Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-32
74 32 ' országos ülés deczember 9. 1878. Észak-Amerikában ugyanis a senatus beleegyezése nélkül a kormány nem köthet külállamokkal semmi szerződést, Svájczban hasonlókép a, két tanács, t. i. a cantonok és a nép által választott nemzeti gyűlés beleegyezése nélkül semmi diplomatiai szerződés érvényre nem emelkedhetik. Azt mondja talán a ministerelnök ur, hogy sem Amerika, sem Sväjcz nem birnak tulajdonképi parlamenti, ámbár alkotmányos rendszerrel ? De én azt gondolom, hogy ezen kérdést nem ezen szempontból, hanem egyedül az alkotmányos szabadság szempontjából kell megbírálni. (Ugy van! a szélső balon.) Mert mivé lesz az alkotmányos szabadság, ha a kormánynak, vagy ha ugy tetszik, a fejedelmeknek a legfontosabb dolgokban szabad lesz a nemzetet, a nemzet szabad akaratát mellőzni? Nem szabad akár csak a perrendtartásnak egyetlenegy paragraphusát is megváltoztatni; nem szabad egyetlenegy ujonczot besorozni: nem szabad egyetlenegy fillért is kivetni az állam polgáraira magának a fejedelemnek a nélkül, hogy az országgyűlés előlegesen beleegyezett: de szabad volna béke és háború felett rendelkezni; szabad volna véres háborúba bocsátkozni; szabad volna oly békét kötni, mely a nemzetre kárt és veszedelmet hozzon. Ez uraim, ellenkeznék nemcsak a szabadsággal, hanem magával a józan észszel, a logikával. (Ugy van! balfelöl.) De nemcsak köztársaságok gondoskodtak ekként a maguk országgyűléseinek joga biztosításáról ; Ausztria nem köztársaság, az osztrák birodalom 1867. decz. 31-diki törvénye, mint azt t. képviselőtársam Molnár Aladár egy ízben idézte, mégis egyenesen azt rendeli, hogy nemcsak a kereskedelmi szerződések, hanem mindazon diplomatiai kötések is, a melyek által a birodalomra — „aufs Keich" mint ők mondják — teher, vagy egyes polgárokra kötelezettségek hárulnak, a Reichsrath jóváhagyása elé térj esztendők. E szerint, t. ház, világos, hogy nemcsak köztársasági forma alatt élő nemzetek, hanem monarchicus államok is tárgyalják azon békeokmányokat, diplomatiai szerződéseket, melyeket a kormány más államokkal kötött. Es így be van bizonyítva, a mire előadásom kezdetén vállalkoztam ; hogy ugy törvényeink, mint az alkotmányosság elve megköveteli, hogy az ily fontos okmányok, a képviselőháznak, az országgyűlésnek tárgyalása alá bocsáttassanak és azok felett ez határozatot hozzon. Ezeknél fogva tehát arra kérem a t. házat, hogy mellőzve a t. ministerelnök ur ellenvetéseit, a tárgyalást elrendelni méltóztassék; tekintet nélkül arra, ha vájjon az osztrákok teszik-e ugyanazt vagy nem; mert ez, egyéb okokat elhallgatva, a magyar parlament méltóságát sértené. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Csernátony Lajos: T. ház! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Eláll! A középen: Halljuk!) T. ház! En azt a figyelmeztetést hallom, hogy nem lehet a tárgyhoz szólani; ez iránt kellene tehát tisztába jönnöm, mielőtt észrevételeimet megteszem. (Felkiáltások balfelöl: Senki sem mondta, hogy ne lehetne?) Méltóztassék az igen t. elnök ur tudtomra adni, vájjon nem szólok-e a házszabályok ellen? Elnök: T. ház! A képviselőháznak november 30-án tartott ülése kezdetén Irányi Dániel képviselő ur azt az indítványt tette, hogy a berlini szerződés — akkor ugy mondotta — a kedden, vagy szerdán tartandó ülés napirendjére tűzessék ki. Ekkor Trefort Ágost minister ur arra kérte a házat, hogy a határozat hozatala az ülés végére halasztassék, a mikor a ministerelnök ur is jelen lesz. Később aztán, az ülés vége felé a tárgy ismét felvétetvén, a ministerelnök ur kérte a házat, hogy halaszsza el rövid időre az ezen indítvány feletti határozathozatalt és a ház ennek folytán ezen indítvány felett a határozat hozatalát rövid időre elhalasztotta. Valamelyik következő ülésben, ha jól emlékszem gróf Apponyi Albert szólalt ismét fel, kérdezvén, hogy a ministerelnök ur az általa bejelentett nyilatkozatot mikor teszi meg, s ekkor a ministerelnök ur kijelentette, hogy a ház legközelebbi ülésében e tárgyban nyilatkozni fog. Nem mondom, t. ház, hogy akkor, a mikor Irányi Dániel képviselő ur a kérdéses indítványt megtette, a házszabályok szerint nem lehetett volna helyén az, hogy az indítvány, mint külön indítvány, annak rendje szerint tárgyaltassék; de miután már most az ügy mindazokon a stádiumokon, a melyeket említettem, keresztül ment: részemről azt gondolom, hogy azon indítványnak tárgyalását, hogy a berlini szerződés napirendre tuzessék-e vagy sem, gátolni már most nem lehet. (Általános helyeslés) Csernátony Lajos: T. ház! Az előttem szóló t. képviselőtársammal egyetértek abban. hogy a föuforgó kérdés jogkérdés, másképen kifejezve törvénykérdés, az az: van-e jogunk, illetőleg van-e törvényünk az ily nemzetközi szerződések tárgyalása mellett? Ha volna erre világos, tiszta jogunk és törvényünk: akkor, megvallom, hogy a vitát részint feleslegesnek tartanám, részint a tárgyalást nem tartanám egyáltalában hátrányosnak az országra; de miután épen az a baj, hogy az 1867. törvényből nem lehet erre a jogot kimagyarázni (Nagy mozgás és ellenmondás balfelöl) én épen ezen jogunknak kétségbevonása feletti tárgyalását nem igen tartom az országra nézve előnyösnek. (Mozgás balfelöl.) Az én t. képviselőtársam törvényeket idézett a 15. és 16. századból arra, hogy ilynemű szer-
