Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-29
29. országos ülés november 30. 1878. 29 nyeink egyáltalában nincsenek. Például az elszállásolás törvény által ma sincs szervezve, pedig épen úgy sújtja az egyeseket, mint a szekér kiállítása. Ha úgy tetszik, épen olyan adó egyik, mint a másik. És mégis meg kell ennek történnie törvény nélkül, a gyakorlat által elfogadott rendeletek alapján, melyek az ötvenes évek szomorú korszakából maradtak ránk, és más hiányában kénytelenek vagyunk fölhasználni. De nemcsak a fuvarról lehet itt szó, vannak más katonai praestatiók, melyek terhet képeznek, de a melyekre szükség van, s nincs is senkinek kifogása azok ellen, mert tudja mindenki, hogy a szükség követeli, és törvény által tiltva nincs. Hogy — mint báró Simonyi képviselő ur is felhozta — az ilyen előfogatok kirendelése nem a legczélszerűbb rendszer, az kétségtelen. Ezt nem is fogja állítani senki. De hogy mégis czélszerübb annál, a mit ő proponált, mely szerint a szekereket meg kellett volna venni, és a katonákat felültetni a szekerekre, azt bátran merem állítani; mert a követett mód lehetővé tette, hogy a bajon pár nap alatt segítve legyen, holott az ő rendszere szerint nem egy pár napot, hanem heteket vett volna igénybe az intézkedés és későbben jutottunk volna ezen ezélszerű módon oda, hová a szükség kívánta: míg mi, bár elismerem,^ czélszerűtlen módon, de jókor érkeztünk meg. (Élénk helyeslés jobb/elöl.) Hogy czélszerűtlen az ily rendszer, az el van ismerve, s ennek világos jele az, hogy már a hadügyi kormányzat megtett mindent, hogy ezen rendszert szükségtelenné tegye. Rögtön akkor, midőn az előfogatok kirendeltettek, minden elkövettetett arra, hogy a kirendelt fuvarosok mielőbb felváltathassanak. Készültek szekerek, állíttattak fel szekerész-századok, kerestek és találtak önkényteseket. A feladat az volt, hogy habár sokkal drágább pénzen, mint a mennyibe a kirendelt fuvarosok kerültek, eszközölhető legyen, hogy az illető fuvarosok felváltassanak; a kormányt azon meggyőződés vezette e tekintetben, hogy ez czélszerübb is, de fel is akarta menteni az illetőket a teher alól. így áll a dolog, t. ház, és ha az egész ügyet így, a maga egyszerűségében lesznek kegyesek felfogni: meg vagyok győződve, hogy a határozat más nem lehet, mint az, hogy törvénytelenség nem követtetett el, és a tett intézkedés a parancsoló szükségnek felelt meg. Én legalább azt hiszem, elmondhatom, hogy kötelességemet teljesítettem. (Helyeslés a jobboldalon.) Legyen bármi a t. ház Ítélete, én nyugodt lelkiismerettel fogom azt fogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Németh Albert: (Halljuk!) Mélyen tisztelt képviselőház! Az előttem szólott igen t. honvédelmi minister urnak előadása, habár, úgy hiszem, ez oldalon ülő t. elvbarátaim közül senkire megnyugtatókig nem hatott, engem mindazonáltal egy dolog valóságáról győzött meg, a ez az, hogy valóban, ha édes hazánknak nincs is szüksége Tisza Kálmán ministerelnök úrra, önöknek, t. i. a kormánypártnak és ministertársainak igenis nagy szükségök van reá, (Mozgás a jobboldalon. Derültség a szélső baloldalon) és azért tapintatlanságnak tartom, hogy a t. ministerelnök ur e kritikus pillanatban kabinetjének tagjait egyedül hagyta, mert talán csak magában azon körülmény, hogy ott a bársonyszékben helyet foglal, üdítőleg és buzdítólag hathatott volna a honvédelmi minister urnak védelmére; de így, megvallom, az egész előttem nagyon árva színben tűnik fel. (Derültség a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon) Én, t. ház, azt vártam volna a t. honvédelmi minister úrtól, hogy azt mondja: igenis a hadsereg mozgósittatott, a hadsereg egy guerilla háborúba indíttatott, a consulátusi jelentésekből már június hó végén kétszer kettő négy bizonyossá vált ellenállással és egy jól szervezett hadjárattal szemben s ugyanakkor ezen hadseregnek élelmezésére nézve semmi előrelátó gondoskodás nem történt. iJJgy van! a szélső balon.) De ezt a t. honvédelmi minister ur nem teheti, mert ahhoz őszinteség szükséges, az őszinteség pedig nem mindig a kebel benső rugói által irányoztatik, hanem azon kritikus helyzetből, a melyben valaki van, deriválja motívumait. Már pedig nagyon jól tudom, hogy a t. alezredes urnak itt, mint honvédelmi ministernek ..... (Felkiáltások a jobboldalon : Ezredesi) Ezer bocsánatot kérek, hanem ezek az előléptetések, a nélkül, hogy valaha puskaport szagolnának, oly gyorsan mennek, (J^agy derültség) hogy az ember nem tájékozhatja magát; bár a közös hadügyministeriumnál dívó egy rendszeres kifejezéssel élve, úgy vagyok meggyőződve, hogy „längst verdient", hogy ezredes legyen. Ezen kis pracmissa után csak arra szorítkozom, a mi tulajdonképen a honvédelmi minister ur védelmének sarkpontját, de Achilles-s is képezi. Azt mondja a t. honvédelmi minister ur, hogy a kormány nyilatkozataiban nincs hiány, a kormány nyilatkozott. Ez igaz. Tisza Kálmán ministerelnök ur azt mondotta a múlt hetekben lezajlott vita alkalmával, hogy micsoda ellenvetés az ellenzék részéről azt mondani, hogy az országot meglepte a kormány a boszniai occupatió által. Hogy lepte volna meg, hiszen a törvényhatóságok, maga a főváros, számos más város népgyűléseken már egy esztendeje, vagy mióta tűntetnek és tiltakoznak a boszniai occupatió ellen: ergo nagyon jól kelletett tudni, hogy a kormány valóban az ocenpatiót akarja kivinni és arra tendál. Ily érvvel áll elő a ministerelnök ur, s ezen érvelés folytán úgy véli a t. honvédelmi minister
