Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-66

66. országos ülés febraár 19. 1S79. 95 felejtették el. Mit kellett hallanunk ez ország­házban? Csak a legfőbbet mondom el. Hallottuk azt, hogy „ennél a parlamentnál, a hogy a nép mondja, sokkal jobb volt az absolutismus." Uraim, Ouy Fawkes, a ki a puskaporos összeesküvést tervezte az angol parlament ellen, ennél rosszabb merényletet nem tervezett a parlament háza ellen, mint az, a ki azt mondja, hogy a nép az abso­lutismust a maga casamataival, a maga börtönei­vel, a maga vesztőhelyeivel, a maga zsandárjai­val, a maga hivatalszobáival, a maga germanisáló ínstitutióival együtt, mind összevéve nem tar­totta rosszabbnak, mint ezt a mi házunkat. {Élénk helyeslés és tetszés a középen.) Hiszen sze­gény kis ház ez, szegény kis gunyhó — de a mi házunk! ha mi nem tiszteljük azt, hát akkor ki tisztelje? (Tetszés a jobboldalon.) Azt mondják, hogy a nép azt állítja, hogy jobb volt az absolutismus, mint a mostani parla­ment; igen, mert az absolutismus idején nem volt 120 hírlap, amely, a mint valami panasz támad, rögtön kivigye a bölcsőből és elkezdje megríkatni a nép előtt. (Élénk derültség.) Hanem itt volt a rendőrség. Midőn az akkori három hírlap közül egyikben csak ennyi volt, mint valamely munká­nak mottójául felhozva : „Hunnia nyög, letiporva sírnak a bús magyarok" — rögtön galléron fog­ták a szerkesztőt, mert az, hogy „nyög Hunnia" az nagyon jól van, de miért „sírnak a bús magya­rok" ? (Hosszan tartó nagy derültség) és ki lett adva a rendelet, hogy a bús magyarnak vigadni kell, mert különben a talpára vernek. (Folytonos nagy derültség.) Csak a pillanatnyi kényelmetlenséget érzi a mostani kor fia. Hisz a nép az akkori kornak eseményeiről nem is értesülhetett. Az új generatió, mit emlékezik arra, hogy apáik mit szenvedtek ez időszak alatt, minő küzdelmeket állottak ki? Azért beszélnek olyau könnyen arról az abso­lutismusról. (Igaz ! a jobboldalon.) Azt pedig senki sem mondja meg a népnek, hogy hiszen 30 millió frtot fizetünk most az abso­lutismus emlékére azon adósságokért, melyeket az absolutismus kötött, megkérdezésünk nélkül, s hogy azokért bűnhődünk mi azzal, hogy fizet­jük. (Nagy mozgás és zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Miért vállalták el?) Uraim ! nem a nép mondja azt, — én leg­alább nem hallottam soha, — hogy bár jönne vissza az absolutismus, hanem hogy ha a mi contentumunkat néznők, akkor mi, kik itt küz­dünk e székeken, mi mondhatnók azt, hogy bár jönne vissza az absolutismus, s ezt nem keserű­ségből s nem eorioláni sértett ambitióból, hanem tisztán a minden embernek megadott védelem ösztönéből mondhatnók. Mit vett el tőlünk az .absolutismus ? Mindent, a mit megkaphatott: asztalunkról a kenyeret, hátunkról a köpönyeget, minden a mi kezeügyébe akadt. De egyet nem vehetett el tőlünk : a hazafiúi becsületet. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Akkor volt becsületünk a haza, a nemzet előtt. Most ez az, a mit elvesznek önök tőlünk; elveszi azt az egyik párt a másik­tól és a másik az egyiktől. (Élénk tetszés jobb~ felöl. Felkiáltások a szélső balfelől; Mert meg­érdemlik !) Mikor megláttam Parisban a Louvre leégett részét, elgondoltam magamban: mégis boldog nép a franczia; volt neki egy pompás palotája, tele nagy férfiak szobraival; mikor azután a pártok megharagudtak egymásra, boszúból felgyújtottak a Louvret. Nekünk nem volt Louvreünk, nekünk csak élő hazafiakból, becsületes emberekből álló pan­theonunk volt; azt gyújtottuk fel! A franczia nép a Louvret felépíti újra, faragtat magának új szob­rokat ; de ki faragja nekünk újra azokat a nagy férfiakat, kiket mi összetörni segítettünk? (Zajos tetszés jobb felől. Mozgás balfelől.) Nincs köztiszteletü hazafi többé az ország­ban! Egyik párt megőrli a másikat; ma meg­őrlik ezt, utána következnek önök, (a baloldalra mutat) akkor majd megőrli önöket a szélső párt s azután az majd megőrli önmagát; (Tartós nagy derültség) ép úgy, mint a franczia forradalom­ban, először lenyaktilózták az igazi aristokratá­kat, azután azokat, a kikre ráfogták, hogy aristo­kraták, azután a girondistákat, végre a terroris­ták egymást! De még Robespierre humánus volt ellenfelei iránt, önökhöz hasonlítva. A terroristák előbb megölték ellenfeleiket, azután eltemették őket, de önök előbb eltemetnek bennünket s azután min­dennap ölnek. {Élénk derültség balfelöl. Tetszés jobbfelöl.) Vagy azt hiszik önök uraim, hogy irtózta­tóbb gondolat az, hogy valamikor a hóhérlegény fel fogja rúgni levágott fejemet, annál, hogy most mindeunap kell látnom élő fejemet felrugatni! Ha a magunk contentumáról volna szó, higyjék el önök t. képviselőtársaim, hogy nem e helyeken ülnénk; de azért mi még sem mond­juk azt, hogy legyen hát absolitismus; nem mondjuk azt, hogy jöjjön be hát az a sötétség, a melyben majd ki fog válni, hogy kik azok a hazafiak, a kik idebenn maradnak a gonosz idők viharaival megküzdeni, hogy még egyszer ismerje meg azokat a nép, hogy kik azok, a kik őt megvédelmezik olyankor, midőn mindenki elhagyja. Mi nem mondjuk tehát, hogy ám jöjjön az abso­lutismus ; sőt, ha akarna jönni, keresztbe tennők előtte lábunkat és küzdenénk ellene. És nem a magunk kedvéért jöttünk mi e házba. Minket ide a nemzet küldött. Es miért kül­dött ide? (Halljuk!) Talán azért, hogy képvisel­jük választó - kerületünket ? Nem, hanem hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom