Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-53

284 53. ors/ágos ülés jannár 28. 1879. nyainknak megfelelőbb szerződést létrehozni, j Részint az idő követelő sürgős rövidsége miatt, részint pedig azért, mert nem akar pártunk ezen kérdés körül újabb vitát gerjeszteni, én és velem egyetértő elvbarátaim hozzájárulunk a törvényjavaslat elfogadásához, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Simonyi Ernő: T. ház! Nekem ugyan; nem volt szándékomban a kérdéshez hozzászólni, '' hanem a t. előadó ur előadásában oly érveket j használt, a melyeket, úgy hiszem, megjegyzés nélkül hagynom nem lehet. Először azt mondja, hogy Francziaország j miképen törekedett minden módon a vámokból jövedelmet húzni. Igaz, Francziaországnak egy | idő óta, különösen az 1870—71-ik évi háború j óta a védvám a közgazdászat! politikája; de ha I a t. előadó ur figyelembe veszi ezen politikát, , és azt összehasonlítja Francziaország pénzügyi j helyzetével és azon állással, melyet Franezia- | ország közgazdászatilag Európában elfoglal, be | fogja láthatni, hogy ez intő szó és leczke talán | mindazon uraknak, a kik a műit évben olyan I könnyedén elszavazták Magyarországnak önren- j delkezési jogát a vámok regulatiója felett. Minden állam Európában és Európán kivül a vámokból j szedett jövedelmek által igyekezett pénzügyeit j rendezni, csak Magyarország adta oda egy tál leneséért örökségét. {Helyeslés a szélső balon.) Azután azt mondta a t. előadó ur, hogy a 66-iki szerződést megújítani nem lehet, mert akkor a politikai irány volt befolyással azon szerződés megkötésére. Engedelmet kérek, nem a politika volt befolyással; hanem akkor úgy Francziaországban, mint Ausztriában a szabad kereskedés elvei voltak fölényben és ezen vámtételek a szabad kereskedés elvei szerint voltak meghatározva. Azóta ágy Francziaországban, mint Ausztriában megváltozott ezen politikai irány és most azt gondolják az emberek, hogy nem a szabad kereskedés politikáját, hanem vegyesen a szabad kereskedés és védvám politikáját kell az államnak helyesen követni. Hogy a kettő közül melyik a helyesebb irány, annak taglalásába én most bocsátkozni nem akarok; hanem csak azt mondom, hogy nem a politikai iránynak, hanem a közgazdászatban azóta mindkét államban képződött nézetváltozásnak tulajdonítandó az, hogy most elfogadtatik egy oly szerződés, melyet 1876-ban lehetetlen lett volna elfogadtatni. Miután már felszólaltam, bátor vagrvok még arra kerm a t. előadó urat, vagy a t. kormányt, méltóztassék egy kis magyarázatot adni a t. háznak azon nyilatkozatra nézve, mely ezen szerződéshez van csatolva, és mely ez alkalommal szintén beczikkelyeztetni szándékoltatik. Ezen nyilatkozat szerint a franezia követ épen a szerződés aláírásakor kinyilatkoztatta, hogy a legtöbb kedvezményben részesült nemzetek sorába vétetik fel Ausztria-Magyarország is. Hanem a borra nézve egy kivételt tesz és azt mondja, hogy erre nézve a legtöbb kedvezményben részesülő nemzetek közé tartozik Spanyol- és Olaszország. Hát én megvallom, hogy ezen nyilatkozat én bennem egy kis aggodalmat kelt, annyival inkább, mert a mit a külügy ér ur erre felelt, az az aggodalom elhárítására egyáltalában nem alkalmas. Azt mondja, hogy tudomásul veszi ezen nyilatkozatot, hogy a bevitel- és kivitel-, valamint az átvitelre nézve Ausztria-Magyarország a kedvezményben részesülő nemzetek közé tartozik; és hogy a legnagyobb kedvezményben részesülő nemzetek irányában alkalmazott bánásmód a két állam alattvalói között is érvényesül. A végén azonban hozzáteszi: „magától értetődvén az, hogy ez által azon általános szabály, mely szerint a szomszédos államoknak a határforgalom könnyítése végett engedett, vagy jövőben engedendő kedvezméiryek nem foglaltatnak a legnagyobb kedvezményben részesülő nemzet irányában alkalmazott bánásmód fogalmában, változást nem szenved." Engedelmet kérek, vagy van értelme annak a legnagyobb kedvezményben részesülő nemzetek irányában követett bánásmódnak, vagy nincs. Ha van, akkor a mit az egyiknek adunk, azt adjuk meg a másiknak is. De különben is van megjegyzésem a franezia követ azon nyilatkozatára, hogy oly bánásmódban kívánja részesittetni a franezia kormány az osztrák-magyar borokat, a minőkben részesülnek a spanyol és olasz borok. Már tudtommal Spanyol- és Olaszország is határosak Francziaországgal. Tehát itt ép azon kivételnek lenne helye, melyet a mi külügyérünk megenged; de, — ugy látszik — nem ezekre nézve szándékoltatik kivétel tétetni, miután az sem a törvényjavaslatból, sem a mellé csatolt jelentésből egyi általában ki nem derül. Kérném tehát a t. minister ! urat, világosítana fel bennünket, hogy mi értetik : ezen decíaratióban és micsoda következményeket vonhat maga után; mert megvallom, ezen utolsó clausulája a mi külügyérünknek oly káros következményeket vonhat maga után, melyek megsemmisítik a szerződésnek minden további hasznát, így például, midőn a szomszédos tartományokról van szó, nekünk tekintetbe kell vennünk azt, hogy | Németország nagyon sok bort termel különösen a j Rajna vidékén. Ha ezeknek már most ezen, a mi ! külügy ministerünk által a nyilatkozatba felvett kijeí lentés szerint ezen boroknak a határforgalom könyj nyítése tekintetéből kedvezmény fog engedtetni, mi I fog ekkor történni? Az, hogy ők viszont kedves| ményt fognak engedni ugyanezen clausula szerint | a franezia boroknak, és akkor a franezia borok a j mi borainkat kiszorítják Németországból. Ez ránk S nézve sokkal fontosabb, mint a spanyol borok kér-