni, minden alkalmat megragadni; de azon ellenzéknek, a mely arra számít, hogy majd egyszer maga fog ülni azon székeken, a hol azután a praxisban kell alkalmazni a theoriákat, nem szabad mindenféle utón megindulni. Önök pedig ezt tették. Oly ellentétes irányban léptek fel ellenzéki indítványaikkal, hogy pl. követeltek erélyes külügyi aetiót, de követelték a hadseregnél nagyobb megtakarítások eszközlését is. (Felkiáltások balfelöl: Ki kövelelte?) Ha itt nem is, de hírlapjaikban követelték. (Zaj balfelöl) Követelték, hogy építsük ki a zimonyi vasutat, a mely bennünket Szerbián keresztül összekössön Konstantinápolylyal és követelték egyszersmind azt is, hogy Szerbia iránt lépjünk fel ellenségesen. Magában pártjukban a közigazgatási ceutralisatiót és a vármegyék ellenállási jogát emlegették. (Zaj és felkiáltások balfelöl: Hát önök ezzel nem épen igy vannak?!) Hogy a megyék ellenállását ezen az oldalon védelmezte volna valaki, nem hallottam, de önöknél ez a scissió meg van. (Ellenmondás balról.) Ilyen egymással ellentétben áll ó ellenzéki szempontokat vitattak önök többször, számtalanszor. (Félkiáltások balfelöl: Ennyi az egész 9!) Van még a listámon több is. (Derültség.) Követelték a népteher leszállítását, de egyúttal az ország fizetésképességének fenntartását; követelték, hogy Ausztriának még belügyeibe is beleszóljunk és követelték, hogy azért Ausztriától a vámkérdésben, külön vámterület, a bankkérdésben, külön bank felállítása mellett, finanKÉPVH. NAPLÓ. 1878 —8í. III. KÖTET. eiális és nemzetgazdasági tekintetben teljesen elszakadjunk. Ezeket mind együtt egy csoportban junctim et conglomeratim oda dobni a ház asztalára —• jó arra, hogy a fennálló kormányt megbuktassuk, de jó arra is, hogy a rákövetkező kormányt hegyibe buktassuk, mert az egyszer felizgatott és ilyenekkel saturált közvélemény követelni fogja ugyanazt, a mi szerintünk egymással szembe tett lehetetlenség. Ez az, a min a legelső hónapokban az ez után következő nem homogén majoritás hajótörést szenvedne; mert olyan geniet még képzelek magamnak, a ki nagy és nehéz dolgokat az ellene tornyosuló ellenséges akadályokkal szemben is keresztül tud vinni; de oly géniében, a mely a saját maga rakta akadályokkal szemben egymással ellentétben álló nehéz dolgokat legyen képes realizálni, nem hiszek. T. ház! Meggondolva helyzetünknek mind a bel-, mind a külviszonyokra nézve való nehéz állapotát, én még azon esetben is, ha a kormány politikájával egy, vagy más kérdésben egyetértésben nem volnék, a budgeíet megszavaznám s ellenvetéseimet a maguk helyén alkalmaznám; annál inkább teszem pedig most, a midőn a kormány politikáját helyesnek, üdvösnek, javunkra szolgálónak vallom. (Derültség a bal- és a szélső' baloldalon.) T. barátaimnak itt ez oldalon csak annyit mondok: hogy ne szegy éljük a hűséget, mert az még ma is virtus. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Nagy derültség a bal- és a szélső baloldalon.) Elnök: Méltóztassék helyeiket elfoglalni. Folytatjuk a tanácskozást. Szalay Imre: T. ház! (Halljuk!) Mielőtt a szőnyegen levő tárgyhoz szólnék, engedje meg a t. ház, hogy reflectáljak a közvetlen előttem szólott Jókai t. képviselőtársam előadására, valamint Grünwald Béla t. képviselőtársam előadására is. Megvallom, nagyon nehéz helyzetben vagyok akkor, midőn oly kitűnő szónok után, milyen Jókai t. barátom, vagyok kénytelen előadásomat megkezdeni, kinek beszéde reám jó benyomást tett, sőt inkább kedélyemet azon búsongó korba helyezte vissza, midőn Tinódi Sebestyén a hon keserveit elkeseregve, bánatát énekbe öntötte. Azonban, midőn elszorult szívemben felidézte azon szomorú események emlékét, hirtelen eszembe jutott az, hogy nem igen régen ugyanaz a t. barátom, a ki a rokonszenv hangján oly húrokat pengetett, melyek bennem is visszbangzanak: egy gyűlés alkalmával székre fölállva, a következőket monda: „A legelső magyar ember a király, de azért mégis csak éljen Kossutb Lajos." Ez volt 7 esztendővel ez előtt egy baloldali gyűlés alkalmával. Hogyan változtak azóta az idők. Mi akkor majdnem egy táborban vol',13
