Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-53

53. országos ülés január 28. 1879. 285 dése, mert mi Spanyolországgal nem versenyzünk j a borkereskedés tekintetében. Borkereskedésünk- | nek Németország felé nagy jövője lehet és lehetne, hogy ha kellő várni tételek volnának e tekintetben megállapítva; mert mi Németországba nagymennyiségű bort vihetünk be. Én azt tapasztalom, hogy Németországból, sőt magából Oroszországból is igen nagy részben a franczia borok által szoríttatnak ki a mi boraink, a mi egyfelől boraink j magasabb árának, másfelől pedig a közlekedési J viszonyok drágább voltának és a vámtételeknek j tulajdonítható. Ezért kérdem én a t. minister urat, hogy mi értetik itten a franczia követ nyilatko- | zata és a mi külügyministerünk viszonnyilatko- I zata alatt? Nem lehet-e ez káros következményei- | ben azon czikkre, illetőleg a borkivitelre nézve, a mely ránk nagy fontossággal bir. Ezen észrevételeim megtétele után a szerző- ; dés ellen lényeges kifogásom nincs, hanem ugy az j egyiket, mint a másikat elfogadom. Kemény Gábor, földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister: T. ház! • Szorítkozni fogok csupán azon kérdésre adandó feleletre, a melyet az előttem szólott t. képviselő ur intézett hozzám. Igen! a franczia meghatalmazottak a legutóbbi nyilatkozat aláírása alkal- | mával kormányuknak meghagyása következtében azt a nyilatkozatot tették, — hogy a Francziaországba bevitt borokat illetőleg a legnagyobb kedvezményben részesülő nemzet irányában alkalmazott bánásmód az, mely Spanyol- és Olaszországnak nyujtatik, — és mely a külföldi borokat Francziaországba való bevitelüknél hektoliterenként három frank és ötven centimesnyi vámnak veti alá. Való, hogy e pillanatban van Franeziaországnak egy más állammal oly viszonya, melynél fogva az a bor-bevitelnél sokkal nagyobb kedvezményben részesül, mint Spanyol- és Olaszország s a jelen szerződés beczikkelyezése következtében az osztrák-magyar monarchia; és ez Portugálba, mely hectoliterenként beviteli vám fejében csak 30 centimet tizet, vagyis oly összeget, mely alig nevezhető vámnak. A Portugalliával kötött szerződés azonban már föl van mondva, és az még ezen év folytán, ha nem csalódom, Julius 11-én meg fog szűnni. Ennélfogva csak azon időközről van szó, a mely mostantól a Portugalliával kötött szerződés megszűnéséig áll fenn. — Kétségkívül üdvös lenne, ha lehetett volna még a 3 frank és ! 50 centimesnál is kisebb vámot elérni az osztrákmagyar boroknak Francziaországba való bevitelét illetőleg. De méltóztassék meggondolni, hogy ezen tétel önmagában nem nagy, 1 frt 80—90 krt tesz hectoliterenként, vagy a nagy közönség által könnyebben megérthető régibb kifejezést használva, akónként 1 forintot. Ez pedig magában véve nem nagy összeg és még többet veszít jelentőségéből, ha i megvizsgáljuk, hogy mennyi az osztrák-magyar I monarchiából a borbevitel Francziaországba: — nekünk eddig nem igen volt ugyszólva borbevitelünk Francziaországba; a mi azonban nem azc teszi, hogy ne lehetne ezután, de tényleg ügy áll a dolog, hogy az elenyésző csekélység volt. A Francziaország és az osztrák-magyar monarchia köztti forgalomnak összes értéke körülbelől 50 millió frankra megy, ennek legfőbb tétele a fa, donga, a mely körülbelől 24—25 millió frankra emelkedik; ezen kivül búza, repcze, liszt, de már ezek mennyiségét és értékét igen nehéz positive megalapítani; mert ezek egyrésze Németországon átmenvén, a hol nem lévén vám, a határszéleken nem volt lehetséges megtenni a meghatározást. De ez most nem bir érdekkel, a mennyiben Németország és a monarchia köztt csak oly állapot fog fennállani, mint volt eddig. De a fára nézve kell nagyon vigyázni, nehogy ezen szerződésnek megnem kötése által, e részben nagy hátrány keletkezzék azon négy hónapra nézve, mely itt szóban forog, nehogy nagy veszteségekbe menjünk bele a fánál előkerülő forgalmat illetőleg. A t. képviselő urnak a határszéli forgalmat illető aggodalmait nem tartom alaposaknak, a menynyiben méltóztassanak figyelembe venni, hogy nemcsak az Olaszországgal kötött szerződésben, de a Németországgal kötött kereskedelmi szerződésben is bizonyos vámkönnyítések és előnyök nyújtattak a határszéli forgalmat illetőleg; ez nem azt teszi, hogy a szomszéd államok egész területérc kiterjesztessék, a mint praecisirozva van Németországra nézve, hogy mely városokra terjesztetik ki, — és jelesen nem tartom alaposnak az aggodalmat a franczia boroknak Németországon át, mint határszéli állammal való vitelére nézve ; mert Németország és Francziaország köztt ily határszéli könnyítés a borra nézve nem áll. Ennek következtében, mintsem azon veszélynek tegyük ki magunkat, hogy — feltéve a tárgyalások eredményét — ezen új szerződésünk összes előnye csak Qgy pár hónapra terjedjen, addig pedig a retorsió igen kellemetlen viszonyába álljunk Francziaországgal: ajánlom a t. háznak, méltóztassék elfogadni a törvényjavaslatot, a mit — ugy hiszem — ezen felvilágosítások után megnyugvással is tehet a t. ház; ismételvén, hogy reánk nézve a 3 frank 50 centimé elfogadása nem nyomasztó teher, s az elfogadásnak uetaláni felfüggesztése és új tárgyalás elrendelése pedig veszélylyel járna az országra nézve. Kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sem lévén feljegyezve, az általános vitát bezártnak jelentem ki. Az előadó ur szólási jogával élni nem kívánván, felteszem a kérdést: elfogadja-e a t. ház a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatokat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául ? (Igen!) Elfogadtatnak.