Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-31
81. országos ülés deczember 7. 1878. 50 meggyőződésem szerint már is érdemessé tette magát rá, (Derültség a jobboldalon) érdemessé az által, hogy most azon a helyen ül. S én megvallom, hogy nem a ministerelnök úrtól vártam volna pro grammot, ki újat ugy sem fog mondani : de igenis az ország köszönettel vette volna, hogy ha az új pénzügyminister ur elmondja programmját és megmagyarázta volna, mi bátorította őt arra, hogy ezen állást elfoglalja. Akkor, midőn épen saját többségének kiválóbb tagjai, de az önök által benyújtott felirat is oly rendkívül súlyosnak festették az ország pénzügyi helyzetét; midőn az adókról önmaguk elmondják, hogy azok mennyire terhesek, csaknem elviselhetlenek; hogy azok fokozására gondolni sem lehet: akkor oly körülmények között, midőn a volt pénzügyminister ifjú erejének egész teljével neki feküdvén az államháztartás rendezésének és hosszú kitartó fáradozásai után, a mint ezen oldalról mindig elismertük, a legőszintébb, bámulatosabb buzgalom mellett kénytelen volt az újabban beállott események következtében bevallani, hogy lehetetlen az újabb terhekkel megküzdeni ; ily viszonyok közt az ország jogosítva van megtudni, mi az a titokszerű, bámulatos programm, melylyel az új pénzügyminister rendelkezik, s mi az, a mi őt arra bátorítja és azon reményre ad neki alkalmat, hogy a mire senkisem vállalkozott, hogy ő képes lesz az ország pénzügyeit rendezni még a keleti politikával szemben is. Ennyit arra nézve, a mi itt el nem mondatott; arra nézve, a mit a t. ministerelnök ur mondott, legyen nekem megengedve pár rövid megjegyzés. Bevezetőleg a ministerelnök ur előadván a válság történetét, elmondotta, miszerint ő először is arra vállalkozott ő felségénél, hogy az ú) kabinet alakítására közreműködjék, önmagáról nem szólt. De ez nem sikerülvén, beállott a jelenlegi állapot. No hát t. ház, ha a ministerelnök ur nem beszélte volna el, hogy nem sikerült, ugy is tudtuk volna, mert ez épen a tisztelt ministerelnök ur politikájának nagy titka. Két mód van arra, hogy egy minister sokáig tartsa fenn magát a ministeri székben. Egyik az, hogy fényes győzelmek által küzdi le fokról-fokra az ellenzéket, és kényszeríti magát az ellenzéket meghajolni és beismerni, hogy ő a legméltóbb az országban, hogy a kormány élén álljon. Ezen eszközökkel szoktak élni az igazi nagy ministerek. De van egy másik mód is, s ez az, hogy oly politikát követ egy minister, mely fokról-fokra rosszabb és rosszabb helyzetet idéz elő az országra nézve; ugy, hogy nem akad ember, ki utóda akarna lenni. Ezt ismételte a jelenlegi ministerelnök ur két izben. Midőn a kiegyezésről volt szó, féltette a helyzetet, de teremtett oly helyzetet, hogy mint itt constatálva lett, Magyarország egy nevezetes államférfia által, ő felsége előtt constatálta, hogy a helyzet annyira el van rontva, annyira rósz, hogy nincs széles Magyarországon ember, ki elvállalná a kormányt, kivévén Tisza Kálmánt. Most nem báró Sennyei, hanem Tisza Kálmán constatálja, hogy keresett saját többsége kebelébea embert, de nem volt képes i találni. Igen természetes; a milyeu helyzetet ő teremtett a keleti ügyekben, nincs ember ki elvállalja a kormányzatot, kivévén Tisza Kálmánt azon irányban. Tovább menve azt mondja, — mert be kell ismerni, a t. ministerelnök ur igen jártas i a parlamentarismusban, habár annak elveit a jiraxisban nem szereti, s igy nem titkolhatta el azt, hogy érzi, hogy ő hamis positióban van, midőn oly szavazás után, milyen a válaszfelirat utáni volt, kormányt alakított; midőn érzi, hogy egy nagy horderejű kérdésben a kormány csak 22 szavazattöbbséggel birt, ez nem győzelem, , hanem saját beismerése szerint tartózkodó állást j kellett volna elfoglalnia: érezte, hogy nem le T t ! volna szabad kormányt alakítania. Tehát reflectált erre, és azt mondotta, hogy I más körülmények köztt talán indíttatva érezte j volna magát, javaslatba hozni ő Felségének oly ] kevés számú differentiával kisebbségben maradt ellenzékből alakítani kormányt; de nem tehette, mert hiszen az ellenzék maga nem compact. Engedelmet kérek, ez nem volt a ministerelnök ur dolga. A ministerelnök urnak kötelessége lett volna, constatálván a fejedelem előtt, miszerint csak 22 szavazattal győzvén, nem képes a kor! mánvt elvállalni, kénvtelen tehát javaslatba hozni, | hogy az ellenzékből alakíttassák kormány. Mi | történik aztán ? Az ellenzék férfiai ő Felsége elé hivatván, mit fognak felelni? Vagy azt fogják constatálni, hogy ők nem remélhetvén most többségre jutni, el nem vállalhatják, vagy lévén reá kilátás, ideiglenesen vállalják el a kormányt, és j azt mondják, megfogjuk kísérlem" a kabinetalakítást. És van egy harmadik eset, hogy ez nem sikerülvén, ők föltételesen vállalkoznak a kor| mányra, t. i. azon föltétel alatt, hogy ő Felsége | egyezzék bele, hogy az országgyűlés feloszlatI tatván, új választás rendeltessék el. Ez a való| ságos parlamentaris eljárás; de mert a ministerelnök ur tudta, hogy ily eljárást követve, a jelen országgyűlést föloszlatván, az új választásoknál oly kisebbségben maradna, hogy talán | nyoma sem maradna a mai többségnek: (Helyeslés haljelöl) azért nem követte ezt az eljárást. A pénzügyi kérdésen kívül a másik legfontosabb kérdést érintvén, t. i. a Bosznia és Herczegovina occupatióját, a t. ministerelnök ur ez alkalommal ismételte a választ, a mit a külügyér ur az osztrák delegatióban egy delegátusnak adott, t. i. hogy az occupatió addig fog 8*
