Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-32

82. országos ülés deczember 9. 1878. 77 T. ház; én hajlandó vagyok most a vita kedveért, a nélkül, hogy érdemleges álláspontomnak ezzel praejudicálni akarnék, a ministerelnök urnak ezen álláspontját elfogadni, mert ez nekem tökéletesen elég annak bebizonyítására, hogy a berlini szerződést napirendre tűzni szükséges. A ministerelnök ur azt mondja, hogy a berlini szerződésben foglalt eljárás felett a politikai appretiatio jogát a ház gyakorolta a felirati vita alkalmával. De én hivatkozom magára a ministerelnök úrra, ki a felirati vitában tartott utolsó beszédében azon felfogással szemben, hogy a többség felirati javaslatában, — mely már elfogadtatott, tehát a háznak felirata, a kormány politikájának elitélését foglalná magában -— azt nyilvánította, hogy e felirat sem helyeslést, sem helytelenítést nem tartalmaz, hanem igenis az Ítélet felfüggesztését tartalmazza. {Helyeslés a baloldalon.) E szerint tehát a politikai appretiatio jogát a kormány eljárására nézve gyakorolták ugyan egyes képviselő urak a vita közben: a ház azonban ezen felirat elfogadása által a ministerelnök urnak és pártjának saját állítása szerint azt nem gyakorolta, nem is akarta gyakorolni. {Helyeslés a haloldalon.) Már t. ház, es mégis sajátságos eljárás, hogy mikor tárgyaljuk a feliratot, azt mondják: „mi nem akarjuk ítéletünket végleg kimondani, mert még nem vagyunk a kellő felvilágosítások birtokában, — ez alatt az idő halad, megtörténnek azon tények, melyektől a kellő felvilágosítások megadása váratik; (mert hiszen azokon kivül, a miket már hallottunk, vagy még e napokban hallani fogunk a delegatióban, a múltra nézve egyéb felvilágosítást nem kapunk) mikor pedig az ügy így befejezve van, miután elébb azért nem mondtunk Ítéletet, mert a kellő felvilágosítás nem volt meg, most azért nem mondunk, mert már ez előtt szólottunk a tárgyról? (Helyeslés balról.) Ezen eljárás t. ház végkövetkeztetéseiben oda vezet, hogy különböző ürügyek alatt, melyek egymással ellenmondásban állanak, nemcsak a többek által kétségbevont jóváhagyás jogától fosztjuk meg a parlamentet, hanem gyakorlatban magának a politikai appretiatiónak senki által nem tagadott jogatol is. {ügy van! ügy van! a baloldalon.) Nyilatkoznom kell a ministerelnök urnak azon sokszor előforduló és megvallom — nálam legalább már megbotránkozást keltett hivatkozására, central-parlamentre és mindenféle más mumusokra, továbbá azon indirect gyanúsításra, hogy azok, a kik a ház alkotmányos jogainak fenntartását kívánják és azért szót emelnek, a fennálló institutiók felforgatásra czéloznak— tekintettel ezekre, legyen szabad egyszer-mindenkorra megjegyeznem: hogy nem azok ellenségei a létező institutióknak, a kik azt igyekeznek bebizonyítani, hogy azok fentartása mellett is képes a magyar parlament azon jogokat, melyekre szükségünk van, gyakorolni, hanem azok, a kik mindig ezen intézmények hiányos voltára és kényes természetére hivatkoznak, hogy ebből minden alkotmányos jog gyakorlásának lehetetlenségét magyarázzák ki. (Élénk tetszés a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Ennélfogva a képviselőház azon alkotmányos jogának, — mely senki által kétségbe nem vonatott, hogy a berlini szerződés felett politikai Verdictet mondhasson — fentartása végett — kérem a t. házat, méltóztassék a berlini szerződésnek napirendre tűzésére vonatkozó indítványt elfogadni. (Élénk helyeslés bálfelöl.) Simonyi Ernő : T. képviselőház! (Halljuk!) Mindenekelőtt csodálkozásomat kell kifejeznem a felett, hogy a háznak oly régi tagja, mint Csernátony képviselő ur, azon kezdte beszédét, vájjon e tárgyról lehet-e beszélni vagy nem, s az elnök ur utasítását kérte, hogy lehet-é e részben szólni. Én nem tudom, de azt hiszem, nincs parlament a világon, melyben, ha egy indítványt tenni lehet, ezen indítványhoz szólni ne lehetne. Már pedig nálunk a házszabályok világosan azt mondják, hogy szót kérhetnek akármikor azok, kik napirendet indítványozni akarnak. Az én t. barátom Irányi nem is tett egyebet, mint napirendet indítványozott. 0 azt indítványozta, hogy a berlini szerződés tűzessék napirendre. Tehát én részemről tiltakozom az ellen, hogy a ház elnökének elhatározásától függesztessék fel, vájjon e tárgyhoz szólni lehet-e vagy nem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elismerem, hogy az elnök ur helyesen, a házszabályokhoz képest döntött a kérdésben : de én e kérdést egyáltalában oly kétségen felettinek tekintem, hogy abban senkinek elhatározását szükségesnek nem tartom. Sajnálattal kellett hallanom és tapasztalnom azon erőlködést is, melyet Csernátony képviselő ur itt kifejtett, erőlködvén annak bebizonyításában, hogy Magyarországnak nincs annyi joga, mint a mennyi a törvénykönyvben van. Engedelmet kérek, megvolt mondv indítványozó t. barátom Irányi által, hogy maga az angol parlament, melyre oly gyakran történik hivatkozás, csak száz évvel ezelőtt is távolról sem bírt azon jogokkal, melyekkel bir most. Miért? Mert természetes dolog, hogy midőn két hatalom közt folytonos a súrlódás, és a jogokra nézve kérdések támadnak, akkor mindegyik igyekezik a maga hatáskörét nagyobbítani és tágítani. Tehát azt hiszi a képviselő ur, hogy Magyarországnak, Magyarország népének, Magyarország jólétének inkább fog használni, ha a kormány hatalom hatáskörét tágítja, mint ha az ország képviselőinek hatáskörét tágítja? Minden parlamentnek feladata az, hogy a maga hatás-