Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-29
30 29. országos ülés november 30. 1S78. ur, hogy a sereget kell, hogy mindenütt élelem kövesse. Nem úgy van, hogy a sereget kövesse; hanem a ki a sereget indítja valahová, ott azon a ponton már az élelmezésről úgy kell gondoskodnia, hogy a mi utána küldetik, az épen reservában legyen. {Derültség a középen.) Az a hadviselésnek új neme lesz majd, hogy ha én egy bataillonnal akarok egy tartományt elfoglalni zenével és zászlóval, akkor természetesen minden embernek elegendő az, a mit saját tarisznyájába rak, mert a ki zeneszóval jön, azt úgyis szívesen látja mindenki. De mert Wassits serajevói consulnak a vörös könyvben foglalt felterjesztéséből, gróf Andrássy minister urnak nagyon jól kellett volna tudnia, hogy ott combinált és jól szervezett ellenállásra fog találni: a hadsereg élelmezéséről nem Bécsben a távirdasodronyon és rendeletek utján és ajánlatok elfogadásával, hanem ott a határszéleken kellett volna úgy gondoskodni, hogy ott azután a felhalmozott élelmiszerekkel a hadsereg ellátása teljesen biztosítva legyen. Ez az, t. ház, a mi a legnagyobb ellenvetés tárgyát képezi: hadseregünk kiéheztetése. Mert hogy aztán utána indították a fuvarokat, az csak a már megtörtént hiba pótlása, úgy, a mennyire lehet kikerülése és megjavítása. (Helyeslés a szélső balon.) Azt mondja a tisztelt minister ur, hogy 23,000 szekeret Horvátországból rendeltek oda. Meglehet, sőt hiszem, hogy igaz, hanem bizonyosan abban az időben volt, mikor Pestmegye alispánjának megrendelték az előfogatoknak a kiállítását Pestmegye határáról és midőn az ellen tiltakozott, felebbezett, ugyanekkor visszaindítottak Broodból 7000 szekeret, mert azoknak dolgot adni képesek nem voltak. A t. ministerelnök ur László Imre barátomhoz fordulva, azt mondja, ho<»;y nem X. Károly irta azt a levelet. Derültség a középen. Felkiáltások a jobboldalon: XVIII. Lajos!) Igen nagyon régen nem láttam udvart, nem tudom oly biztosan a chronologicus rendszerint az uralkodókat, hogy tehát nem ő, hanem az a Bruyere — {Nagy derültség a középen) Nem így hívták? {Szünet.) Látják, t. képviselőtársaim, egyik sem tudja ott, hogy hívják ezt az urat és a t. ministerelnök ur László Imre képviselőtársamat helyreigazítván, önök nagyot nevettek rajta és pedig egyikük sem tudja nevét. (Derültség.) A ministerelnök ur tehát azt mondja, hogy az az író a parlamentaris rendszernek nagy pasquillisatora volt s azért irta e levelet. Megengedem ezt, de én a parlamentarismus nem legnagyobb pasquillisatiójának vegyem-e a gyakorlati életben azt, midőn Magyarországnak ministerelnöke ő Felségének azon tanácsot adja, hogy június havában oszlassa fel az országgyűlést, hogy ennek ne legyen módja és alkalma nyilatkozni akkor, mikor a boszniai expeditió a nemzet akarata ellen és az itt ülésező országgyűlés souverenitása ellen megindittatott. (Helyeslés jobb felöl) Ha vájjon nem a legkeserűbb pasquillisatiója-e a parlamentnek az, hogy a midőn a parlament újból ülésezik, akkor a delegatiók elébe escamotirozza az időközben elrendelt törvénytelenségek feletti bírálat kimondásának lehetőségét azon ministerelnök, kinek ott ismét teendőjére nézve a legfényesebb pálya várakozik; mert jól tudjuk, hogy ő ideiglenes vezetője a pénziigyministeriumnak, ott tehát elő fog állni nagyszerű off ertjei vei, hogy mikép, hol képzeli ő azon pénzösszegeket előteremtendőknek, melyek egy-egy emeltyűje lesznek azon törvénytelenségek igazolására, a melyeket ő mint ministerelnök fölidézett. (Mozgás jobbfelöl.) Nem ezek a legszomorúbb pasquillisatiói a parlamentarismusnak ? Mert nem abban keresem ezt, tisztelt ház, hogy ki, mit, és hogyan ir, hanem ki mit beszél és cselekszik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Úgy látszik, hogy báró Simonyi Lajos tisztelt képviselőtársam szavai legtalálóbban érintik a ministerelnök urat. (Felkiáltások bal/elől: Mint rendesen!) Igaz, de ez mindnyájunknál közös baj, mert a ministerelnök urnak 7 évi működéséből alig lehet egy-egy nevezetes momentumot olyat nem citálni, mely ő rá nézve nagyon kellemetlenül hat. s én részemről, miután szerecsent ) fehérre mosni nem lehet, ez igyekezetről, e száni dékról ezennel leteszek és Simonyi Lajos tisztelt ! képviselőtársamat csak azzal vigasztalom., hogy | más ám Mátyás kovács és más Mátyás király. (Derültség.) Átmegyek most néhány szóval a bizottság t. előadója által mondott egynémely tételre. Azt mondja a t. előadó ur, hogy az előfogatok kellő számban és illő díjak mellett rendeltettek ki. T. ház! Hogy annak, kinek lova, kocsija van, bármi czélra használja azt, talán legnagyobb szüksége van rá, a kinek földje nincs, mert az pénzért fuvaroz és azok, kiknek lova és azok, kiknek lova és szekere nincs, de földjük van, mint a zselléreknek, azok földjeit munkálják s legnagyobb nyereséget keresnek; ha már most azt Boszniába méltóztatnak rendelni két frt napidíjjal, hogy lehet ezt a legjobb szándékkal illő díjnak mondani, azt a t. előadó ur ítéletére bizom. De azt mondja, hogy ha azonban ezeken valami baj vagy kár történik, a kárpótlás kilátásba van helyezve. Meghiszem, hogy kilátásba van helyezve, de ezen kilátásnak a focusa oly messze van, mint pl. a gyakorlati életből mi régi jó táblabírák tudjuk, hogy épen ma 70 éve annak, mióta az orosz hadseregnek a franezia háború alkalmával a gallicziai határoktól végig Sáros, Szepes, Abauj, Zemplén, Borsod, Heves,
