Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-32
m 32. országos ülés deczember 9. 187S. necsak azon tisztességes modorban részeltesse a túloldal ezen oldalt, hogy fel is szólal a kormány támogatására, hanem egyúttal ne meneküljenek mindjárt a teremből s legyenek szívesek a lehető észrevételeket is megfigyelni. (Mozgás jobb/élői.) Én azt hiszem, ez is azon tisztességes modorhoz tartozik, a melylyel parlamentaris alkotmányos világban az ellenzék iránt viseltetni kötelesség s ép azért szerettem volna, ha Csernátony Lajos képviselő urat láthatom itt a teremben, mert nem tehetek róla, miután ő Irányi Dániel t. barátomat arra utasította, a mi az esti lapokban fog megjelenni, én őt arra kérem, hogy az 1872-ben megjelent országgyűlési naplót legyen szives megfigyelni. (Halljuk!) Csernátony Lajos képviselő ur ugyanis az indítvány ellenében, azzal iadokolta a kormányt támogató szavazatát, hogy az 1867-ki újabb törvény a kérdéses jogot nem adta meg a háznak. Az 1872-iki naplóban a 226. lapon Csernátony Lajos képviselő ur ezeket mondotta :f(Halljuk!) „Én, t, ház, az 1867-ki törvényeket s jelesen a XII. törvényczikket sohasem tartottam alapnak; én a magyar nemzet ezer éves történetét tartom alapnak; az önök 1867-iki constitutiója és törvénye legfelebb egy emeletecskét képez rajta: az nem alap, hanem egy emelet, egy hozzáadás, egy contignatió, s egyéb semmi." (Nagy derültség halfelöl.) Ebben meg fogja találni Csernátony Lajos képviselő azt, hogy azon jogot, melyet mi ma is óhajtunk e nemzetnek, hogy azt minden adandó alkalommal és minden perczben megváltoztathassa, önmagának követelte. Tehát hazánk azon alkotmányos törvényei ellenében, a melyeket felidézett Irányi Dániel t. képviselőtársam, úgy hiszem, hogy indokait önmaga czáfolta meg a t. képviselő ur és legyen szabad mindnyájunknak s a ház tisztelt tagjai közül kivált azoknak, kik 1348-ban is képviselők voltak, emiékezetökbe hozni az 1848. évi országgyűlés tetteit. (Halljuk!) És ezzel szabad legyen bezárnom indokolásomat, hogy miért fogadom el Irányi Dániel t. képviselőtársam javaslatát a tisztelt ministerelnök ur azon indokolása ellenében, mintha ez a parlamentaíis gyakorlattal nem egyeznék meg. Hát én azt hiszem, meg fog engedni a t. ministerelnök ur, hogy azok a ministerek, kik 1848-ban felelős ministerei voltak Magyarországnak, hogy talán mégis értettek a parlamentarizmushoz és azt hiszem, hogy azon fejedelem is, a ki akkor törvényesen koronázott királya volt az országnak, nem kivánt a fejedelmi jogokból semmit elvonni a maga részére, úgy hogy egyúttal azokat r a jogokat a törvényhozás is jóvá ne hagyja. Én emlékezetébe hozom a tisztelt háznak, hogy az ország nagy közvéleményét biró kormány ellenében azon tárgyban ellenzéket képeztem: vájjon Magyarország hadserege, vájjon Magyarország hadseregébe megajánlandó újonczok, melyeket az összes képviselőház egy szívvel, egy lélekkel megszavazott, a haza védelmére fordíthatók-e az olasz nemzetiség közszabadsága ellenében,— igen vagy nem? És e tárgy az országgyűlésen vitattatott meg az akkori parlamentaris ministerek hozzájárulásával, óhajtásával és az összes törvényhozásnak megelégedésével. Én kisebbségben maradtam, leszavaztattam a képviselőházban ; de legalább alkalma nyilt az államnak nyilatkozni e tárgyban és nagy különbség van a között, elismerem, mert akkor Olaszországnak azon része, melyre kéretett a képviselőháztól, hogy a hadsereg egy része ott is fordittathassék a haza megmentésére, még az osztrák monarchia része volt és mégis a képviselőház döntött: vájjon a képviselőház adja-e meg, vagy nem. És most Önök egy Bosnyákországért akarnak ellenkezőleg eljárni? (Derültség.) Én nem tudok többet mondani a parlamentaris gyakorlatra nézve, mint azt, hogy ezen kérdést az önök bírálatára bizom. Elnök; Szólásra senki sem lévén följegyezve, a vitát befejezettnek jelentem ki. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! A véleményöket elmondott t. szónok urak korábbi nyilatkozatom ellenében meggyőztek engem arról, hogy hibás lépés volt tőlem az, hogy tekintettel arra, hogy most nem régiben nyilatkoztam az indokokról, melyek engem vezettek, hivatkozva azokra, nem akartam újabban bővebben kifejteni nézeteimet. Tettem ezt azért, mert én legalább részemről azon meggyőződésben vagyok, hogy az egyszer már elmondottakat minduntalan felmelegítve előadni egyáltalában nem lehet a t. házra nézve érdekes; és nem lehet a dolgok eldöntésére szükséges. A most szerzett tapasztalatok után, hogy tisztázzam azt, a mit akartam és a mi annyiféleképen magyaráztatott, kénytelen leszek némelyeket a lehető rövidséggel előadni. (Halljuk!) Az első, a mit itt megjegyezni kívánok, az, hogy mindazok, a melyeknek analógiáját Irányi Dániel igen í. képviselő ur felhozta, valamint az utóbb felhozott körülmény maga, egyáltalában a jelen helyzetre néni alkalmazhatók és így csak mellesleg jegyzem meg, hogy én is sajnálom, hogy Irányi Dániel t. képviselő ur nincs a házban, de én abban tisztesség elleni vétséget, hogy elmondván a maga mondandóját, a házból eltávozott, egyátalában nem látok; de akkor, azt gondolom, más irányában sem lehet nem tisztességes eljárásnak nevezni, ha más is megteszi azt, hogy midőn elmondta saját nézeteit, a házból távozik. (Igaz! ügy van! jobb/elöl). Különben azon törvényekre, azon békekötések beczikkelyezésére hivatkozni, a melyekre a t. képviselő ur hivatkozott, azt gondolom egyáta-