Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-32
82. országos ülés deezember 9.1878. S3 Iában nem lehet; nemesak azért nem, mert azok más viszonyok közt létrejött régibb törvények; nemcsak azért nem mert azoknak némely részével az újabban megalkotott törvények ellentétben állanak; hanem nem lehet azokra hivatkozni azért, mert azon békekötések az országnak belügyeivel, a partiummal, a vallásszabadsággal foglalkoznak, sőt azoknak egyike még azzal is foglalkozik, hogy kik legyenek a magyar országgyűlésnek tagjai. No már, hogy ily szerződések törvénybe ! igtatásából, a melyek elannyira belügyekkel foglalkoznak és a melyek önálló fejedelemmel szem- i ben vívott háborúnak eredményei is, de még is j egyúttal egy belháborúnak eredményeit is vették fel magukba, — hogy azokból lehessen analógiát j kihúzni a mostani viszonyokra, ez, azt hiszem, j egyátalában lehetetlen. Ugyanez áll azon 1848. évi példáról, melyet Madarász t. képviselő ur felhozott. Nem akarok j én annak bővebb bonezolgatásába bocsátkozni, j éltem én is akkor, sőt jelen is voltam a tárgya- | láskor és igen jól tudom a történteket, habár ! nem is voltam tagj a a képviselőháznak, — de I már azon oknál fogva, mert ott először szó volt ! oly tartományokról, melyek a monarchiához tartoztak és másodszor, mert szó volt a kért újon- I czok megszavazásáról és e megszavazással kapcsolatosan jött elő a kérdés... Madarász József; Később jött elő! Tisza Kálmán ministerelnök: Engedel- í met kérek, kapcsolatosan jött elé, igen jól emlék- I szem reá és emlékszem még azon fényes szónoklatráig, a melynek folytán a t. képviselő ur kisebbségben maradt, (Derültség) igen jól emlékszem mindezekre, de ezekből az említett okoknál fogva a mai helyzetre analógiát vonni egyátalában nem j lehet. Ezt mellékesen fölemlítve, t. ház, még azt | jegyzem meg, hogy én nemcsak azt mondtam volna, hogy nemzetközi szerződések elő nem ter- j jesztendők; de sőt, midőn e házban a kérdés a ! múlt hetekben legelőször szóba jött, a határozati j javaslat feletti szavazásnak felfüggesztését kértem mindjárt az előterjesztésben; mert kilátásba helyez- j tem, hogy azon helyzetben leszek, hogy a határozat feletti szavazást feleslegessé tegyem és így j egyáltalában az 1867: XII. t.-cz. 8. §-nak ren- 1 delkezését kétségbe nem vontam. Én, t. ház, azt nem mondottam sem akkor, j sem most, hogy a berlini, vagy az ilynemű nemzetközi szerződést a ház nem tárgyalhatja; hanem csak kijelöltem akkor, bőven kifejtve ez iránti nézetemet, hogy mely irányban képezheti felfo gásom szerint, törvényeink értelmében és a külügyekkel szemben követhető parlamenti eljárás szempontjából a képviselőház tanácskozásainak tárgyát. Elmondottam akkor azon nézetemet, melyet fenntartok ma is, hogy még oly államokban is, hol a külügyek vezetése felett egy egységes parlament határoz: a nemzetközi szerződések érvénye, el- vagy elnemfogadása felett, nem szoktak határozni. E tekintetből hivatkoztam ugy a múlt időknek, mint a most előttünk lefolyó események történelmére. Mert az igaz, hogy a Blue-bookban igenis letétetett a berlini szerződés az angol törvényhozás asztalára, a mely azt tárgyalta is, és pedig, mint a t. képviselő ur felhozta, egyedül azon szempontból, hogy helyesli vagy nem helyesli-e a kormány eljárását. Eötvös Károly (közbeszól:) Ezt akarjuk mi is! Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, én nagyra becsülöm a t. képviselő ur akaratát, de azt hiszem, hogy ezen czélú és irányú törekvését és ezt csakugyan senki sem vonhatja kétségbe, még Apponyi t. képviselőtársam sem •—• gyakorolta minden egyes képviselő. Hiszen mindössze öt — de a melyekről beszélni akarok, három felirati javaslat feküdt a ház asztalán. Ezeknek egyike a berlini szerződésben kifejezést nyert külpolitika miatt körülbelül vád alá akarta helyeztetni a kormányt; (Ugy van! a szélső baloldalon) másika ugyanezen alapon indítványozta, hogy fejeztessék ki a bizalmatlanság a kormány iránt: harmadika pedig azt mondotta (Halljuk! Mit mondott f baljelöl) és igen helyesen méltóztatott idézni, akkor is az volt nézetem, és ma is az, — hogy ez alkalommal még nem látják a dolgot annyira érettnek, hogy ezen politika felett helyeslőleg, vagy helytelenítőleg lehessen ítélni. Ez tehát nem azt teszi, hogy nem volt alkalom az itéletmondásra; nem azt teszi, hogy ezen szempontból a szerződés nem tárgyaltatott, mert ez oly annyira megtörtént, hogy a kormány eljárása fölött két concret indítványban mondatott itélet, hanem teszi azt, hogy ezen tárgyalás folyamában a ház többsége azt találta helyesnek, hogy az események jelen állapotában a határozott itélet mondásától tartózkodjék. (Ugy van! a job boldalon.) Azt mondja Apponyi t. képviselő ur, hogy mégis különös, hogy mikor a politikai apretiatio czéljából terjeszti be a ministerelnök ur a szerződést: akkor a képviselőház nem mond politikai apretiatioí, nem mond ítéletet; azután pedig, midőn ismét tárgyalni akarják, akkor azt mondja a ministerelnök ur, hogy ezen szempontból már tárgyaltatott a szerződés, és hogy ily ürügy alatt akarja a kormány megfosztani a házat attól, hogy a kormány politikája felett Ítélhessen. Én t. ház, semmiféle ürügyet nem szoktam keresni, nem keresek ma sem. (Halljuk! Mozgás a baloldalon.) 11*
