Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-32

Sfi. országos ülés déezember 9,1878. 73 ipsum principem Tränsylvaniae eonfecti sünt, postulatque Sua M. ut Status et Ordines Regni iisdem articulis assentire velint: Ideo eosdem articulos fideles St. et Ord. hujus Regni obedienter aecepíantes, illos praesentibus eorum constitutionibus ínserunt et pro ratis, gratisque admittunt." Következik a békekötés XII. czikke, a megfelelő zárszavakkal. Hasonlókép később 1606-ban, a II. Rudolf és I. Mahomed között kötött béke egész terjedelmében vétetett föl a törvénykönyvbe; nemkülönben a bécsi, valamint azután a linczi békekötés is. Úgy, de azt mondhatja a t. ministerelnök ur — a mint hogy emlékezem, hogy a minap említette is — ezen törvényeket az újabb, nevezetesen az 1867: XII. t. ez. eltöröite, a mennyiben ennek — gondolom — 8-ik §-ában a diplomatikai okiratokról csakis annyi mondatik, hogy azok az országgyűléssel közlendők; mig egyéb nemzetközi szerződések, milyenek a vám- és kereskedelmi, posta- és távirda-szerződések, a XVI-ik czikkben a törvényhozás jóváhagyása alá rendeltetnek bocsáttatni. Nem mondhatom, t. ház, hogy az 1867. XII. t. cz.-nek idézett §-a engem tökéletesen kielégít; mindenesetre tanácsos lett volna annak szerkesztésében különös helyzetünknél fogva nagyobb óvatossággal járni el. De azért azt gondolom, hogy a törvényhozásnak joga ezen határozatlan szerkesztés által egyátalában nem csorbíttatott. Mert ugyanis, miért, mi okból rendeli hát a törvény a diplomatiai okmányokat az országgyűléssel közöltetni? Csupán tudomásvétel végett? Tehát ha az országgyűlés ezen okmányokat a nemzet jogaival, érdekeivel ellenkezőknek tartja : akkor is kénytelen legyen azokba belenyugodni, beérve azzal, hogy a ministereket utólag kérdőre vonja. Hát vájjon, ha a ministerek mind perbe fogatnak is; ha a ministerium összes tagjai vád alá helyeztetnek és elitéltetnek is: jóvá lesznek téve azon károk, melyek egy helytelenül kötött diplomatiai szerződés által az országra háramolhatnak ? De maga azon törvény is, melyre a t. ministerelnök ur a minap, mint maga mellett bizonyítóra méltóztatott hivatkozni, az én nézetem szerint igenis mellettem bizonyít. Mert ha a kisebb fontosságú szerződéseket, miíyenek a kereskedelmi- és vám-, posta- és távirdaszerződések, valamint azok, melyek a bűnösöknek kölcsönös kiszolgáltatását tárgyazzák, a törvényhozásnak jóváhagyása alá kell terjeszteni: mennyivel inkább szükséges, és logice követelhető, hogy oly szerződések, melyek béke és háború, tartományok, országrészek átengedése, vagy szerzése — és így meglehet az országnak léte és nem léte felett határoznak, a törvényhozás beleegyezése nélkül ne köttethessenek. KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. I. KÖTET. A magyar országgyűlésnek, eltérőleg más országok gyűlésétől, még az a joga is megvan, hogy a háború iránt is előlegesen kérdeztessék meg, és a fejedelem az országgyűlés előleges beleegyezése nélkül háborút se indíthasson. Erre is számos törvény létezik törvénykönyvünkben, engedjék meg, hogy csak egyetkettőt idézzek. Az 1608. évi II. t. ez. 1. §-a így szól: „Ideo, ut eam, (pacem) quoqne sua Regia maiestas observet, observarique faciat, nec giné praescitu et consensu regni in Hungária et partibus sibi annexis ullum vei bellum moveat, vei militem extraneum introducat, decretnm est." Hasonlóképen rendelkezik az 1618. II., valamint későbbi törvények is. De azt vetette ellen a t. ministerelnök ur, hogy ezen követelés a parlamentáris kormány formával, a parlamentaris szokásokkal ellenkezik. Ez alkalommal nem, de emlékezem, a múltkor különösen Anglia példájára méltóztatott hivatkozni. Jól tudom t. ház, hogy Angliában nem szokás a külhatalmakkal kötött szerződéseket a parlamentnek külön tüzetes jóváhagyása alá terjeszteni; de eltekintve attól, hogy ezen jogot mi. saját magunk törvényeire hivatkozva, gyakorolhatjuk, és követelhetjük: a mi magát Angliát illeti, azt gondolom, t. képviselőház, hogy az angol alkotmány, úgy, a mint azt ma látjuk, még egyátalán nem befejezett mű. A t. ministerelnök ur igen jól tudja, hogy az angol parlamentnek ezelőtt csak két századdal is, de ne menjünk oly messze vissza, csak egy századdal is, nem voltak olyan jogai, mint a milyenekkel ma bir. Azon időben, mikor egy király, I. Károly, katonáktól követve, a parlamentbe belépni mert, és öt, neki nem tetsző követ kiadatását követelte, azon időtől fogva a mai napig igen sok változáson ment keresztül az angol alkotmány, de mindig a parlament, mindig a nemzet érdekében. És én hiszem, t. képviselőház, hogy ha találkoznék angol kormány, mely a nemzetnek nemcsak kívánsága ellenére, hanem határozott tiltakozása daczára követne a külügyekben politikát s .kötne oly szerződést, melyet a nemzetnek parlamentje előre elitélt és megtiltott: akkor azon kivül, hogy a miuistereket bizonynyal komolyan feleletre vonná, gondoskodnék oly biztosítékokról is, melyek hasonló esetek ismétlését lehetetlenné tennék. (Ugy van! a szélső balon.) Hogy ez eddigelé nem történt, az az angol ministereknek törvény iránti tisztelete mellett bizonyít. Bizonyít azonkívül az angol parlamentnek határozott magatartása mellett is, melynél fogva saját jogait egyes kormányoknak feláldozni nem hajlandó; ha — mondom — bekövetkeznék ily eset, gondoskodnék Angolország is a maga parlamenti jogainak tökéletesebb biztosításáról azonképen, a mint gondoskodott ÉszakAmerika és a svájezi köztársaság. 10