Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-60

4 60. országos ülés február 8. 1879. Bátor vagyok a t. képviselő urnak még az összeg megállapítására nézve figyelmébe ajánlani, hogy itt is lényeges befolyással van, hogy a eombinatió mily irányban mutatkozik a különböző hitelműveletek közül sikeresebbnek és előnyösebbnek s hogy ha e eombinatió elejtetik, akkor egyoldalulag járunk el s egyfelől a szükséges költségekről nem gondoskodunk, másfelől kényszerhelyzetbe jövünk és a pénzpiaezot folytonosan ostromolva, mindenesetre kellemetlenebb, sőt ártalmasabb és veszedelmesebb helyzetbe hozzuk az ország hitelét, mintha együttesen gondoskodunk az egész összegről. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék Helfy Ignácz képviselő ur indítványát mellőzve, a pénzügyi bizottság javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Németh Albert : Nem azért szólalok fel t. képviselőház, hogy a tegnap megtörtént szavazástól való elmaradásra nézve választóim irányában magamat kimentsem. (Zaj. Halljuk!) Mondom, nem azért szólalok fel, (Zaj. Sálijuk!) mert arra, hogy elmaradásomért magamat kimentsem, sem választóimnak én irányomban, sem énnekem választóim irányában mentségnek szüksége fenn nem forog. Hanem azért szólalok fel t. képviselőház, mert gyengélkedő állapotomban is kötelességemnek tartom e pillanatban felszólalni, a mennyiben örvendetes esemény képen vettem a tegnapi szavazást, miután e törvényjavaslatnak általánosságban megszavazása csak 14 szavazattöbbséggel történt. A kormánynak ily nagymérvű vereségével szemben, (Ellenmondás jabbftlöl. ügy van! balfelöl) mert azt tar.'om, hogy midőn a vas meleg, azt ütni kell, azért szólalok fel e czímnél, t. képviselőház, hogy figyelmeztessem önöket, mily inconsequentiába jön a törvényhozás e czím szövegének elfogadása által. Ugyanis itt az van mondva, hogy „az 1879. évben „szükséges* hitelműveletekről." Kérem aláson, t. ház, mi az, a mi „szükséges" ? A „szükséges" a constatált valósága bizonyos dolognak; a parsimoniának alapelve pedig az, hogy „ne szerezd be, a mire szükséged van, hanem azt, a mit elkerülni nem lehet." Eme non quibus indiges, sed quibus carere non potes." Hogy szükségesség czímén lehet-e fölemlíteni azon összegeket, a melyek a b) c) pontok alatt felemlittetnek, a hol jelesen azt mondatik, hogy „a törvény által megállapítandó" és „a közösügyi tárgyalásra kiküldött bizottságok határozata alapján a törvényhozás által a költségvetésbe fel fog vétetni." Később ismét a d) alatt azon öszszeg, „mely később a törvényhozás által meg fog állapíttatni." No, t. ház, hogy hogyan lehessen ezen összegekre nézve, melyek hypothetice vannak itt is előállítva, mint a melyek a törvényhozás által elfogadandók lesznek, peremtorie azt kimondani, hogy ezek szükséges hitelműveletek, ez az én logicai fogalmammal ellenkezik. De t. képviselőház, még egy más ok is van, a miért én e czím szövegét el nem fogadhatom, és ez az, hogy nagyot változott a situatió e törvényjavaslattal szemben 24 óra alatt; mert midőn e törvényjavaslat szavazás által elfogadva még nem volt, akkor igenis a kormány sokkal biztosabb lábon érezhette magát az előterjesztett törvényjavaslatra nézve, mint akkor, mikor 14 oly szavazattöbbséggel fogadtatott el ez a tegnapi napon, a mely 14 szavazat közt 8 minister és 3 államtitkár foglaltatik ben. (Felkiáltások jobbról: Azok is képviselők!) Ha tehát, mint mondom, a kormány 14 szavazattöbbséggel fogadta el e törvényjavaslatot, szeretném tudni, mily garantiával bir a közel jövőben, hogy majd a költségvetés tárgyalása alkalmával képes leszen ez összegeket valóban meg is szavaztatni. No, t. ház, én sokkal finomabb, sokkal tiszteletre méltóbb fogalommal vagyok a parlamentáris intézmény iránt, mint azok, a kik azt vélik, hogy ily nagy vereség után a Tisza-kabinetet tovább fenntartani birják. (Felkiáltások a jobboldalról: Ohó! Mozgás balfelől.) Én, t. ház, az én parlamentáris fogalmammal és az én erkölcsi érzékemmel nem tartom megegyeztethetőnek azt a situatiót, hogy akkor, midőn a különben is tönkrejutott, anyagilag kipréselt, romlásnak indult pénzügyi viszonyainkkal szemben száz millió arany forint kölcsön szavaztatik, hogy az a hazai közönségre nézve niegmegnyugfatással birjon, hogy ez eredmény tssak 8 minister és 3 államtitkár közreműködésével 14 szavazatnyi többség által éretett el. (Élénk helyeslés balfelöl.) Én, t. ház, remélem és hiszem, hogy midőn a biidget tárgyalása következik, akkorára a Tisza-kabinet már elporladozik. És mert én igy vagyok meggyőződve, és mert ezt a jelen situatió, és a hazai közhangulatra nézve egyedül tartom megnyugtatónak: igenis e hitben képtelennek tartom e törvényjavaslat következményeiben és részleteiben kifejtett reményeknek ténynyé válhatását. És mert ellenkezésben látom e fogalommal a felolvasott czím szövegét, ugyanazért én el nem fogadom azt, hanem pártolom Helfy Ignácz t. barátom módosítványát. (Helyeslés bal/elöl.) Kiss Albert: T. ház! Én egészen más indokból kívánok ehhez a tágyhoz hozzászólni, mint az előttem szólt t. képviselő ur. Ha nem 14, hanem 114 lett volna az a többség, a melylyeí a törvényjavaslat tegnap elfogadtatott, én még akkor is indokoltnak látnám azon előterjesztést és indítványt, a mely Helfy Ignácz képviselőtársam részéről tétetett; indokoltnak látnám pedig, mondom — ha nem 14, hanem 114 sza-