Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-54

54. erszágos ülés január 29. 1S79. C>CQ zett tapasztalás utján voltak és kellett, hogy meggyőződve legyenek, egyértelműleg vetették volna latba szavukat és szavazataikat a tervezett törekvés meghiúsítására. Ha az ezekben elmondottakhoz hozzáveszem még, hogy a törvényezikk a kihirdetés után, ugy az azzal foglalkozni hivatott hatóságok, valamint az érdekelt egyesek részéről is a legellentétesebb értelmezéseknek szolgált tárgyául; ha felemlítem, hogy maga a törvény végrehajtásával megbízott pénzügyminister e részben csak akkor tett eleget kötelességének, midőn a székelyudvarhelyi királyi pénzügyőri biztosság és a kolozsvári királyi pénzügyigazgatóság, mely hatóságok magok is a legnagyobb fokú habozásban voltak a törvényhelyek valódi értelme felett, felvilágosító utasításért folyamodtak a nevezett ministeriumhoz: talán nem állítok sem igen merészet, sem igen nagyot, midőn azt állítom, hogy az 1878. évi XXÍV. t. ez. 112. §-ának —vonatkozással az 1868. évi XVI. t. ez. 12. §-ára •— nem épen legerősebb oldalai közé tartozik a határozott világosság; tehát az általam és társaim által beadott indítványnak a hiteles magyarázatra vonatkozó része kellőleg igazolt, jogosult. Habár már is hosszasabban vettem igénybe a t. ház türelmét, mint ez reám nézve is kívánatos lett volna: nem fejezhetem be előadásomat a nélkül, hogy pár szóval legalább az általunk benyújtott indítvány második részéről is meg ne emlékezzem ; és pedig annál inkább nem, mert érzem, hogy az abban foglalt állításokra vonatkozólag a próbákkal adós nem maradhatok. Azt állítjuk indítványunk második részében, hogy a kisüstök intézményének az 1868 évi XVI. t. ez. 12. §. rendelkezéséhez képest való fentartása a székelyföldi lakók jelentékeny részénél a megélhetés egyik feltételét képezi. Meglehet, tisztelt ház, hogy azon honfitársaink előtt — s pedig ilyenek fájdalom! szép számmal vannak, — kik a székelyföldről nem sokkal tudnak többet, mint a mennyit Anonymus több száz év előtt megirt, vagy a mint egy magán társaságban egy szellemdús magyar ember egy alkalommal megjegyezte: hogy az erdélyi s ezek között a székelyföldi érdekek e két szóban conglomerálodnak : „üst és füst" — első hallásra különösnek fog feltűnni ezen állításunk. Pedig a dolog korántsem olyan hihetetlen, minőnek egyelőre tetszik. Eltekintve ugyanis attól, hogy a székefyföld területének felénél nagyobb része kellőleg nem értékesíthető erdőségek és értéktelen kopár hegyek által van borítva ; nem reflectálva a kedvezőtlen éghajlati viszonyokra s a földnek csekély termőképességére : tudni kell, hogy. a mívelhető talaj conplexnmának nagyobb fele két-három holdas részletekben oszlik el a birtokosok között. KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. KÖTET. II. Pedig hogy három holdnyi területen bármekkora intensivitas mellett sem lehet oly gazdálkodást folytatni, hogy abból a háziállatok téli kitartására szükséges takarmány termesztésére megfelelő részt lehessen kiszakítani, — az ugy hiszem nem szorul hosszasabb bizonyításra. És ha a mívelhető talajcomplexum tekintetében fennforgó ezen elosztáshoz hozzávesszük még azt is, hogy a székelyföldi különben is szűk körre korlátolt gyári ipar vállalkozási tőke és közlekedési eszközök hiányában ma-holnap csak az ipar-történelemben fog létezni ; hogy a csekély számú városokban meghonosult kézműipar az alkalmas piaezok megközelíthetlensége miatt, alig birja már a versenyt a gyári ipartermékekkel ; hogy a házi ipar nem képes jelentőségre emelkedni : talán nem lesz szükséges hosszasabban bizonyítgatnom azt sem, hogy a székelyföldi lakók nemcsak élelmiszereik nagyobb részét, de a pénzbeli kiadásaik fedezése, ezek között tehát az állami adók s a törvényhatósági és községi pótadók fizetésére megkívántató összegeket is I azon nagyobb és kisebb háziállatokból nyerik, ! melyeknek tartásáról részben legalább okvetetlen [ le kellene mondaniok, ha a pénzügyministerirení deletben kifejezést nyert felfogás a törvényhozás I sanctioját is megnyervén, nem lenne lehető a ter! mészetes takarmány hiányát télen által pálinka! főzés folytán nyerendő' úgynevezett moslékkal I pótolni. Ilyennek ismerte a helyzetet, tisztelt ház. gr. j Lónyay Menyhért volt pénzügyminister ur is; | hivatkozom e tárgyban 1868-ban elmondott beszéI elére. Nagyobb tekintélyre e részben — ugy | hiszem — alig hivatkozhatnám e házban. ! S ha már 1868-ban szükségét látta a korI mány és a törvényhozás kivételesen intézkedni a j székelyföldre vonatkozólag: menyivel szükségeI sebb annak fenntartása ma, midőn a birtokreude; zés egyes ágainak, jelesül pedig az arányosítás, i a legelő-elkülönítés és tagosítás kérdéseinek | folyamatba indultával, még növekedett s napon; ként fog növekedni az a mellett szóló indokok j száma és súlya. | De azt is állítjuk indítványunkban, t. ház, | hogy a kérdéses kivételesség fenntartásából az | államra semminemű hátrány nem háramlanék; ! pedig szintúgy képzelem, hogy a volt pénzügy! minister ur, midőn rendelete kiadására magát elhatározta, azon feltételezésből indult ki, hogy a kedvezmény eltörlése folytán egyfelől apad a csempészet eseteinek száma s másfelől növekedik a gyárilag termelt szesz fogyasztása: miből önkényt folyik, hogy az állam szeszadó czímen többet fog bevenni, mint a mennyit azelőtt bevett. Nem sikerült ugyan ez ideig a szesztermelésből a közelebbi szept. hó í-je óta eszközölt bevétel adatait megszereznem s igy nem vagyok 37