Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-66

66. országos ülés febraár 19. 1S79. 95 felejtették el. Mit kellett hallanunk ez országházban? Csak a legfőbbet mondom el. Hallottuk azt, hogy „ennél a parlamentnál, a hogy a nép mondja, sokkal jobb volt az absolutismus." Uraim, Ouy Fawkes, a ki a puskaporos összeesküvést tervezte az angol parlament ellen, ennél rosszabb merényletet nem tervezett a parlament háza ellen, mint az, a ki azt mondja, hogy a nép az absolutismust a maga casamataival, a maga börtöneivel, a maga vesztőhelyeivel, a maga zsandárjaival, a maga hivatalszobáival, a maga germanisáló ínstitutióival együtt, mind összevéve nem tartotta rosszabbnak, mint ezt a mi házunkat. {Élénk helyeslés és tetszés a középen.) Hiszen szegény kis ház ez, szegény kis gunyhó — de a mi házunk! ha mi nem tiszteljük azt, hát akkor ki tisztelje? (Tetszés a jobboldalon.) Azt mondják, hogy a nép azt állítja, hogy jobb volt az absolutismus, mint a mostani parlament; igen, mert az absolutismus idején nem volt 120 hírlap, amely, a mint valami panasz támad, rögtön kivigye a bölcsőből és elkezdje megríkatni a nép előtt. (Élénk derültség.) Hanem itt volt a rendőrség. Midőn az akkori három hírlap közül egyikben csak ennyi volt, mint valamely munkának mottójául felhozva : „Hunnia nyög, letiporva sírnak a bús magyarok" — rögtön galléron fogták a szerkesztőt, mert az, hogy „nyög Hunnia" az nagyon jól van, de miért „sírnak a bús magyarok" ? (Hosszan tartó nagy derültség) és ki lett adva a rendelet, hogy a bús magyarnak vigadni kell, mert különben a talpára vernek. (Folytonos nagy derültség.) Csak a pillanatnyi kényelmetlenséget érzi a mostani kor fia. Hisz a nép az akkori kornak eseményeiről nem is értesülhetett. Az új generatió, mit emlékezik arra, hogy apáik mit szenvedtek ez időszak alatt, minő küzdelmeket állottak ki? Azért beszélnek olyau könnyen arról az absolutismusról. (Igaz ! a jobboldalon.) Azt pedig senki sem mondja meg a népnek, hogy hiszen 30 millió frtot fizetünk most az absolutismus emlékére azon adósságokért, melyeket az absolutismus kötött, megkérdezésünk nélkül, s hogy azokért bűnhődünk mi azzal, hogy fizetjük. (Nagy mozgás és zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Miért vállalták el?) Uraim ! nem a nép mondja azt, — én legalább nem hallottam soha, — hogy bár jönne vissza az absolutismus, hanem hogy ha a mi contentumunkat néznők, akkor mi, kik itt küzdünk e székeken, mi mondhatnók azt, hogy bár jönne vissza az absolutismus, s ezt nem keserűségből s nem eorioláni sértett ambitióból, hanem tisztán a minden embernek megadott védelem ösztönéből mondhatnók. Mit vett el tőlünk az .absolutismus ? Mindent, a mit megkaphatott: asztalunkról a kenyeret, hátunkról a köpönyeget, minden a mi kezeügyébe akadt. De egyet nem vehetett el tőlünk : a hazafiúi becsületet. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Akkor volt becsületünk a haza, a nemzet előtt. Most ez az, a mit elvesznek önök tőlünk; elveszi azt az egyik párt a másiktól és a másik az egyiktől. (Élénk tetszés jobb~ felöl. Felkiáltások a szélső balfelől; Mert megérdemlik !) Mikor megláttam Parisban a Louvre leégett részét, elgondoltam magamban: mégis boldog nép a franczia; volt neki egy pompás palotája, tele nagy férfiak szobraival; mikor azután a pártok megharagudtak egymásra, boszúból felgyújtottak a Louvret. Nekünk nem volt Louvreünk, nekünk csak élő hazafiakból, becsületes emberekből álló pantheonunk volt; azt gyújtottuk fel! A franczia nép a Louvret felépíti újra, faragtat magának új szobrokat ; de ki faragja nekünk újra azokat a nagy férfiakat, kiket mi összetörni segítettünk? (Zajos tetszés jobb felől. Mozgás balfelől.) Nincs köztiszteletü hazafi többé az országban! Egyik párt megőrli a másikat; ma megőrlik ezt, utána következnek önök, (a baloldalra mutat) akkor majd megőrli önöket a szélső párt s azután az majd megőrli önmagát; (Tartós nagy derültség) ép úgy, mint a franczia forradalomban, először lenyaktilózták az igazi aristokratákat, azután azokat, a kikre ráfogták, hogy aristokraták, azután a girondistákat, végre a terroristák egymást! De még Robespierre humánus volt ellenfelei iránt, önökhöz hasonlítva. A terroristák előbb megölték ellenfeleiket, azután eltemették őket, de önök előbb eltemetnek bennünket s azután mindennap ölnek. {Élénk derültség balfelöl. Tetszés jobbfelöl.) Vagy azt hiszik önök uraim, hogy irtóztatóbb gondolat az, hogy valamikor a hóhérlegény fel fogja rúgni levágott fejemet, annál, hogy most mindeunap kell látnom élő fejemet felrugatni! Ha a magunk contentumáról volna szó, higyjék el önök t. képviselőtársaim, hogy nem e helyeken ülnénk; de azért mi még sem mondjuk azt, hogy legyen hát absolitismus; nem mondjuk azt, hogy jöjjön be hát az a sötétség, a melyben majd ki fog válni, hogy kik azok a hazafiak, a kik idebenn maradnak a gonosz idők viharaival megküzdeni, hogy még egyszer ismerje meg azokat a nép, hogy kik azok, a kik őt megvédelmezik olyankor, midőn mindenki elhagyja. Mi nem mondjuk tehát, hogy ám jöjjön az absolutismus ; sőt, ha akarna jönni, keresztbe tennők előtte lábunkat és küzdenénk ellene. És nem a magunk kedvéért jöttünk mi e házba. Minket ide a nemzet küldött. Es miért küldött ide? (Halljuk!) Talán azért, hogy képviseljük választó - kerületünket ? Nem, hanem hogy