Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-31

58 31. országos ülés deczember 7. 1878. fogadhatta el azon válaszfelirati javaslatot, melyet a többség megszavazott. De t. képviselőház, én mint mondottam, a kormánynak újjáalakulását sem tartom a parlamentaris kormányrendszer szabályaival megférhetőnek, mert azon válaszfelirat, a melyre imént hivatkoztam, világosan kárhoztatta a kormánynak a keleti ügyekben a múltban követett politikáját; a jövőre nézve pedig azon határozott óhajtást fejezte ki: hogy Bosznia és Herczegovina occupatiója minél előbb szüntettessék meg és az annexio semmi esetre se létesíttessék. Annálfogva, miután a ministerelnök ur és ministertársai ezen válaszfelirathoz hozzájárultak és újra magukra vállalták az új kormány alakítását, azon feliratot zsinórmértékül kellett volna venniök. És ime mit látunk ? A ministerelnök nr nem hogy a Bosznia és Herczegovina megszállásának rövid idő alatt való megszüntetését megígérné, hanem ellenkezőleg, a külügyminister úrral együtt annak lehetőségét lebegteti szemeink előtt, hogy a megszállásból annexio lesz. És mit mondjak, t. ház, a parlamentaris rendszer szempontjából a többség magatartásáról? Ugyanazon többség, a mely a most említett válaszfeliratot elfogadta, a mely a válaszfeliratban a kormánynak a múltban követett keleti politikáját kárhoztatta, a mely abban határozott kifejezést adott azon óhajnak, hogy a török két tartomány megszállása a lehető legrövidebb idő alatt megszüntettessék; hogy az atmesio végre ne hajtassék: most azon kormánynak, mely a megszállást folytatni, sőt azt megörökíteni akarja, bizalmat szavaz és azt továbbá is pártolni hajlandó. (Mozgás jobbról. Zaj balról.) \ Uraim, vagy a válaszfelirat nem volt őszinte, vagy az önök támogatása, melyet a kormánynak Ígérnek, nem az. (Ugy van! balfelöl.) Ha ez parlamentaris kormányrendszer, akkor uraim nem tudom, hogy mi ellenkezik a parlamentáris rendszerrel s nem tartanak-e önök uraim attól (Halljuk! Halljuk!), hogy azon bizalom, melyre a törvényhozásnak annyira szüksége van, de a mely — fájdalom — már eddig is a nemzet kebelében nagyon meg van ingatva, kivész, ha azt látja a nép, hogy azok, a kiket érdekeinek védelmére küldött ide, oly kormányt támogatnak, a mely azon politikát, a melyet a nemzet határozottan elitélt, folytatni van elhatározva. (Ugy vaníbalfélől.) S nem tartanak-e uraim attól, hogy a népben, kétségbe esve, hogy bajainak törvényes úton való orvoslását elérheti, az önsegély eszméje fog felébredni (Úgy van! a szélső balon), a melynek Dániel Pál (közbeszól): Próbáljuk meg! Nagy zaj és nyugtalanság a szélső' balról.) Madarász József: Megtette 1848-ban! (Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Irányi Dániel (folytatólag) melynek (Halljuk! Halljuk!) következményeiért azokra fog hárulni a felelősség terhe, (Elénk helyeslés a szélső balról) a kik a nemzet kebeléből a törvényes utón elérhető orvoslásnak reményét kioltották. (Elénk helyeslés és felkiáltások balról! Ugy van!) A mi azon programmot illeti, a melyet a t. ministerelnök ur előterjesztett, ámbár, sajnálattal kellene kiemelnem, hogy abból azon tárgyán kívül, melyet Szilágyi Dezső t, képviselőtársam megemlített, még két más igen fontos tárgy hiányzik; értem a főrendiház szervezését és a vallásszabadság behozatalát, melyeknek elsejét, ha nem csalódom, már az 1872-iki trónbeszéd a teendők közé sorolta, a másikat pedig a ministerelnök ur ismételve kilátásba helyezte a múlt országgyűlésen. Thaly Kálmán (közbeszól) : A szt. Istvánnapi pátenssel. (Derültség a szélső baloldalon. Halljuk! halljak!) Irányi Dániel: Én mindezáltal nem búsulok, nem bánkódom azon, hogy e két fontos tárgy nem vétetett fel a programúiba, mert a múltból szerzett tapasztalás arra tanított, hogy a t. ministerelnök programmjára nem szabad nagy súlyt fektetni. (Ugy van, ugy van! balfelöl.) Ezek azok, miket a t. ministerelnök ur előadására megjegyezni kivántam, s ezzel bezárom szavaimat. (Helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon). Helfy Ignácz: T. ház! En ugyan nem találom szükségesnek, hogy az ellenzék a kormánynyal szemben álláspontját jelezze, mert hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a kormány épen csak hogy parádéval berukkol, a mi engem meglep, mert múlt alkalommal a midőn szintén volt egy ilyen lemondási és újból elfogadási komédia, akkor a minister urak csak ugy egyenként suttyomban vonultak be a házba; ez alkalommal azonban tán azért, hogy elhitessék a közönséggel, hogy csakugyan új ministeriumról van szó, jónak találták egész czeremoniával bevonulni. E kormánynyal szemben annál kevésbbé szükséges magamnak,s elvbarátainknak álláspontunkat jelezni, mert hiszen jeleztük azt néhány hét előtt világosan, t. i. a mi álláspontunk az, hogy a kormány a vádlottak padján üljön. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Igaz, hogy van ma közttük két új tisztelt tag, a kikre azt még nem lehet alkalmazni, bizonyos vagyok azonban benne, hogy egyik, t. i. a belügyminister ur rövid idő múlva arra érdemessé fogja magát tenni, (Egy hang a szélső baloldalon: Tán a kereskedelmi minister) a másikra pedig, a pénzügyminister úrra nézve kénytelen vagyok kijelenteni, hogy